258. nap: Itt a királyság!

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk téged. Hálásan köszönjük, hogy bemutattad nekünk Jézust Máté szavain keresztül. A Szentlélek ihletése által vezetted Szent Máté apostolt, hogy leírja azokat a szavakat, amelyeket evangéliumának első négy fejezetében hallottunk. Kérünk, segíts minket ma és a következő napok során, hogy egyre jobban megismerjük Fiad, Jézus szívét! Segíts, hogy figyeljük Őt és figyeljünk rá! Segíts, hogy közel kerüljünk az Ő szívéhez, hogy ezáltal a te szívedet is jobban megismerhessük! Ha megismertük az Ő szívét, a te szívedet, add, hogy a mi szívünk is hozzád alakuljon. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Példabeszédek mai első versében szerintem nagy bölcsesség jelenik meg: „Annak adnak igazat, aki először szól, de jön ellenfele, és megcáfolja” (Péld 18,17). Azaz, amit az első hozzászóló mond, igaznak tűnik, amíg nem jön a másik, és kritika alá nem veszi. Van egy modern közmondás is, ami így szól: „Minden éremnek két oldala van”. Ez az ősi példabeszéd is pontosan erről szól.

Ma elkezdtük Máté evangéliumát. Néhány dolgot érdemes megjegyezni. Az első fejezet Jézus Krisztus nemzetségtábláját tartalmazza. Amikor ezeket a neveket olvassuk, remélem, érezzük, mennyire fontosak. Nem tudom, korábban említettük-e már, de Jézus nemzetségtáblájában négy nőt név szerint is megemlítenek, vagy legalábbis utalnak rájuk, ami nem szokás, hiszen ezek a listák az apai vonalat követik.  Van valami nagyon különleges a négy nőben, akiket megemlítenek. Például ott van Mária, Jézus anyja, ő az utolsó női név, és természetes, hogy itt szerepel. De az első, akit említenek, Támár, a következő Rut, majd Urija felesége, akiről tudjuk, hogy Batseba. Számomra lenyűgöző, hogy Máté milyen egyszerűen és világosan írja le ezt.

Talán már háromnegyed éve is lehetett, amikor a családokban megjelenő megtörtségről volt szó Támár kapcsán. Emlékeztek Júda és Támár történetére a Teremtés könyve 38. fejezetében? Júda apósa volt Támárnak, akit két fia is feleségül vett. A harmadik fiához is hozzá kellett volna adni, de a fiai sorra meghaltak, így a harmadik fiát már nem akarta Támárnak adni.

Ezért Támár a saját kezébe vette a dolgokat, és prostituáltnak adta ki magát, Júda pedig, anélkül, hogy tudta volna, az apja lett egy ikerpárnak: Perecnek és Szeráchnak. Ez az első megtört állapot, ami itt megjelenik.

A következő nehéz helyzetet Rut történetében találjuk, aki anyósával, Noémival együtt élt a moábiták földjén. Rut moábita volt, nem zsidó. Mégis, amikor Noémi visszatért az ígéret földjére, Rut ezt mondta neki: „…ahova te mész, megyek én is… A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem” (Rut 1,16). Ott aztán Rut megismerkedett Boásszal. Ők lettek Dávid dédszülei. És ott van még Dávid és Urija felesége, Batseba, aki Salamon király anyja. Mindannyian ismerjük Dávid és Batseba történetét. Elég kellemetlen.

Három nőt is említenek itt, akiknek történetei a megtörtségről szólnak, mégis, éppen ebben a megtörtségben volt képes Jézus, az Atya és a Szentlélek valami egészen csodálatosat végbevinni: Jézus Krisztus fogantatását, megtestesülését adott időben és adott helyen. Ez egyszerűen lenyűgöző. Ez a történet, amit az elmúlt évben olvastunk, ezrek, talán milliók életén átívelve, akik vártak, sóvárogtak a beteljesedés után, végre eléri a célját. Elérkeztünk ehhez a ponthoz: „Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte” (Mt 1,16).

Fontos megjegyezni valamit Józsefről. Amikor József értesült róla, hogy Mária várandós, már jegyesek voltak, de tudta, hogy nem ő az apa. Mivel „igaz ember volt nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el” (Mt 1,19). Ha nyilvánosan tette volna meg, Máriát megszégyenítették volna, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy halálra ítélik. Feltehetjük a kérdést: miért cselekedett így József? Három fő elképzelés létezik ezzel kapcsolatban.

Az első elmélet szerint József azt gondolta, hogy Mária hűtlen volt hozzá, és bár nem akarta, hogy megöljék, mégis úgy hitte, hogy Mária megcsalta őt. A második elmélet egészen az ősegyházig nyúlik vissza: eszerint József hitt Máriának. Ha Mária azt mondta neki: „Nem voltam hűtlen hozzád, hanem az Úr angyala jött hozzám, és azt mondta, hogy a méhemben lévő gyermek az Isten Fia”, akkor József ezt elhitte. A harmadik elmélet pedig azt mondja, hogy József hitt Mária tisztaságában, de méltatlannak érezte önmagát arra, hogy részt vegyen Isten Fiának nevelésében.

Tehát rögtön itt van két fő irány: az egyik szerint József nem hitt Máriának, a másik szerint hitt neki. Gondoljunk csak bele: Názáret egy kis város volt, pár száz lakossal. József ismerte Máriát, és ismerte mindazokat, akiket Mária ismert. De ami még fontosabb: ismerte Mária jellemét. Tudta róla, hogy egy erényes, tiszta fiatal nő. Ha József hitt Máriának, akkor valószínűleg így gondolkodott: „Lehetséges ez? Nem, én nem lehetek Isten Fiának nevelőapja”.

Ahogy korábban is említettük, az egyházatyák is kétféle álláspontot képviseltek. Az egyik szerint József nem hitt Máriának. A másik szerint hitt neki, de méltatlannak érezte magát erre a szerepre. A harmadik elmélet szerint József hitt Máriának, de egyszerűen nem tudta, mit tegyen. Nem arról volt szó, hogy méltatlannak érezte volna magát, hanem egyszerűen tanácstalan volt: „Most mit csináljak?” – gondolhatta. El tudjuk képzelni a zavarát. Mit tehet egy ilyen helyzetben? Mivel József igaz ember volt, nem akarta Máriát megszégyeníteni. Nem arról volt szó, hogy hitt-e neki vagy sem, hanem arról, hogy próbálta követni a törvényt, ugyanakkor hitt Máriának is. Ezért döntött úgy, hogy titokban elbocsátja őt. Tehát három elmélet létezik, és senki sem tudja biztosan, melyik az igaz. Talán majd a mennyben megtudjuk. Ha ott fog ez még minket érdekelni egyáltalán…

A történet így folytatódik: „…megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el«” (Mt 1,20-21). Ezzel gyakorlatilag ezt is kijelentette: „Te leszel ennek a gyermeknek a nevelőapja. Te fogod Jézusnak nevezni őt”.

A második fejezetben a napkeleti bölcsek történetét olvassuk, akik elhozták a mindenki által ismert ajándékokat: aranyat, tömjént és mirhát. Ezeknek az ajándékoknak mélyebb jelentésük is van. Az arany Jézus királyi méltóságát jelképezi. A tömjén arra utal, hogy Jézus pap, s egyben ő maga lesz az áldozat is. A mirha pedig az emberi testek balzsamozásához használt anyag volt, tehát a halálra utal.

Már születésének pillanatában felismerik Jézust e három szerepében: mint királyt, mint papot és áldozatot, akiről Fulton Sheen érsek a Krisztus élete (Life of Christ) című könyvében azt írja: „Minden más ember azért jött erre a világra, hogy éljen. Ő azért jött, hogy meghaljon.” Persze minden ember meghal egyszer, de Jézus életének beteljesedése éppen a halálában rejlik.

Jézus azonban nem csupán azért jött, hogy meghaljon, hanem azért is, hogy megalapítsa az Ő királyságát. Feltűnt nektek, mennyi utalást találunk már az első négy fejezetben az Ószövetségre?! Jó néhányat. Itt egy idézet Izajástól, ott egy Jeremiástól. Az elmúlt hetekben éppen ezeket a prófétákat olvastuk, és most látjuk mindennek a beteljesedését Jézusban.

Emlékezzünk vissza: az asszírok betörtek, és elpusztították az északi tíz törzset, Izrael királyságát. Aztán jöttek a babiloniak, és lerombolták Júda királyságát. Mit tesz most Jézus? Amikor először nyilvánosan megszólal, ezt mondja: „Tartsatok bűnbánatot – hirdette –, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 4,17). – A mennyek országa, vagyis Isten királysága, országa. Jézus azért jött, hogy megalapítsa az Ő királyságát. Igen, végső soron halálában fog mindent beteljesíteni, de Ő király: azért jött, hogy helyreállítsa a királyságot.

Ez óriási jelentőségű dolog. Hogyan nyilvánul meg? Nos, mi már tudjuk: ismerjük a történetet és a földrajzi hátteret is. Jézus elkezdi tanítását – de hol? A Galileai-tenger északi részére megy, a tengerparti Kafarnaumba. Máté pedig külön kiemeli: ez Zebulon és Naftali vidékén történt, és idézi a prófétát: „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál árnyékában ültek” (Mt 4,15-16 vö. Iz 9,1). Tehát amikor Jézus újjáépíti a királyságot, a tizenkét izraeli törzs szimbolikus helyreállítását, oda megy először, ahol a pusztítás elkezdődött. Ezt hirdeti az ott élőknek: „elérkezett az Isten királysága”.

Majd a Galileai-tenger partján járva meglát egy férfit, Simont, akit később Péternek nevez, és a testvérét, Andrást. Ezt mondja nekik: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” (Mt 4,19). Aztán meglátja Jánost és Jakabot, és „Őket is hívta” (Mt 4,21). Ezután sok tanítvány gyűlik köré, de csak tizenkét apostolt választ közülük. Ez a tizenkettő jelképezi az újraalapított Izraelt, a tizenkét törzs helyreállítását. A megszűnt törzsek most ismét egy uralkodó alá gyűlnek, ahhoz a királyhoz, akit megígértek, és aki most Jézusban megjelent. Most itt van az új királyság. A királyság története egykor megszakadt, de most Jézusban újra megalapíttatott. Ez egyszerűen lenyűgöző, nem?

Ezek nem pusztán történetek, ez annak a valóságnak a kinyilatkoztatása, hogy Jézus beteljesít mindent, amit Isten az Ószövetségben megígért. Itt és most, Jézusban, a történet eléri beteljesedését. Ez csodálatos, mert Jézus nemcsak mint király teljesíti be az ígéreteket, hanem meghív téged és engem is, hogy részesei legyünk ennek a királyságnak. A keresztség által beemel minket ebbe a királyságba, és mi ezt az egész életünkben, sőt, az örökkévalóságban is megélhetjük.

Ezért adjuk át neki a szívünket, hiszen emlékezzünk, mit mondott: „Tartsatok bűnbánatot”, vagy más fordításban: „Térjetek meg” (Mt 4,17). A megtérés azt jelenti: „Forduljatok meg, változtassátok meg a szíveteket, az életeteket, a gondolkodásotokat és a tetteiteket!” Tehát megtérünk, és elfordulunk a bűneinktől, hogy újra az Úrhoz csatlakozzunk. Ehhez persze kegyelem kell, nem elég pusztán az erős akarat. Isten segítsége nélkül nem megy.

Ahogyan mindig, most is imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek, kérlek, ti is imádkozzatok értem!