A gyermekek egyszerű, magasztos hite

A gyermekek a dolgokat egyszerűen látják, és egyenesen beszélnek, mert őszinteségük a szívükből jön, és egészen valódi. Ez különösen igaz az Istennel való kapcsolatukra.

Azt követően, hogy Jézus virágvasárnapon bevonul Jeruzsálembe, Máté evangéliumában egy erőteljes jelenetről olvashatunk. Jézus nyomban a templomba megy, hogy elűzze a pénzváltókat és a piaci árusokat. Kijelenti, hogy a templom az imádság háza, nem pedig az üzletelés helye. A vallási vezetőket természetesen készületlenül éri a dolog, és rátámadnak Jézusra. Hogy merészelte ezt megtenni? És kinek a felhatalmazása alapján?

Máté azonban egy érdekes kis részletet is közöl itt. „Amikor a főpapok és írástudók látták, hogy csodákat tesz, s hogy a gyerekek a templomban így kiáltoznak: „Hozsanna Dávid fiának!”, méltatlankodtak, és szóltak neki: „Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sose: Gyerekek és csecsemők ajkával hirdetted dicsőségedet?” (Mt 21,16).

Rejlik valami a gyermeki egyszerűségben, ami egy rendkívül bonyolult teológiai igazságot is fel tud oldani. Melyik család nem beszélt még kisfiának Mabel néniről (aki túlsúlyos, de ezt a tényt soha nem szabad előtte szóba hozni), hogy aztán később zavarba jöjjenek, amikor a gyerek egyszer csak kiböki: “Apa azt mondta, hogy olyan kövér vagy, mint egy disznó”. A gyermek egyszerűen csak idézte a tényleges kijelentést, de nem értette, hogy Mabel néni jelenlétében a papája megjegyzését nem szabad hangosan elmondani. A kisfiú nem tudta megérteni, miért nem nevet senki más. Ezért aztán a szülők hamar megtanulják, hogy a gyermek jelenlétében óvatosan beszéljenek.

A gyerekek egyszerűen látják az életet

A gyerekek egyszerűen látják a dolgokat, egyenesen beszélnek, mert az igazmondás a szívükből jön, és teljesen őszinte. Ez különösen igaz az Istennel való kapcsolatukra. Mi, felnőttek gyakran meglehetősen formálisan szólunk az Úrhoz, és ügyelünk arra, hogy minden szót helyesen használjunk. A gyerekek gondolatai és ötletei egyszerűen csak előtolulnak belőlük, és olyan őszinteséget fejeznek ki, amilyenre sok felnőtt már nem képes.

Pár hónapja lelkigyakorlatot vezettem New Jersey-ben a Szegény Nővérek Rendje apácáinak (klarisszáknak), amikor az egyik nővér megmutatott nekem néhány mondatot, amit gyerekek írtak Istenhez, ő pedig egy magazinban olvasott.

A cikk szerint egy tanárnő arra kérte a diákjait, hogy üzenjenek valami nagyon különlegeset Istennek, vagy tegyenek fel neki egy kérdést. Ha létezik olyan alkalom, amikor Istennek is mosolyognia kell, hát az olyankor van, amikor a gyerekek a szívükből beszélnek hozzá.

“Édes Istenem! Fogadok, hogy nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a mi családunkban, de nekem soha nem sikerül.” (Nan)

“Édes Istenem! Kérlek, tegyél még egy ünnepet a karácsony és a húsvét közé. Most nincs semmi jó a kettő között.” (Ginny)

“Drága Istenem! Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom neked az új cipőmet.” (Mickey)

“Édes Istenem! Néha még olyankor is gondolok rád, amikor nem imádkozom.” (Elliot)

“Édes Istenem! Én amerikai vagyok. És te mi vagy?” (Robert)

“Drága Istenem! Szerintem a tűzőgép az egyik legremekebb találmányod.” (Ruth)

“Drága Istenem! Tényleg ilyen furcsán beszéltek a Biblia idejében?” (Jennifer)

“Édes Istenem! Ha nem hagytad volna kihalni a dinoszauruszokat, most nem lenne országunk. Helyesen tetted.” (Jonathan)

“Drága Istenem! Kérlek, küldd az idén Dennis Clarkot egy másik táborba.” (Peter)

“Drága Istenem! Káin és Ábel talán nem gyilkolászná egymást annyira, ha saját szobájuk lenne. Nálunk, én és a bátyám esetében ez működik.” (Larry)

“Drága Istenem! Ha adsz nekem egy olyan dzsinnes lámpát, mint Aladdiné volt, akkor bármit odaadok neked cserébe, amit csak akarsz, kivéve a sakk-készletemet.” (Raphael)

“Édes Istenem! Olvastuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a templomban azt mondták, hogy te csináltad. Fogadok, hogy ellopta az ötletedet.” (Donna)

“Drága Istenem! Köszönöm neked a kisöcsémet, de én egy kiskutyáért imádkoztam.” (Joyce)

Van egy csodálatos mondás, amit érdemes itt megismételni: “Ahányszor egy kisbabát vagy egy kisgyermeket látsz, egy újabb bizonyítékot látsz arra, hogy Isten még mindig szereti a mi sebzett világunkat.”

Írta: Jeremy Harrington, OFM
Fordította: S.J.
Forrás: franciscanmedia.org