Amikor a pápa egy zsidó pszichiátertől imát kért
Szeptember 26-án, szombaton Szent VI. Pál pápa (született: 1897. szeptember 26.) Eucharisztiáról szóló szövegeit olvasgattam. Egyik úrnapi homíliáját ezekkel a szavakkal fejezte be: „Annyit beszélünk manapság a szeretetről – de jaj, melyik szeretetről? -, és azt hisszük, ismerjük e szó jelentését és erejét. Pedig egyedül Jézus, csak az Eucharisztia taníthatja meg nekünk a szeretet teljes, igazi, mély értelmét.” A szöveg alatt a dátum: 1970. május 28.
A beszéd dátumáról eszembe jutott egy nevezetes találkozás. 1970-ben a pápa magánaudienciára hívta az épp Rómában tartózkodó Viktor E. Frankl bécsi pszichiátert, a logoterápia „atyját” (a találkozót fénykép is megörökítette). A pápai meghívást egy fiatal szalézi szerzetes, Frankl egykori tanítványa, Eugenio Fizzotti közvetítette. Erről a találkozásról Frankl több helyen is megemlékezett. De mielőtt felidézném a történetet, álljon itt egy olyan idézet Frankl egyik fontos művéből, amely jól példázza a szerző több helyen, más-más szavakkal megfogalmazott egyik alapgondolatát:
„Ha létezem, értelemre és értékekre irányulva létezem; amennyiben értelemre és értékekre irányulva létezem, szükségszerűen olyasmire irányulva létezem, ami engem érték tekintetében felülmúl, lényegesen magasabb rangú értékkel rendelkezik, mint saját létem – más szóval: létezésemben valami olyanra irányulok, ami már nem is Valami, hanem Valakinek kell lennie, egy személynek, illetve – saját személyemet felülmúlóként – felettes személynek. Egyszóval: amikor létezem, eleve Istenre irányultan létezem.”
[Viktor E. Frankl: A szenvedő ember. Bp., 2012, 158.]
Szent VI. Pál pápa közismerten rendkívül művelt és tájékozott volt. Ismerte Frankl munkásságát, s tudta, hogy a logoterápia a katolikus lelkigondozásban is fontos szerepet kapott. VI. Pál azt is tudta, hogy a bécsi tudós megjárta a náci koncentrációs táborokat, tapasztalatait önéletrajzi szövegeiben osztotta meg az olvasókkal.
Az audiencián Frankl elmondta a pápának, hogy a háború után sokszor gondolt arra, vajon méltó volt-e arra, hogy túlélésre ítéltetett: „Megérdemeltem? Hogy ennek hátterében naponta újra megkérdezem magam, hogy méltó voltam-e erre, és megpróbálok felnőni ehhez a felelősséghez.” Az akkor már világhírű Frankl ehhez hozzáteszi, hogy ezt soha, senkinek így nem mondta el – csak a pápának. Annak a pápának, aki nagy hatást gyakorolt rá.
Ahhoz hasonlót, amit Frankl írt a néhai pápáról, eleddig sehol nem olvastam. Idézem az egész bekezdést:
„VI. Pálról az a benyomásom keletkezett, hogy egy olyan férfi, akinek az arcán nyomot hagytak az álmatlan éjszakák, amelyeken lelkiismeretével, önmagával olyan döntéseken küzd, amelyekre lelkiismerete kötelezi. Bár egészen pontosan tudja, hogy ezek nemcsak őt, hanem egész egyházát népszerűtlenné teszik. Olyan alázat jellemezte, amely elképzelhetetlen, ezt nem lehet elképzelni. Ott állt a feleségem, és egész idő alatt csak sírt, meg volt rendülve. Aztán elbúcsúztunk. A feleségemnek egy rózsafüzért ajándékozott, és nekem egy medált. Amikor visszavonultunk, egyszerre csak németül utánam szólt – képzelje el a helyzetet, amikor a pápa egy bécsi zsidó idegorvos után szól a majdnem végig olaszul tartott audiencia befejezése után, a német nyelvű elbúcsúzás után: Kérem, imádkozzon értem! Szó szerint. Elképzelhetetlen, hihetetlen, ha ezt valaki nem éli át, ha ezt valaki nem látja. Ez volt ő.”
[Viktor E. Frankl-Pinchas Lapide: Istenkeresés és értelemkérdés. Bp., 2023, 105.]
Viktor E. Frankl néhány nappal a néhai pápa születésének századik évfordulója előtt hunyt el Bécsben.
INRI,
Abramot választotta ki a Jóteremtö, mert egyedüliküént korában nem bálványimádó lett volt, hanem az Igaz egytelenegyeggyet imádta aki mindneki Istene a világ teremtése elött óta. Lásd teremtés könyve mozestöl 17.fejezet: “1Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: „Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes. 2Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak.” 3Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki: 4„Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel. 5Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. 6Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled. 7Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek. 8Neked és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek.”
9Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „De tartsd meg szövetségemet, te és utánad utódaid minden nemzedéken át. 10Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között: 11Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. 12A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át.”
Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános szerint nem szabad keverni a katolikus és zsidó imákat, kegytárgyakat, istentiszteleti liturgiákat. Mindkettö isteni alapitású vallás. Az egyik a zsidóság a másik a nemzsidók vallása. Vallások az eivlági élet utáni életben a mennyek országában nincsenek. Azok csakis az evilági mérce=ami szerint élek, boldogság és lelki békesség sikeres házasság és böséges gyermekáldás miatt, vamint a vilagbéke miatt elengedhetetelenek. Például a Jézusi katolikus parancsaolat betartása mindennépek általi-betartása-következményeként megszünnének a háborúk itt és most is, mert Jézus mondta: Szeresd ellenségedet!
A vegyes házasság se helyes. Mert a házasság szövetsége sirighü fele fele arányban önkéntes minden kényszertöl mentes szerelmes mámoritóan jó leutánzása. Annak, hogy a Jótermtö az örök völegény mi emberek pedig a menyasszony. A házasságban az asszony gyermekáldással ajándékozza meg az urát. Melyik vallásban lesz a gyeremek nevelve? Mely ünnepeket fogja megünnepelni szüleivel mindkettövel. Vallásos zsidó a lelki tisztaság megörzése miatt nem mehet be katolikus templomba: Idegen istentiszteletnek / bálványimádásnak minősíti a Szentháromság-tant, valamint a szobrok, feszületek és szentek tiszteletét. Mivel Isten és emberek között nincsenek “közbenjárók” minden zsido Isten lelkének része. A zsidó lélek arra szerződött a Szináj-hegynél, hogy a Tórát és a 613 parancsolatot betartsa. Ez a lélek természeténél fogva csak az isteni egységre és a Tóra teljesítésére vágyik. A nemzsidok is üdvözülhetnek a zsidok szerint a noah 7 parancsát megtartják. Közös gyerek egy ilyen házasságban melyik egymástol eltérö Istentiszteletet és Isten-t imádjon? Mely tulajdonságai és mely istentiszteleti liturgia szerint? Melyik mérce szerint akarjon üdvözülni? Marx Károly jut eszembe. Marx szülei neves rabbinikus dinasztiák leszármazottjai voltak. Apai ágon: Trier városának rabbijai generációkon át a Marx (eredetileg Mordechai) családból került ki. Karl Marx nagyapja, Meier Halevi Marx, és dédapja is Trier főrabbija volt. Anyai ág: Édesanyja, Henriette Presburg hollandiai zsidó családból származott, amely szintén híres rabbikat adott a közösségnek (az ő felmenői közé tartoztak a lutheránus hitre nem tért Pressburg és Philips családok tagjai – utóbbiak alapították később a Philips elektronikai vállalatot). De az ura általi tiszteletböl ö is megkeresztelkedett…
Heinrich Marx, Marx Károly apja (eredeti nevén Herschel Mordechai) sikeres ügyvéd volt. Amikor a napóleoni háborúk után a Porosz Királyság annektálta a Rajna-vidéket, életbe léptek az antiszemita = zsidóellenes törvények, amelyek megtiltották, hogy zsidók a jogi pályán vagy a közigazgatásban dolgozzanak. Heinrich Marx – hogy megvédje egzisztenciáját és ügyvédi praxisát – 1816 és 1819 között kikeresztelkedett, és felvette az evangélikus (lutheránus) vallást. Gyermekeit, köztük a hatéves Karl Marxot is megkeresztelték 1824-ben. Heinrich Marx, Marx Károly apja (eredeti nevén Herschel Mordechai) felhagyta zsidó vallásának gyakorlását és egy olyan keresztény szekta=evangelikus vallás tagja lett amelyet egyáltalán nem is ismert. Kisfia Marx Károly pedig ezáltal egyáltalán nem ismerte meg a zsidó és a keresztény vallásokat sem. A Jóteremtöröl késöbb Voltaire, Feurebach valláskrtikájából hallott egyáltalán olyan ötleteket amik gondolatébresztönek hatottak rá Istennel kapcsolatban. Voltaire hires mondata: A „Tiporjátok meg a gyalázatost!” (Écrasez l’infâme!) Voltaire eme híres jelszava elsősorban a katolikus egyházra, valamint a vallási fanatizmusra, a dogmatizmusra és a babonára vonatkozik-amit a minden-vallások jelenitenek meg szerinte, mert amugy az Isten az jó = Deista volt, az egyház hatalmát, intoleranciáját, a papság képmutatását és a nevében elkövetett erőszakot (például vallásháborúk, inkvizíció, igazságtalan kivégzések) akarta gyökeresen elpusztitani. Marx Károly másik pédaképe Ludwig Feuerbach lett volt. Az Ö valláskritikájának lényege, hogy nem az Isten teremtette az embert a saját képmására, hanem az ember alkotta meg Istent a saját ideális tulajdonságainak kivetítésével. A vallás a vágyak (boldogságvágy) és a magányból, valamint a természet vak erőitől való félelem szülötte. Az embernek szüksége van egy felsőbb hatalomra, amely megvigasztalja és beteljesíti vágyait a képzelet világában—Feuerbach szerint…Az ifju Marx Károly Istentiszteletek helyett ilyen és hasonló tanok tanulmányozója és kiagyalója lett volt.
Marx Károly apja, Heinrich Marx nem mély vallási meggyőződésből, hanem tisztán pragmatikus okokból kereszteltette meg magát és családját protestáns hitre; zsidóként ugyanis máskülönben nem gyakorolhatta volna az ügyvédi hivatást az akkori Poroszországban. Ennek következtében Karl Marx egy nagyrészt szekuláris, a felvilágosodás (Voltaire, Lessing) szellemisége által formált családi környezetben nőtt fel. Egyetemi tanulmányai során Bonnban és Berlinben Marx csatlakozott a „fiatalhegeliánusokhoz” – egy olyan filozófuscsoporthoz, amely radikális kritikával illette a vallást és az államot. Ludwig Feuerbach valláskritikája gyakorolt döntő hatást Marxra… Marx később továbbfejlesztette ezt az elképzelést, és a vallást a társadalmi nyomor tüneteként értelmezte – ezt fejezi ki híresen a „vallás a nép ópiuma” kifejezés –, amely akkor tűnik majd el, ha az emberek anyagi életkörülményei igazságossá válnak és aböség kosarából mindenki egyránt merít..
Osli mosolygs madonna könyörögj érettünk.