Sheen érsek – az egyik első nagyhatású katolikus tévés személyiség
Az amerikai Catholic TV heti beszélgető műsorában, a Catholic Talk Show-ban szeptember elején arról diskuráltak a résztvevők, milyen lesz vajon a Katolikus Egyház 100 év múlva. Több vagy kevesebb lesz-e a hívők száma, lesznek-e nős papok vagy női papok, az erősödő üldözés föld alá kényszeríti-e újból az egyházat – hívja fel a figyelmet a Church Pop cikke.
A beszélgetés egy pontján az egyik résztvevő Tiszteletre Méltó (Venerabilis) Fulton Sheen érsek szavait idézte, aki annak idején a világi híveket szólította fel arra, hogy lépjenek fel és küzdjenek az egyház érdekében.
Sheen érsek így fogalmazott:
„Ki menti majd meg az Egyházunkat? Nem a püspökeink, nem a papjaink, nem a szerzeteseink. Ti, a hívők menthetitek meg. Nektek van eszetek, szemetek, fületek a megmentésre. A ti feladatotok, hogy figyeljetek, hogy a papok papként, a püspökök püspökként, a szerzetesek szerzetesként éljenek és cselekedjenek.”
Az elgondolkodtató idézet nyomán érdekelni kezdett, ki is volt Fulton John Sheen amerikai érsek. Megtudtam, hogy 1895-ben született és 1979-ben hunyt el. 1919-ben szentelték pappá. Hamarosan hírneves teológus lett, 1923-ban kitüntették a Mercier Bíborosról elnevezett Nemzetközi Filozófiai díjjal. Az Amerikai Katolikus Egyetemen tanított teológiát és filozófiát, de működött plébánosként, majd 1966-tól rochesteri püspökként. 1969-ben VI. Pál pápa nevezte ki a walesi Newport címzetes érsekévé.
Sheen érseket elsősorban a rádióban és a televízióban végzett tevékenysége, prédikálása tette híressé. Húsz éven keresztül, 1930-tól 1950-ig az NBC rádióban vezette vasárnap esténként a Katolikus Óra című heti műsort. Innen átment a DuMont Televíziós Hálózathoz, ahol 1957-ig az „Élni érdemes” c. műsort, majd 1961 és 1968 között a „Fulton Sheen Programot” készítette. Munkájáért kétszer is elnyerte a Legkiemelkedőbb Televíziós Személyiségnek adott Emmy Díjat. Az 1952-es díjkiosztó ünnepségen ezt mondta:
„Azt hiszem, most kell köszönetet mondanom négy írómnak: Máténak, Márknak, Lukácsnak és Jánosnak.”
1950-re a rádióműsor hallgatottsága elérte a heti négymillió hallgatót, és az adáshoz hetente 3-6000 levél érkezett. Sheen már rádiós korszakában vezetett vallási adást az újnak számító kommunikációs eszközön, a televízióban, majd heti rendszerességgel kezdte készíteni az „Élni Érdemes”-t, amelyet az Adelphi Színházból közvetítettek. Sheen, aki a szereplésért nem kapott semmiféle honoráriumot, egész egyszerűen nem csinált mást, csak beszélt, élő adásban, fejből, jegyzetek nélkül, néha krétával egy táblán illusztrálva mondanivalóját. A műsort kedd esténként 8 órakor, csúcsidőben sugározták, és meglepő gyorsasággal ért el óriási sikert. Nem kellett két hónap hozzá, hogy a műsort közvetítő állomások száma háromról tizenötre emelkedjen. A rajongók hetente 8500 levelet küldtek, és négyszer annyian akartak bejutni a színházba, mint ahány ülőhely volt.
Sheen a II. világháborúról azt mondta, hogy az nem csak politikai harc, hanem teológiai is. Hitlert az Antikrisztus példájának nevezte. Az egyik legemlékezetesebb adásban, 1953 februárjában erőteljes szavakkal leplezte le a sztálini rendszert. Drámai hangon felolvasta Shakespeare Julius Caesar-jából a temetési jelenetet, és az eredeti szövegben szereplő Caesar, Cassius, Marcus Antonius és Brutus neveket Sztálin, Berija, Georgij Malenkov és Andrej Visinszkij nevével helyettesítette. A végén pedig ezt mondta: „Sztálint is eléri majd az ítélet egy napon”. A diktátor néhány nappal később agyvérzést kapott, és egy hét múlva már halott volt.
Népszerűsége csúcspontján, amikor hetente 30 millióan nézték műsorát, Fulton Sheen visszavonult. Sokan úgy vélik, ennek oka egy adomány körül forgó, egyházon belüli vita volt. Az adományt Sheen ingyenesen akarta szétosztani a szegényeknek, felettese viszont pénzt szeretett volna kapni érte. Az elmérgesedő konfliktus következtében nemcsak televíziós szerepléséről mondott le, hanem a Hit Terjesztése Társaság 16 éve viselt elnöki tisztségéről is. Élete hátralevő részében elsősorban írt; összesen 73 könyve és számos cikke jelent meg.
1979 októberében, két hónappal Fulton Sheen halála előtt Szent II. János Pál pápa meglátogatta a New York-i Szent Patrick katedrálist, ahol találkozott Sheen érsekkel. Megölelte és azt mondta neki:
„Jól beszéltél és jól írtál Urunkról, Jézus Krisztusról. Egyházunk hűséges, lojális fia vagy.”
Fulton Sheen szentté avatási eljárásának első lépései 2002-re esnek. XVI. Benedek pápa 2012-ben hivatalosan elismerte Sheen hősi fokon gyakorolt keresztény erényeit, és a Tiszteletre Méltó (Venerabilis) címet adományozta neki. 2019 júliusában pedig Ferenc pápa elfogadott és jóváhagyott egy csodás eseményt, amely az érsek közbenjárására következett be, és ezzel megnyitotta az utat a boldoggá avatáshoz, amelyre a közeljövőben, 2019 decemberében kerül majd sor.

Az alábbiakban Fulton Sheen érsek néhány megszívlelendő gondolatát idézzük.
Az erkölcsi elvek nem függnek többségi szavazástól. A rossz az rossz, még ha mindenki másképp látja is. A jó pedig jó, még ha senki sem vállalja.
Isten nem azért szeret minket, mert értékesek vagyunk. Azért vagyunk értékesek, mert Isten szeret minket.
Azt mondják, Amerika baja az intolerancia. Ez nem így van. Amerika baja a tolerancia. Egyaránt eltűri a jót és a rosszat, az igazságot és az eltévelyedést, az erényt és a bűnt, Krisztust és a káoszt. Amerikában távolról sincs annyi bigott, mint ahány mindenhez megértéssel viszonyuló ember.
Ha nem imádod Istent, akkor valami mást imádsz, és tízből kilenc esetben téged magadat imádod. Nem azért kötelességünk Istent imádni, mert ő tökéletlen és boldogtalan lenne attól, ha nem tennénk így, hanem mert mi magunk lennénk tökéletlenek és boldogtalanok.
Ha nem aszerint élünk, amit hiszünk, akkor a végén abban fogunk hinni, ahogyan élünk.
Lehetetlen megbotlani, ha térdelünk.
Isten más és más ajándékot adott mindenkinek. Semmi okunk alsóbbrendűséget éreznünk valakivel szemben, akit valami mással ajándékozott meg az Úr. Mihelyt megértjük, hogy aszerint ítélnek meg bennünket, amit kaptunk, nem pedig aszerint, amink nincs, teljesen megszabadulhatunk a hamis alsóbbrendűségi érzéstől.
A hanyatló civilizációk jellemzője, hogy nagy tömegekben egyáltalán nem tudatosul a tragédia. A válságban levő emberiség általában érzéketlen arra, mennyire súlyos időkben él. Az emberek nem akarják elhinni, hogy az ő korszakuk gonosz, részben azért, mert ez túl sok önváddal járna, de főleg azért, mert önmagukon kívül nincs más mércéjük, amivel a saját korukat megítélhetnék.
Nem nehéz többezer olyan embert találni, aki naponta két-három órát is testedzéssel tölt, de ha azt kéritek tőlük, hogy öt percig hajtsanak térdet egy imában Isten előtt, tiltakozni fognak, hogy ez túl hosszú.
Nem tudom, Urunk nem szenved-e jobban a mi közömbösségünktől, mint amennyire a kereszten szenvedett.
Emlékezz arra, hogy az embereket szeresd, a dolgokat pedig használd, ne pedig a dolgokat szeresd és az embereket használd.
Ha valaminek meghalunk, valami mindig megszületik bennünk. Ha meghalunk önmagunknak, megszületik a könyörület; ha meghalunk a büszkeségnek, megszületik a szolgálat; ha meghalunk az élvezeteknek, megszületik a személyiség tisztelete, és ha meghalunk a dühnek, megszületik a szeretet.
Minden idők legnagyobb szeretetének története egy parányi fehér ostyában rejtezik.