A gyermek képzelőerejére akkor is támaszkodhatunk, amikor a hitről tanítjuk

Minden film, könyv vagy játék onnan eredeztethető, hogy valaki valahol kimondta ezeket a szavakat: Mi van akkor, ha…?

Mi van akkor, ha egy hatalmas cápa rettegésben tartja a tengerpart lakóit?

Mi van akkor, ha egy fiú barátságot köt egy szorult helyzetben lévő földönkívülivel, és azért küzd, hogy segítsen neki hazajutni?

Mi van akkor, ha egy fiatal varázslónak az életéért kell harcolnia a Sötétség Urával, aki megölte a szüleit?

A képzelet hatékony eszköz, és amikor belépünk gondolatban egy történetbe, lehetőséget kapunk arra, hogy a személyiségünk is fejlődjön. Eldönthetjük, hogy hajlandók vagyunk-e elkapni a Nagy Fehér Cápát. Hogy túl félénkek vagyunk-e, hogy befogadjunk egy idegen teremtményt az otthonunkba. Hogy összeszedjük-e a bátorságunkat, és szembeszálljunk-e magával a Gonosszal.

Mindez természetesen igaz a gyermekekre. Amikor egy gyermek azonosul egy bizonyos szereplővel, felfedezheti, hogy mit tenne, vagy nem tenne meg az adott helyzetben. Amikor beleéli magát egy történetbe, a gyermek megtapasztalja, hogy mutathat hatalmas bátorságot, dönthet bölcsen, vagy gyengéden együtt érezhet valakivel.

„A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás – mondta Albert Einstein. – Mert a tudás arra korlátozódik, amit most tudunk és megértünk, míg a képzelet felöleli az egész világot, és mindazt, amit egyszer valamikor majd tudni és érteni fogunk.”

Tehát a tények és a számok fontosak a gyermek oktatásában, a képzelőerő kihasználása viszont segíti a személyisége fejlődését, a történetek pedig igazán fontosak ennek elérésében. Míg nagyon is lényeges, hogy átadjuk a gyerekeknek a katolikus hit tanításait és igazságait, nélkülözhetetlen, hogy támaszkodjunk a képzeletükre, mert annak segítségével mélyebb kapcsolatot alakíthatnak ki Istennel.

Jézus tudta ezt. A hit nem csak szabályokról szól, hanem kapcsolatokról. Csodálatos mesélőként arra hívja a hallgatóságát, hogy példabeszédeinek szereplőivel kapcsolatot teremtsenek. Olyan, mintha azt mondaná: „Hagyd el az otthonodat, mint a tékozló fiú, és lásd, milyen az, amikor könyörülettel visszafogadnak.” Vagy: „Fogadd el a kihívást, hogy mindenedet elajándékozod, hogy valami nagyobbat birtokolhass.” Vagyis arra kéri a hallgatóságát, hogy bánják meg bűneiket, őszintén térjenek meg – változtassák meg az életüket teljesen – és lássák meg, mivé lesznek.

A gyermekek rendkívül ügyesen bújnak más bőrébe. „Én vagyok anya és te vagy a kisbaba”, mondja a gyermek játék közben. A másik felkap egy hosszú botot, és bátor lovaggá változik. A harmadik köpenyt terít magára, és vakmerően „elrepül”, hogy megmentse a világot.

Emlékszem, hogy gyerekkoromban azokat a könyveket szerettem a legjobban, amelyekben a szereplők velem egykorúak voltak. Kapcsolódni tudtam hozzájuk, megértettem a küzdelmeiket, és velük növekedtem jó tulajdonságokban a történet során. Amikor pedig a hitéletemről van szó, mindig azon tűnődtem, milyen lett volna Jézus idejében élni, látni, megérinteni Őt, és első kézből megtapasztalni a tanítását, gyógyításait.

A hitre építek azokban a könyvekben, amiket ma a gyerekeknek és kamaszoknak írok, és megpróbálom bemutatni nekik, milyen lehetett a hús-vér Jézussal találkozni. Ezt olyan módon teszem, hogy a történeteim fiatal főszereplői találkoznak és kapcsolatba kerülnek Jézussal, és észreveszik, hogy a találkozás következtében megváltozik az életük.

A karácsony különösen csodálatos időszak, hogy az evangélium igéiről beszéljünk a gyerekekkel. Az ünnep szépsége magával ragadó, ahogy a Megtestesülés hihetetlen ajándékát megmutatja. Az a misztérium és szeretet, amely a karácsonyi betlehemes játékokat átjárja, óriási hatással van a gyermekekre, és a felnőttekre is, akik megosztják velük az evangéliumi elbeszélést.

Az idei karácsonyon próbáljanak meg valami újat. Amikor a betlehemi történetről beszélnek a gyermekeknek, kérjék meg őket, hogy válasszanak egy szereplőt azok közül, akik ott voltak Urunk születésénél. Kinek képzelik magukat, mit látnak, mit hallanak és éreznek? Mit mondanának a Szent Családnak? Mit tennének a Kisjézusért?

Advent idején, amikor a Szentírásban Krisztus születéséről olvasunk a gyermeknek, amikor egy képeskönyvet mutatunk, amely a jászolhoz hívogatja őt, tegyük fel magunknak a kérdést:

Mi van akkor, ha ez a történet segít a gyermeknek növekedni a hitben?

Mi van akkor, ha közelebb kerülhet Istenhez?

Mi van akkor, ha ezt a történetet elmesélve a gyermeknek, magunk is szentekké válhatunk?

Mi van akkor, ha…?

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Catholic Link