259. nap: A Hegyi beszéd
Korszak: Messiási ellenőrző pont Máté evangéliuma szerint
Ima
Istenünk, te megtanítottál minket arra, hogy Apukánknak szólítsunk téged, hogy Atyánknak nevezzünk. Ma megújul bennünk ez a meghívás, ez a parancs, amelynek örömmel teszünk eleget, amikor nevedet hívjuk, Mennyei Atyánk. Fiadnak, Jézus Krisztusnak a nevében dicsőítünk és hálát adunk neked. Köszönjük neked Máté evangéliumát, és köszönjük magát Mátét is. Egészen rendkívüli, hogy hallhatjuk az ő szavait, vagy inkább a te szavaidat az ő tollán keresztül: most, ebben a pillanatban, közel kétezer év után. Mindez a Szentlélek ereje által lehetséges, aki az Egyházon keresztül munkálkodik, és elvezetett minket idáig. Köszönjük neked, Istenünk mindazokat az embereket, akik valaha továbbadták a Bibliát a következő generációknak. Akik leírták, lefordították, lemásolták, vagy bármilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy most a te igéd és a mi életünk találkozhasson. Urunk, Istenünk, segíts, hogy engedjük, hogy a te szavad átalakítsa az életünket! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Muszáj szólnom a Példabeszédek könyvéről, mert annyira jó: „Van barát, aki pusztulásba vezet (más fordításban: tetteti a barátságot), de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér” (Péld 18,24). Mennyire igaz! Mindannyiunk életében így van. Nem tudom, hány éves voltál, amikor először felismerted azt a tényt, hogy vannak emberek, akik csak egy időre a barátaink. Vannak, akik csak egy bizonyos életszakaszban barátok. Vannak, akik csak a jóban barátaink, s amint nehézség jön, máris kifelé tartanak az ajtón. Vagy egyszerűen megunják a társaságunkat és elmennek.
Mindegy, hány éves voltál, amikor ezt megtanultad, de ez az egyik legértékesebb lecke, amit az életben kaphatunk. Mert képzeld el, milyen lenne úgy élni az életet, hogy ezzel nem vagy tisztában. Nyilvánvalóan fájdalmas lecke ez, amit meg kell tanulni. De ha a másik oldalról nézzük, akkor felismerjük, milyen hihetetlen ajándék, amikor valódi barátra találunk. Az ilyen barát nagyon ritkán adatik meg. Annyira ritkán, hogy amikor rátalálsz, az egyetlen helyes válasz a csodálat. Az egyetlen válasz a hála. Az egyetlen válasz az, hogy: „Uram, dicsérlek és hálát adok neked ezért az ajándékért”.
Ha már az ajándékokról beszélünk: következik Máté evangéliuma, az 5., 6. és 7. fejezet, ami „Hegyi beszéd”-ként ismert. A boldogmondásokkal kezdődik. Jézus felmegy a hegyre és új törvényt ad, tulajdonképpen a törvény beteljesítését. Ez több okból is nagyon fontos számunkra, érdemes odafigyelnünk erre. Az egyik ok az, ami az Ószövetségben történt, amit már ismerünk: Mózes felment a hegyre, és lejött onnan a törvénnyel, Isten parancsolataival. Most pedig itt látjuk Jézust, az új Mózest, aki nemcsak új törvényt ad, hanem egy új kivonulást is vezet, ami egészen elképesztő: új szabadságba vezeti az embereket. Ezért ne hagyjuk figyelmen kívül azt a részletet, hogy Jézus felmegy a hegyre, és átadja az embereknek a törvény beteljesítését. Mert Jézus nagyon fontos dolgot hangsúlyoz: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17).
Ez az egyik oka annak, hogy keresztényként – különösen katolikus keresztényként – felismerjük: Jézus nem azért jött, hogy megszakítsa a kapcsolatot a zsidóság és a kereszténység között, hanem hogy beteljesítse azt, amit Isten a zsidóságban elkezdett. A gyökereink tehát nem egy új kezdetből fakadnak, hanem az Isten által megkötött szövetségből, amelyet a zsidó néppel kötött szeretetből. Ezért töltünk annyi hónapot az Ószövetség olvasásával, mert tudjuk, hogy ez a mi örökségünk. Nem a semmiből jöttünk. Szellemi téren a zsidó népből és Isten szeretetszövetségéből eredünk. Így a kereszténység nem a semmiből állt elő, hanem annak a beteljesedése, amire minden Istenhez hűséges zsidó ember várt. És igen, Jézus világosan kimondja: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (Mt 5,17).
Ez pedig rendkívül fontos. A Hegyi beszédből rengeteg mindent ki lehetne emelni. Az egyik kulcsfontosságú rész az 5. fejezetben található, ahol Jézus új törvényeket ad: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták… Én pedig azt mondom nektek…” (Mt 5,21-22).– És beszél a haragról, a házasságtörésről, a válásról, az eskükről, a bosszúról, az ellenségszeretetről, az alamizsnáról, az imáról – mindezek mögött pedig ott húzódik egy közös alapgondolat. Mert Jézus nemcsak azt mondja, hogy ezek rossz dolgok, például: ne ölj, ne paráználkodj, ne válj el és ne házasodj újra, ne állj bosszút! Jézus mindezeken túl a szívedet akarja megvizsgálni. A baj ugyanis nem pusztán az, hogy valaki megöl valakit, hanem az, hogy egyáltalán felmerül annak lehetősége, hogy megtegye. A gond nemcsak az, hogy valaki házasságtörést követ el, hanem már az is, hogy vágyik rá; hogy megtegye, hogy meg is tenné, ha tehetné.
Tehát Jézus azzal, amit tanít, túlmutat a cselekedeteken és a szív mélyére hatol. Nem arról van szó, hogy a cselekedet többé nem számít – természetesen továbbra is tiltott minden törvényszegés. De Jézus felemeli a mércét, és megmutatja, hogy a bűn gyökere nem maga a tett, hanem a szív állapota, amelyből az fakad. A probléma forrása tehát a megtört szív, amelyben a bűn megfogan. Persze, ezt talán már eddig is tudtuk.
Jézus nemcsak a problémára mutat rá, hanem a megoldást is felajánlja. Ő maga a megoldás. Ez az egyik legfontosabb része ennek az üzenetnek: Jézus nemcsak diagnosztizálja a szívünk baját, hanem azt is mondja, hogy a bűnre, amelyben élsz, Ő maga a megoldás. A bűnöd, amivel küzdesz, nem csupán az, hogy házasságtörést követsz el vagy elválsz. A valódi bűn az, hogy ez lehetőségként felmerül benned a megtört szíved miatt. Szóval lényegében Jézus így szól: „Engedd, hogy én belépjek ebbe a megtört szívbe! Engedd, hogy megváltoztassam a szívedet, és formáljalak!” Hogy ennek nyomán ne a körülöttünk lévő világhoz igazodjunk, ahol természetesnek tűnik gyűlölni azokat, akik gyűlölnek minket, hanem Jézus szívéhez igazodjunk, ahol rendhagyó módon élünk: szeretjük azokat, akik gyűlölnek minket, imádkozunk azokért, akik üldöznek minket, és adunk azoknak, akik el akarnak venni tőlünk. Ebben valami hatalmas erő rejlik… Ha követjük az Úr tanítását, meg fogjuk tapasztalni. Egyszerűen csak meg kell engednünk az Úrnak, hogy munkálkodjon bennünk. Hogy ne csak a cselekedeteinket, hanem a szívünket is átalakítsa.
A 6. fejezetben Jézus beszél az alamizsnáról, az imáról és a böjtről, és azt mondja: Vannak olyanok, akik alamizsnát adnak, imádkoznak és böjtölnek, de csak azért, hogy mások lássák őket. Ez az ő motivációjuk. Ezt jegyezzük meg, mert Jézus nem azt mondja, hogy „ne adj alamizsnát, ne imádkozz, ne böjtölj”. Azt mondja, hogy azok az emberek, akik csak mások figyelméért teszik ezeket, rosszul cselekszenek. Az a kiindulópont, hogy kinek a véleménye számít a leginkább. Világos, hogy a Mennyei Atya véleménye számít, aki mindent lát.
Fontos, amit Jézus mond: „amikor alamizsnát adsz”, „amikor imádkozol”, „amikor böjtölsz” (Mt 6,2.6.16). – Nem azt mondja, hogy „ha adsz”, „ha böjtölsz”, „ha imádkozol”, hanem „amikor”. Mert ha Jézus követőinek valljuk magunkat és ezeket nem tesszük rendszeresen, akkor nem tesszük meg, amit tőlünk kér. De amikor megtesszük ezeket, kinek tesszük? Nem azért, hogy mások lássanak minket. Ha mások is látják esetleg, az rendben van. Nem arról van szó, hogy teljesen titokban kell tartani, hogy soha senki ne lássa. A példaadás is fontos. A nagy titkolódzás néha a büszkeség jele is lehet – nem tudom, elgondolkodtál-e már ezen.
Van egy időszakunk, amit nagyböjtnek nevezünk, ami hamvazószerdától a húsvéti szent három napig tart. A nagyböjt során három dolgot gyakorolunk: ima, böjt és alamizsna. A cél az, hogy minden területen válasszunk valamit, azaz a böjt, az ima és az alamizsna, vagyis adakozás területén.
Jézus nemcsak azt mondja, hogy menjünk túl a felszínen és érjük el a szív mélyét, hanem arra is emlékeztet: „Tudd, hogy kihez beszélsz, amikor imádkozol. Értsd meg, hogy Ő a te Atyád!” Azt mondja: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!” (Mt 6,7). A pogányok azt hitték, hogy ha a megfelelő varázsigét mondják, felhívhatják magukra az isten vagy istennő figyelmét. De Jézus azt mondja, hogy neked van egy mennyei Apukád. Ha csak a nevén szólítod, Ő már figyel is rád. Ha az Ő nevét hívod, nem kell küzdened a figyelméért, mert a tekintete már rajtad nyugszik. Valójában Jézus azt is felfedi, hogy éppen az Atya az, aki folyamatosan harcol a mi figyelmünkért, vágyik ránk. Amikor imában hozzá fordulunk, az a szeretet cselekedete. Csak annyit kell tennünk, hogy az Atyánkhoz fordulunk és azt mondjuk: „Abba, Apukám”. Ez egyszerűen csodálatos!
Jézus azt is mondja: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” (Mt 7,21-23). Miért? Mert lehet, hogy hihetetlen dolgokat tettél, de vajon az Atya akaratát tetted-e? Ez a szentség titka. A szentség egy mondattal: az Atya akaratának cselekvése. Ha mindig a saját akaratunkat követjük, Jézus azt mondhatja: Nem ismerlek, mert te sem ismersz engem, mivel nem az én akaratomat cselekszed.
Ha ezt mondjuk: Atyám, gyenge és megtört szívemmel, törékeny önmagammal és a te kegyelmeddel igyekszem mindig megtenni a te akaratodat – ez a szentség. Ez kell ahhoz, hogy ismerjük Jézust, és hogy Jézus is ismerjen minket. Nem elég azt mondani: Uram, Uram, hanem tenni kell a Mennyei Atya akaratát. Felismerjük, hogy a hitnek cselekvőnek kell lennie. A mi meggyőződésünk a következő: A hit a cselekvő szeretetben mutatkozik meg! A hitet cselekedetekbe kell átültetni, különben értéktelen.
Ezért így fordulunk Istenhez minden nap: Atyám, hogyan élhetek a te akaratod szerint? Atyám, ma hogyan tehetem a te akaratodat? Mert meg akarlak ismerni, megismerni a te akaratodat, és azt akarom, hogy te is ismerj engem és a szívemet.
Imádkozom értetek, kérlek, ti is imádkozzatok értem! És imádkozzunk egymásért, a többi hallgatóért. Micsoda ajándék, hogy együtt mehetünk végig Máté evangéliumán!
