A hit megőrzése nagyobb kihívássá válik, mint maga a keresztség – hívja fel a figyelmet egy lengyel püspök
A fiatal és felnőtt megkeresztelkedők számának növekedése Franciaországban örömre ad okot, de egyúttal új feladatot is állít az Egyház elé: hogyan lehet segíteni az újonnan megkeresztelteket abban, hogy megmaradjanak a hitben és egyre jobban elmélyedjenek benne? A Polskifr.fr kérdésére Piotr Przyborek püspök, a lengyelországi Gdańsk segédpüspöke úgy nyilatkozott, hogy a hitben való kísérés ma nagyobb kihívást jelent, mint maga a megkeresztelkedés.
A lengyel katolikus KAI hírügynökség által augusztus 25-én közölt interjúban a püspök „nagy örömének” adott hangot a franciaországi fiatalok és felnőttek megkeresztelkedésére vonatkozó adatok kapcsán. Mindenekelőtt azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a számadatokon túl ekkor kezdődik a keresztény élet döntő szakasza: a Krisztusban és az egyházi közösségben való tartós meggyökerezés.
A keresztség után: a feladat a hitben való meggyökerezés
Przyborek püspök szerint a központi kérdés az, hogy hogyan lehet úgy kísérni az új híveket, hogy ne veszítsék el a kapott hitet. Ezt a lelkipásztori munkát különösen nagy kihívásnak tartja, hiszen az Egyházba való belépés nem egy út végpontja, hanem a kezdete annak a keresztény életnek, amelynek még tovább kell érnie és mélyülnie.
Ezért a püspök atya hangsúlyozza a személyes kísérés fontosságát. Véleménye szerint az egyéni találkozásoknak és a hit továbbadásáért végzett türelmes munkának mély jelentősége van ebben a társadalomban, amelyben sok fiatal igencsak individualizált életmódot folytat. Ez a helyzet ugyanakkor arra is rámutat, hogy a keresztény közösségeknek nem elég a tömegpasztorációra szorítkozniuk: személyes kapcsolatokat is ki kell alakítaniuk, olyanokat, amelyek valóban megtartják és konkrétan támogatják az újonnan megkeresztelteket.
A francia tapasztalat, mint a remény forrása
Przyborek püspök nem akarja Franciaországot csupán egy szekularizálódott országként látni. Számára Franciaországhoz az eleven katolikus közösségek emléke is kapcsolódik, és felidézi, milyen hatással volt több francia közösség a lengyelországi lelki megújulásra. Véleménye szerint ezért mindaz, ami manapság Franciaországban történik, határokon átnyúló inspirációul szolgálhat. A keresztelési kérelmek számának növekedése valódi lelki keresést tükröz; ennek gyümölcsözősége viszont attól is függ, hogy a plébániák és a közösségek mennyire lesznek képesek a kereszténnyé váltakat tanítani, bevezetni őket a szentségi életbe és testvéri kapcsolatokat kínálni számukra.
Az egyensúly helyreállítása a szentségek és a Szentírás között
A biblikus teológus lengyel püspök a lelkipásztori kísérés egy másik aspektusát is kiemelte: a Szentírás helyét. Emlékeztetett arra, hogy a liturgiára és a Krisztussal való szentségi találkozásra összpontosító plébániai lelkipásztori munka alapvető jelentőségű, ugyanakkor hangsúlyozta a hívek Szentírásban való elmélyülésének fontosságát is.
Przyborek püspök különösen örömmel látja a lectio divina, vagyis a Szentírás imádságos olvasásának terjedését, amely segít a keresztényeknek abban, hogy Isten Igéjét befogadják a saját életükbe. Nem arról van szó, hogy szembeállítjuk egymással a Bibliát és az Eucharisztiát, a cél inkább az, hogy a Szentírás egyre mélyebben vezessen el az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus szeretetéhez.
Döntő kérdés a francia egyház számára
Przyborek püspök meglátásai egy fontos lelkipásztori feladatra irányítják a figyelmet, amely az Egyházba érkező új felnőttek és fiatalok megjelenésével különösen szembetűnővé vált: az ő keresztségük valódi folytatást kíván. A keresztség után a hitoktatás, a szentségek vétele, a Biblia olvasása, a plébániai közösségbe való bekapcsolódás és a személyes kísérés mind olyan eszközök, amelyek segíthetnek abban, hogy a kezdeti lendület ne maradjon folytatás nélkül.
A lengyel püspök üzenete ezért egyszerre bátorító és elvárásokat is támaszt. A Franciaországban tapasztalható lelki megújulás örömmel és reménységgel tölti el őt, de szerinte ennek mélysége csak hosszabb távon mutatkozik meg: nem csupán a kiszolgáltatott keresztségek számában, hanem abban is, hogy az Egyház képes-e segíteni az újonnan megkeresztelteket abban, hogy mindennap éljék is azt a hitet, amelyet felvállaltak és magukénak vallottak.
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: lecatho.fr
