BIY HU cover 184. nap

184. nap: Hiszkija (Ezékiás) uralma

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

VIII. JÚDA UTOLSÓ KORSZAKA
1. HISZKIJA, IZAJÁS PRÓFÉTA ÉS ASSZÍRIA
Hiszkija uralmának kezdete (716-687).

Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya. Huszonöt éves volt, amikor király lett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abijának hívták, és Zacharjának volt a lánya. Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy, mint őse, Dávid tette. Ő volt az, aki a magaslati helyeket lerombolta, a kőoszlopokat összetörte, a szent fákat kidöntötte, és a Mózes által készített rézkígyót darabokra törte. Mert Izrael fiai egészen addig tömjéneztek előtte; Nechustánnak nevezték.
Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még előtte sem. Ragaszkodott az Úrhoz, hűségesen követte, és szem előtt tartotta parancsait, amelyeket az Úr Mózesnek adott. S az Úr vele volt, minden vállalkozása sikerrel járt. Elszakadt Asszíria királyaitól, nem maradt tovább alattvalójuk. A filiszteusokat visszaverte, egészen Gázáig, földjüket pedig megszerezte az őrtoronytól egészen a megerősített városokig.

Megemlékezés Szamária elfoglalásáról.

Hiszkija király 4. esztendejében, azaz Izrael királyának, Ela fiának, Hóseának 7. évében történt, hogy Asszíria királya, Szalmanasszár felvonult Szamária ellen, és ostrom alá fogta. Három év elteltével be is vette. Hiszkija 6. esztendejében, vagyis Izrael királyának, Hóseának 9. évében Szamáriát elfoglalták. S Asszíria királya Izraelt Asszíriába hurcolta fogságba, s Halachban, valamint Gozan folyója, a Habor mellé és Média városaiba telepítette őket, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes az Úr szolgája parancsolt. Nem vették tekintetbe, nem ahhoz igazodtak.

Szancherib hadjárata.

Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerősített városai ellen, és elfoglalta őket. Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba, és azt üzente: „Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám.” Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüsttalentumot és 30 aranytalentumot. Hiszkija kénytelen volt odaadni az összes ezüstöt, ami csak volt az Úr templomában és a királyi palota kincseskamrájában. Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket maga Hiszkija, Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának.

A főpohárnok megbízatása.

Asszíria királya Lachisból Jeruzsálembe küldte hadvezérét, főkamarását és főpohárnokát Hiszkija király ellen, számottevő csapat élén. Az fel is vonult, és Jeruzsálembe érve letáborozott a ványolók földje felé vivő út mentén, a Felső-tó közelében a vízvezeték mellett. Aztán hívatta a királyt. Erre az udvarmester, Hilkijának a fia, Eljakim, továbbá Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia kimentek hozzá. A főpohárnok így szólt hozzájuk: „Jelentsétek Hiszkijának: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miben reménykedel? Azt hiszed, hogy az üres szó elég ok és erő a hadakozáshoz? Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? Talán ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bízol, amely mindenkinek a kezébe belemegy, és átszúrja, aki csak rátámaszkodik. Így van ez a fáraóval, Egyiptom királyával, s azokkal mind, akik benne bíznak. Ha ellenben azt felelitek: Az Úrban, a mi Istenünkben bizakodunk, (azt kérdezem): nem ő az, akinek a magaslati helyeit és oltárait Hiszkija lerombolta, megparancsolván Júdának és Jeruzsálemnek: itt imádkozzatok, Jeruzsálemben, ez előtt az oltár előtt? Nos, hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával! Adok neked kétezer lovat, ha találsz lovasokat, akiket felültess rájuk. Hogy vehetnéd hát fel akkor a harcot uramnak akár egyetlen, legkisebb szolgájával is? Hagyatkozz csak Egyiptomra a lovak és a harci szekerek dolgában! S talán az Úr akarata ellenére vonultam ez ellen a város ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el!”

Eljakim, Sebna és Joách így válaszoltak a főpohárnoknak: „Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelő nép füle hallatára!” De a főpohárnok azt felelte: „Hát azért küldött ide uram, hogy ezeket a szavakat uradhoz és hozzád intézzem, s nem inkább az emberekhez, akik a falakon ülnek, arra kárhoztatva, hogy veletek egyetemben saját ürüléküket egyék és saját vizeletüket igyák?”

Ezzel a főpohárnok előlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következőket: „Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét! Ezt mondja a király: Ne engedjétek, hogy Hiszkija félrevezessen titeket, hisz nem képes kiszabadítani benneteket a kezemből! Ne hagyjátok, hogy Hiszkija az Úrral vigasztaljon titeket, azt állítva: az Úr majd megment minket, és biztos, hogy nem adja ezt a várost Asszíria királyának kezére. Ne hallgassatok Hiszkijára, mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek velem szövetséget, és gyertek ki! Akkor majd mindenki a maga szőlőtőkéjéről, és a saját fügefájáról eszik és a saját ciszternája vizét issza, míg majd elmegyek és elviszlek benneteket egy olyan országba, amelyik olyan, mint a tietek; olyan országba, ahol bőségben van a gabona és a bor; olyan országba, ahol rengeteg az olajfa és a méz. Életben maradtok, nem kell elpusztulnotok. Ne hallgassatok Hiszkijára, félrevezet benneteket, amikor azt mondja: az Úr megment minket! A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria királya kezéből? Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol Szefarvajim istenei, Hena és Ivva? Hol Szamária földjének istenei? Kiszabadították Szamáriát a kezemből? Az országok istenei közül melyik volt képes megmenteni országát a kezemtől? Hát akkor az Úr most hogy szabadíthatná ki Jeruzsálemet a kezemből?” De ők hallgattak, nem szóltak egyetlen szót sem, mert a király elrendelte és megparancsolta: „Ne adjatok neki választ!” Hilkija fia, Eljakim, az udvarmester, Sebna írnok és Joách kancellár, Aszafnak a fia megszaggatták ruhájukat, visszatértek Hiszkijához, és hírül vitték neki a főpohárnok szavait.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

2. A NAGY MEGÚJULÁS HISZKIJA IDEJÉBEN
Hiszkija trónra lépése.

Hiszkija huszonöt éves korában lépett trónra, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának Abija volt a neve, és Zecharja leánya volt. Azt tette, ami helyes az Úr szemében, egészen úgy, ahogy atyja, Dávid tette.

A templom megtisztítása.

Uralkodásának első esztendejében és első hónapjában kinyittatta a templom kapuit, és helyreállította őket. Egybehívta a papokat meg a levitákat, és összegyűjtötte őket a keleti térségen. Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, leviták! Tartsatok most megszentelődést, és szenteljétek fel az Úrnak, atyáitok Istenének templomát! Távolítsatok el minden tisztátalanságot a szentélyből! Atyáitok vétkeztek, és azt tették, ami gonosznak számított az Úr, a mi Istenünk szemében. Elhagyták, elfordították arcukat az Úr hajlékától, és hátat fordítottak neki.

Sőt, bezárták az előcsarnok kapuit, kioltották a mécseseket, nem gyújtottak jó illatot, és nem mutattak be égőáldozatokat Izrael Istenének szentélyében. Ezért az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre, rettegést, pusztulást bocsátott rájuk, és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel láthatjátok. Nos, ezért hullottak el kard élén atyáink, jutottak fogságba fiaink, lányaink és asszonyaink. Most tehát elhatároztam, hogy szövetséget kötök az Úrral, atyáink Istenével, hogy fordítsa el tőlünk haragját. Fiaim, ne legyetek hanyagok! Titeket választott ki ugyanis az Úr, hogy előtte álljatok, őt szolgáljátok, elvégezzétek a szolgálatot, és illatáldozatot mutassatok be előtte.”
Erre fölkeltek a leviták: Mahat, Amaszáj fia, valamint Joel és Azarja, a kehátiták fiai közül; Merári fiai közül: Kis, Abdi fia és Azarja, Jehallelel fia; a gersoniták közül: Joach, Zimna fia és Éden, Joach fia; Eliszafán fiai közül: Simri és Jeuel; Aszaf fiai közül: Zecharja és Mattanja; Heman fiai közül: Jechiel és Simi, Jedutun fiai közül: Semaja és Uziel.

Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelődést tartottak, aztán a király meghagyására az Úr szavai szerint bementek, hogy megtisztítsák a templomot. Majd a papok is bevonultak a templom belsejébe, hogy megtisztítsák. Minden tisztátalanságot, amit az Úr szentélyében találtak, kihordtak a templom udvarára. A leviták pedig fölszedték és a Kedron-völgybe szállították.
Az első hónap elsején kezdték el a tisztogatást, s a hónap nyolcadik napján értek az Úr előcsarnokához. Nyolc napon keresztül tisztították a templomot. Így az első hónap tizenhatodik napján készen is lettek. Ekkor Hiszkija király elé járultak és jelentették: „Megtisztítottuk a templomot, az égőáldozatok oltárát és minden fölszerelését, továbbá a kitett kenyerek asztalát teljes fölszerelésével együtt, végül az összes fölszerelési tárgyat, amelyet Acház király uralkodása alatt hűtlensége által megszentségtelenített, helyére tettük és megtisztítottuk. Íme, ott vannak az Úr oltára előtt.”

A templom újraszentelése.

Reggel aztán Hiszkija király fölkelt, összehívta a város főembereit, és fölment a templomba. Felvittek hét fiatal bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyi házért, a szent helyért és Júdáért. Aztán megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák fel őket az Úr oltárán. Miután levágták a bikákat, a papok vették a vért, és ráöntötték az oltárra. Aztán levágták a kosokat, és a vért az oltárra öntötték. Majd a bárányokat vágták le, és vérüket az oltárra öntötték. Végül odavitték a bűnért való áldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és azok rájuk tették kezüket, majd a papok levágták őket, és vérüket bűnért való áldozatért az oltárra öntötték, engesztelésül egész Izraelért. Azt parancsolta ugyanis a király, hogy egész Izraelért legyen az égő- és a bűnért való áldozat.

A levitákat is kirendelte a templomba cintányérokkal, hárfákkal és lantokkal Dávid királynak, Gád látóembernek és Nátán prófétának intézkedése szerint. Így parancsolta ugyanis az Úr prófétái által. Ott is álltak a leviták Dávid hangszereivel, meg a papok is a trombitákkal. Aztán Hiszkija kiadta a parancsot, hogy mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. Amikor megkezdődött az áldozat bemutatása, elkezdtek az Úrnak dicsérő éneket zengeni, trombitálni, és Dávidnak, Izrael királyának hangszerein játszani. Erre az egész gyülekezet leborult, az ének fölcsendült, a trombiták mind harsogtak, amíg az égőáldozat be nem fejeződött. Az áldozat befejeztével a király és az összes jelenlevők mélyen meghajoltak, és leborultak. Hiszkija király a főemberekkel együtt meghagyta a levitáknak, hogy Dávidnak és Aszaf látóembernek a szavaival dicsőítsék az Urat. Azok örömmel is énekelték a dicsőítő éneket, s utána meghajoltak és leborultak.

Majd Hiszkija így kezdett beszélni: „Immár felavattátok kezeteket az Úrnak. Most hát gyertek, és mutassátok be a véres és dicsőítő áldozatokat az Úr házában!” Erre az egész sokaság véres, dicsőítő és égőáldozatokat hozott ajándékul az előírás szerint. A sokaság által bemutatott áldozatok száma ez volt: hetven bika, száz kos és kétszáz bárány. Ezt mindig égőáldozatul az Úrnak szentelték. A fölszentelési ajándék hatszáz marha és háromezer juh volt. Csakhogy a papok oly kevesen voltak, hogy nem győzték az égetendő áldozatok bőrét lehúzni. Azért testvéreik, a leviták segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a munka, és meg nem szentelődtek a papok. A leviták ugyanis készségesebb szívűek voltak, hogy megszentelődjenek, mint a papok. Ráadásul tömérdek volt az égőáldozat, a közösségi áldozatok hájával és az égőáldozathoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állt helyre a templom istentiszteleti rendje. Hiszkija az egész néppel együtt örült annak, amit Isten a népnek készített. Ugyanis a dolog gyorsan ment végbe.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

IMA ÜLDÖZÉSEK IDEJÉN

(Dávid zsoltára)
Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre,
halld meg szavamat, amikor hívlak!

Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje,
kitárt kezem legyen esti áldozat!

Állíts, Uram, őrséget szám elé,
és védelmet ajkam kapujához!

Ne engedd,
hogy szívem a rosszra hajoljon,
és aljas gonoszságot kövessek el!
A gonosztevőknek dús ételéből
enni nem akarok.

Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál.
De az istentelen olaja
soha ne díszítse fejem.
Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.

Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek,
meglátják majd,
mily szelídek voltak szavaim:

„Ahogy a malomkő széttörve fekszik
a földön,
úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.”

Uram, Istenem, rád emelem szemem,
hozzád menekülök,
ne engedd elveszni a lelkem!

Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek,
és a gonoszok csapdájától!

A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk,
én meg megyek tovább a magam útján.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük igédet és jóságodat. Köszönjük, hogy mindig meghallgatod imáinkat, és köszönjük azt a felfoghatatlan tényt, hogy – valami számunkra ismeretlen okból – a mi imáink fontosak neked. A szívünk fontos neked. Az életünk fontos neked. A hajszálainkat számon tartod, Istenünk (vö. Mt 10,30). Ez számunkra nem igazán logikus, de mégis: fontosak vagyunk neked. És erre egyszerűen csak azt tudjuk mondani, hogy köszönjük. Köszönjük, hogy az is számít neked, amikor hallgatjuk a te szavadat; hogy ez neked számít, hogy ez téged megtisztel, hogy ez dicsőséget szerez neked, és hogy te ezt elfogadod. Fogadd el ezt az időt, amit együtt töltünk, ezt az időt, ami azzal telt, hogy hallgattuk a te szavadat! Legyen ez neked szentelt ajándék! Miközben jól tudjuk, hogy valójában ez is a te ajándékod számunkra. Te olyan jóságos vagy, Istenünk. Hálát adunk neked. Dicsérjük a te nevedet. Kérünk téged, őrizz meg minket, segíts, hogy hűségesek maradjunk! És ha eddig nem voltunk azok, akkor tégy minket hűségessé! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által kérjük ezt. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nagyon szeretem a 141. zsoltárt. Annyira őszinte ima. Egyszerűen fantasztikus. Különösen jó ezt a nap elején imádkozni, ezekkel a szavakkal: „Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!” (Zsolt 141,3). Ez egy nagyszerű imádság, különösen akkor, amikor tudjuk, hogy olyan beszélgetés előtt állunk, ahol feszült lehet a légkör, esetleg olyan szavak csúszhatnak ki a szánkon, amelyeknek nem kellene. Ezért így kérjük az Urat: „Állíts őrt a szám elé, Uram, vigyázz a beszédemre!” Ez egy szuper ima – nagyszerű napindító –, és kiváló minden olyan helyzetben, amikor tudjuk, hogy beszélni kell, és nem mindegy, hogy ezt miként tesszük.

Ennyit a zsoltárról, és most folytassuk a többi olvasmánnyal! Nagyon jó érzés visszatérni és újra szinkronba kerülni a Krónikák második könyvével. Most Hiszkija király történetét olvassuk. Pár dolgot tudunk róla: az apja Acház volt, és tudjuk, hogy Acház az egyik legrosszabb király volt, akit Júda valaha is ismert (vö. 2Kir 16). Ezzel szemben Hiszkija az egyik legjobb királlyá vált, aki valaha is uralkodott Júda fölött. Ez önmagában is elgondolkodtató. Sok tanulság rejlik ebben – jó belegondolnunk, hogy a származásunk nem a sorsunk.Másképp fogalmazva: a múltunk nem a végzetünk.Az előttünk élt emberek – az őseink – nem határozzák meg a jövőnket. Hiszkija sorsa is ezt mutatja. Tanult az apja példájából, tanult Izrael északi királyságának példájából is, és felismerte: „Nem, az én apám, Acház nem volt hűséges”. De figyeljük meg: nem mondta ezt ki szó szerint. Ez nagyon érdekes. Nem ítélte el apját – legalábbis nincs ilyen feljegyzésünk sem a Királyok, sem a Krónikák könyvében. Amit látunk, az az, hogy Hiszkija a tetteivel visszavonja, megsemmisíti mindazt, amit az apja tett. És ez önmagában is példaértékű.

Azt is tudjuk, hogy három évvel Hiszkija trónra lépése után Asszíria királya betört Izraelbe, száműzte a népet, elpusztította az országot. Biztosak lehetünk benne, hogy Hiszkija is látta ezt, és megértette: „Nézzétek, mi történik, ha nem maradunk hűségesek! Ez a hűtlenség pusztuláshoz vezet”. Mit tesz Hiszkija? Helyreállítja az igaz istentiszteletet. A 2Krónikák 29,3 szerint már uralkodása első évének első hónapjában megtette az első lépéseket a helyreállítás felé. Korábban voltak olyan királyok, akik ugyan újraindították a templomi áldozatokat, de nem döntötték le az oszlopokat és hasonló bálványokat, nem vágták ki a „szent” fákat, nem tiltották meg a magaslati helyeken való áldozatbemutatást. Megkérdezhetnénk: miért nem?

Azért, mert Jeruzsálemen kívül, a vidéki emberek szerettek ezekre a helyekre járni, ahol bálványok álltak, és imádkoztak ott. Ha királyként meg akarod tartani az uralmadat, és csak azt akarod, hogy „béke” legyen, akkor inkább megengeded nekik, hogy azt csinálják, amit akarnak, ahelyett, hogy az életszentség felé vezetnéd őket. Hiszkija viszont nem volt hajlandó erre az alkura. Ő nemcsak a templomi kultuszt újította meg, hanem a hamis istenségeket is eltávolította az országból. És ez rendkívül fontos lesz, mert a következő fejezetben már a nép védelmében kell majd kiállnia. De előbb Isten oldalán állt, mielőtt a nép oldalán állhatott volna.

A 2Királyok 18-ban megérkeznek Jeruzsálemhez Asszíria királyának követei. Hiszkija kiküldi Eljakimot, az udvarmestert, valamint Sebnát, az írnokot és Joáchot, a kancellárt. Asszír részről a főpohárnok beszél, és azt mondja: „A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria királya kezéből? Hol vannak Hamat és Arpád istenei? Hol Szefarvajim istenei, Hena és Ivva? Hol Szamária földjének istenei? Kiszabadították Szamáriát a kezemből? Az országok istenei közül melyik volt képes megmenteni országát a kezemtől? Hát akkor az Úr most hogy szabadíthatná ki Jeruzsálemet a kezemből?” (2Kir 18,33–35). Azaz, „Miért gondoljátok hát, hogy a ti Istenetek segítene most rajtatok?” Ez a nagy kérdés. Továbbá az, amivel majd a 2Királyok 19-ben szembesülünk, illetve a következő fejezetekben: Érdemes-e az Úrra hagyatkozni, vagy inkább politikai szövetségeket kell kötni – például Egyiptommal? A főpohárnok maga mondja: „Ne reménykedjetek Egyiptomban!” (vö. 2Kir 18,21). De Hiszkija nem Egyiptomban bízott, hanem az Úrban, az ő Istenében. És ez a döntő különbség. Ő királyként jól vezeti a népet. Ezért most mi is tovább követjük majd Hiszkija útját, és látni fogjuk, hogyan bontakozik ki a történet. De már most is látszik: Hiszkija nemcsak a templomi istentiszteletet újította meg, nemcsak eltávolította a bálványokat, hanem egészen az Úrba vetette bizalmát, még akkor is, amikor óriási fenyegetettséggel nézett szembe. 

Egy utolsó gondolat. Talán észrevettétek a 2Krónikák 29-30 alapján: mindaz, amit eddig a Leviták könyvéből, a Számok könyvéből, és a Második Törvénykönyvből tanultunk, most értelmet nyer. A nép bikákat, kecskéket, bárányokat hozott az előírások szerint. Feláldozták azokat, vérüket az oltárra hintették. Ráadásul bakkecskéket is hoztak, és kezüket azok fejére tették. Miért? Mert azok bűnbakok voltak. Emlékeztek a Leviták 16,21–22-re, ugye? Így jelképesen a nép bűneit áthelyezték rájuk, majd levágták őket. És most már ti is értitek. Mert átrágtuk magunkat a Leviták könyvén, a Számok könyvén és a Második Törvénykönyvön. És most, amikor Hiszkija és a leviták ezt teszik, azt mondhatjuk: „Hát persze, ezt már ismerem.” Ha nektek is ismerős, akkor gratulálok nektek.

A 184. napnál járunk, és egyre jobban ismerjük Isten szavát. És most már azt is látjuk: mennyire fontos azt adni Istennek, amit Ő kér, és bízni benne, amikor összecsapnak fölöttünk a hullámok, és kemény próbák érnek minket. Tudom, hogy ebben a közösségben sokan éppen most is küzdenek, szembenéznek nehézségekkel. Ezért imádkozunk értetek. Imádkozzunk egymásért! Kérlek, imádkozzatok értem is!

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.