BIY HU cover 235. nap scaled

235. nap: Hazug próféták

A nagy szárazság

Ezt mondta az Úr Jeremiásnak
nagy szárazság alkalmával:

Gyászba borult Júda, bánkódnak városai:
leroskadnak a földre.
Jeruzsálemből kiáltás hallatszik.

A főemberek vízért küldik szolgáikat;
de amikor odaérnek a ciszternákhoz,
nem találnak vizet,
így üres korsókkal térnek vissza.

A mező nem hoz többé termést,
mert nem esik eső a földre.
Szégyenükben a szántóvetők
befödik fejüket.

Még a szarvasünő is, ha megellik,
otthagyja borját a mezőn,
mert nem talál füvet.

A vadszamarak is ott állnak
a kopár magaslatokon,
és levegőért kapkodnak, mint a sakálok;
szemük eleped, mert nincs mit legelniük.

Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is,
te azért, Uram,
tégy jót velünk a nevedért!
Bizony, hűtlenségünknek se szeri, se száma,
vétkeztünk ellened.

Uram, Izrael reménysége,
és szabadítója a nyomorúság idején:
Miért vagy olyan e földön,
mint valami jövevény, mint az utas,
aki csak éjjeli szállásra tér be?

Miért vagy olyan,
mint akit megbénít a félelem,
és mint az olyan ember,
aki nem tud segíteni?
Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram,
a te nevedet viseljük.
Ne hagyj el hát minket!Ezt mondja az Úr erről a népről: Hogy szeretnek ezek ide-oda futkározni! Nem tudják visszafogni a lábukat. De nem is kedveli őket az Úr, sőt számon tartja gonoszságaikat és megtorolja vétkeiket. Azt is mondta nekem az Úr: „Ne könyörögj ezért a népért és jólétéért! Még ha böjtölnek is, nem hallgatom meg esdeklésüket; ha égő- és ételáldozatokat mutatnak is be, nem szeretem ezt a népet. Inkább karddal, éhínséggel és dögvésszel pusztítom el őket.”
„Ó, Uram, Istenem – válaszoltam –, hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen.” Erre az Úr így szólt hozzám: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldtem őket, nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, üres hiábavalóságot és maguk kitalálta csalárdságot jövendölnek nektek. Ezért azt mondja az Úr: Azok a próféták, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják, hogy kard és éhínség nem jön erre az országra, kard és éhínség által vesznek el az ilyen próféták. Azok meg, akiknek jövendöltek, ott hevernek majd szétszórva Jeruzsálem utcáin, az éhség és a kard áldozataiként. Nem lesz senki, aki eltemesse őket, sem feleségeiket, sem fiaikat és lányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságaikat.”
Ezt a szózatot intézd hozzájuk: Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás.

Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek,
akik a kard élén hulltak el;
ha visszatérek a városba,
azokat látom, akik az éhségtől epedtek el.
Még a papok és a próféták is
úgy bolyonganak az országban,
mintha eszüket vesztették volna.

Hát teljesen elvetetted Júdát,
és a lelked egészen megutálta Siont?
Miért vertél úgy meg minket, hogy
számunkra már nincsen gyógyulás?
Úgy vártuk a békét, s nem jött semmi jó;
a gyógyulás idejét, s lám, itt a rettegés!

Uram, elismerjük gonoszságainkat,
és atyáink vétkeit is:
Bizony, vétkeztünk ellened.

De a nevedért ne vess el minket,
s ne hagyd, hogy gyalázat érje
dicsőséged trónját.
Emlékezz meg rólunk,
s ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet.

Van-e a pogányok bálványai közt,
aki esőt ad?
És az egek maguktól zúdíthatnak-e záport?
Ugye, te viszed ezt, Uram, végbe mind?
Istenünk, te vagy a reménységünk,
mert csak te tehetsz ilyet.
Ezt mondta nekem az Úr: Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, el velük! És ha azt kérdik tőled: „Hová menjünk?” – ezt feleld nekik: Ezt mondja az Úr:

Akit halálra szántam, az meghal;
akit kardélre szántam, kard élén hullik el;
akit éhhalálra szántam, éhhalált hal;
és akit fogságra szántam, fogságba kerül.Négyféleképpen sújtok le rájuk – mondja az Úr: karddal, hogy megölje őket; kutyákkal, hogy széttépjék őket; az ég madaraival és a mező vadjaival, hogy felfalják és elpusztítsák őket. Iszonyattá teszem őket a föld minden országa számára Manassze miatt, Hiszkijának, Júda királyának fia miatt, azért, amit Jeruzsálemben végbevitt.

Háború okozta nyomorúság

Ugyan ki szán meg téged, Jeruzsálem,
és ki vigasztal meg?
Ki áll meg az úton, hogy megkérdezze:
Hogy megy a sorod?

Te magad vetettél el – mondja az Úr –,
hátat fordítottál nekem!
Ezért nyújtottam ki kezemet
elpusztításodra, belefáradtam,
hogy mindig csak könyörüljek.

Szórólapáttal kiszórtam őket
az ország kapuin át.
Megfosztom gyermekeitől népemet,
lesújtok rájuk, mert nem akarják elhagyni
gonosz útjaikat.

Özvegyeik számosabbak,
mint a tenger fövenye;
az ifjú harcosok anyjára rászabadítom
a pusztítót déli időben,
szorongást és rettegést hozok rájuk,
váratlanul.

Még aki hét fiút szült, az is ellankad,
és kileheli lelkét.
Még nappal van,
de az ő napja már lehanyatlik,
szégyen és csúfság lesz az osztályrésze.
És akik még megmaradnak közülük,
azokat is kiszolgáltatom
ellenségeik kardjának – ezt mondja az Úr.

Jeremiás újabb meghívása

Jaj nekem, anyám, miért is szültél?
Hogy a perlekedés és ellentmondás
embere legyek az egész ország számára?
Nem vagyok hitelező,
nekem sem kölcsönzött senki,
mégis mindenki átkoz.

Hát nem tettem meg mindent, Uram,
a szolgálatodban?
És nem jártam közben nálad
még ellenségeimért is,
szorongatásuk és nyomorúságuk idején?
Te tudod, hogy így tettem.

Eltörheti-e az ember a vasat,
az északi vasat és a rezet?

„Gazdagságodat és kincseidet
prédára bocsátom, ingyen.
Így fizetek meg minden bűnödért
egész országodban.

Ellenségeid rabszolgájává teszlek
olyan országban, amelyet nem is ismersz.
Mert haragom fellángolt, mint a tűz,
és égni fog fölöttetek.”

Emlékezz meg rólam,
Uram és nézz le rám;
állj bosszút értem üldözőimen!
Késleltesd haragodat, s ne engedd,
hogy elsodorjon;
vedd tekintetbe,
hogy érted szenvedek gyalázatot.

Ha szavaid elém kerültek,
csak úgy nyeltem őket;
kedvem telt szavadban és öröme szívemnek.
Mert a te nevedet viselem,
Uram, Seregek Istene!

Nem leltem benne örömöm,
hogy a vigadozók körében üljek;
súlyos kezed terhe alatt egyedül ültem,
mert méltatlankodással töltöttél el.

Miért nem szűnik meg fájdalmam,
és a sebem miért nem akar meggyógyulni?
Bizony olyan lettél számomra,
mint a csalóka patak,
amelynek vizére nem lehet számítani.

Erre így válaszolt az Úr:
Ha visszatérsz hozzám,
visszafogadlak szolgálatomba;
és ha csak nemes dolgokról szólsz,
mellőzve mind, ami megvetni való,
akkor mintegy szájammá teszlek.
Nekik kell hozzád térniük,
te ne térj hozzájuk!

Erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt.
Harcolni fognak ellened,
de nem győznek le, mert veled vagyok,
hogy megmentselek és megszabadítsalak,
– mondja az Úr.

Kiszabadítalak a gonosztevők kezéből,
és kimentelek a hatalmasok markából.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Az Úr dicsősége bevonul az új templomba.

Aztán elvitt a kelet felé néző kapuhoz. És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündöklött a föld. A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam.

Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett. Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége. És hallottam, hogy valaki a templomból beszélt hozzám, és a férfiú még mellettem állt. Így szólt hozzám: „Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével, mint amikor küszöbüket az én küszöböm mellé, oszlopaikat az én oszlopaim mellé építették, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Meggyalázták szent nevemet iszonyatos tetteikkel, ezért is semmisítettem meg őket haragomban. Most majd távol tartják tőlem paráznaságukat és királyaik holttestét, én meg közöttük lakom mindörökké.

Te pedig, emberfia, írd le Izrael házának a templomot, hogy szégyelljék magukat iszonyatos tetteik miatt. Mérjék meg az épületet, és ha szégyellik magukat azokért, amiket tettek, mutasd meg nekik a templomot és berendezését, kijáratait és bejáratait és egész fekvését, ismertesd meg velük egész rendjét és törvényét, és írd le ezeket a szemük láttára, hogy ezeket a törvényeket és rendelkezéseket mind figyelembe vegyék és megtartsák. Ez a templom törvénye: a hegy tetején az egész terület, amely körülötte van, igen szent terület.”

Az oltár.

Ezek az oltár méretei könyökben, amely egykönyöknyi és egytenyérnyi: alapzata egy könyök magas volt és egy könyök széles. A szélén körülfutó párkányzat egy arasz volt. És ez az oltár magassága: a földön álló alapzattól az alsó kiszögellésig két könyök, szélessége meg egy könyök volt, a kisebb kiszögelléstől a nagyobb kiszögellésig négy könyök, a szélessége meg egy könyök. Maga a tűzhely négy könyök volt, és a tűzhelyről fölfelé négy szarv emelkedett ki. A tűzhely hossza tizenkét könyök volt és szélessége is tizenkét könyök, tehát egyenlő oldalú négyszög volt. Kiszögellésének hossza tizennégy könyök, szélessége tizennégy könyök volt mind a négy oldalán, és a szegély, amely körülvette, fél könyök volt, alapzatának foglalata pedig egy könyök körös-körül. A lépcsői kelet felé néztek.

Az oltár fölszentelése.

Ekkor így szólt hozzám: Emberfia, ezt mondja az Úr, az Isten: Ezek az oltárra vonatkozó szabályok. Azon a napon, amelyen elkészül, hogy rajta égőáldozatot mutassanak be és vérrel meghintsék, adj a Cádok ivadékai közül való levita papoknak, akik hozzám közelíthetnek – mondja az Úr, az Isten –, egy fiatal bikát a csordából bűnért való áldozatul. Végy a véréből és kend meg vele az oltár négy szarvát és a kiszögellés négy sarkát, meg a szegélyt körös-körül, hogy megtisztítsd és megengeszteld. Aztán fogd a bikát bűnért való áldozatul: égessétek el a templomnak egyik elkülönített helyén a szentélyen kívül. A második napon mutass be egy hibátlan kecskebakot bűnért való áldozatul, és tisztítsák meg az oltárt úgy, amint megtisztították a bikával. Amikor elvégzed megtisztítását, áldozz fel egy hibátlan fiatal bikát és egy hibátlan kost a nyájból. Vidd ezeket az Úr elé, a papok hintsenek rájuk sót, és mutassák be őket égőáldozatul az Úrnak. Hét napon át kell naponta egy bakot bűnért való áldozatul feláldozni, meg egy hibátlan bikát és egy kost a nyájból. Hét napon át kell az oltárt bűnteleníteni, megtisztítani és fölszentelni. E napok elmúltával, a nyolcadik napon, és azon túl is mutassák be a papok az oltáron égőáldozataitokat és közösségi áldozataitokat, s én kegyes leszek hozzátok – mondja az Úr, az Isten.

A keleti kapu használata.

Ekkor a szentély külső kapujához vezetett, amely keletre nézett, de zárva volt. Az Úr így szólt hozzám: Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia. Csak a fejedelem ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr színe előtt. A kapu előcsarnokából léphet be, és ugyanazon az úton kell távoznia is.

A templommal kapcsolatos törvények.

Majd elvitt az északi kapu irányába a templom elé. Odanéztem és láttam, hogy az Úr dicsősége eltöltötte az Úr templomát, és arcra borultam. Ekkor az Úr így szólt hozzám: Emberfia, jól figyelj, nyisd ki a szemedet, s figyelj a füleddel arra, amit mondani akarok neked az Úr házának minden szertartásáról és törvényéről. Jegyezd meg jól, kik jöhetnek a templomba és kik azok, akik ki vannak zárva a szentélyből. Mondd meg Izrael háza lázongóinak: ezt mondja az Úr, az Isten: Most aztán elég volt szégyenletes tetteitekből, Izrael háza! Körülmetéletlen szívű és testű embereket vittetek be, úgyhogy szentélyemben voltak és meggyalázták templomomat, amikor ti bemutattátok nekem a kenyeret, a hájat és a vért, s így megszegtétek szövetségemet iszonyatos tetteitekkel. Szentélyemben a szolgálatot nem ti láttátok el, hanem magatok helyett őket állítottátok be, hogy a szentély szolgálatát ellássák. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: semmiféle idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem léphet be szentélyembe, senki azok közül az idegenek közül, akik Izrael fiai között élnek.

A leviták.

Azok a leviták, akik elhagytak abban az időben, amikor Izrael elpártolt tőlem, hogy bálványait kövesse, viseljék bűnük terhét. Legyenek a templomkapuk őrzésével megbízott szolgák szentélyemben, és teljesítsenek szolgálatot a templomban. Nekik kell az égőáldozatot és a véres áldozatot a népnek levágni, szolgaként rendelkezésére állni. Azért, mert szolgáltak nekik bálványaik előtt, és így Izrael házának bűnre vezető botrányává lettek. Ezért fölemelem ellenük kezemet – mondja az Úr, az Isten –, s viselniük kell bűnük terhét. Ne közeledjenek többé hozzám, hogy papi szolgálatot teljesítsenek, ne érintsék szent és nagyon szent dolgaimat: viseljék szégyenletes tetteik gyalázatát. Így arra rendelem őket, hogy ellássák a templomi szolgálat minden munkáját: végezzenek mindent, ami azzal kapcsolatos.

A papok.

A levita papok azonban, Cádok fiai, akik ellátták szentélyemben a szolgálatot akkor is, amikor Izrael fiai eltévelyedtek tőlem, ők közelíthetnek hozzám, hogy nekem szolgáljanak; álljanak elém, és mutassák be a hájat és a vért – mondja az Úr, az Isten. Ők lépjenek be szentélyembe és közelítsenek asztalomhoz, szolgáljanak nekem, lássák el szolgálatomat. Ha belépnek a belső udvar kapuin, öltözzenek vászonruhába, s gyapjú ne legyen rajtuk, ha a belső udvar kapuinál és a templomban teljesítenek szolgálatot. Vászon fejkötőt viseljenek a fejükön, és vászon alsóruha legyen a csípőjükön. Ne övezzék magukat… És ha kimennek a néphez a külső udvarba, vessék le azokat a ruhákat, amelyekben szolgálatukat végezték, és tegyék le a szentély celláiba, és más ruhát vegyenek fel, nehogy megszenteljék ruhájukkal a népet. Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek, hanem rendesen nyírják meg hajukat. Egy pap se igyék bort, ha a belső udvarba akar lépni. Özvegyet, vagy férjétől eltaszított asszonyt ne vegyenek el feleségül, csak szüzet, Izrael házának leszármazottai közül. Elvehetnek azonban olyan özvegyet, aki papnak az özvegye. Tanítsák meg népemet a szent és a nem szent közötti különbségre, valamint a tiszta és a tisztátalan közötti különbségre. Vitás esetekben bíráskodjanak, és döntsenek rendelkezéseim szerint. Törvényeimet és rendelkezéseimet vegyék figyelembe, minden ünnepemen, és szenteljék meg szombatjaimat. Holttestet ne érintsenek, nehogy tisztátalanná váljanak. Csak apjukkal, anyjukkal, fiukkal, leányukkal, fivérükkel és még férjhez nem ment nővérükkel fertőzhetik meg magukat. De az ilyen, miután megtisztult, még számláljon hét napot. Azon a napon, amelyen ismét belép a szentélybe, a belső udvarba, hogy a szentélyben szolgálatát teljesítse, mutasson be bűnért való áldozatot – mondja az Úr, az Isten. Ne legyen örökrészük, én vagyok az ő örökrészük. Birtokot se adjatok nekik Izraelben, mert én vagyok az ő birtokuk. Ők egyék meg az ételáldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot, és Izraelnek minden fogadalmi ajándéka az övék legyen. És minden első termés legjava és minden italáldozat mindabból, amit bemutatnak, legyen a papoké, és ételeitek legjavát is adjátok a papoknak, hogy áldás szálljon házatokra. Semmiféle hullát, sem vadállattól széttépett madarat vagy más állatot ne egyenek a papok.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A vidám szív derűssé teszi az arcot is,
a szív bánata megöl minden életkedvet.

Az okosnak szíve tudás után kutat,
a balgák szája bolondságot áhít.

A szűkölködőnek minden napja rossz,
a vidám kedélyű mindig ünnepet ül.

Többet ér a kevés az Úr félelmében,
mint ha nyugtalansággal párosul
a tömérdek kincs.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Istenünk, fogadd el ma tőlünk dicséretünket! Halld meg hangunkat, lásd szívünket és fogadd el hálánk ajándékát, mert semmi jót nem kaptunk ma, amit kiérdemeltünk volna! Mindent ajándékba adtál, és ezt szeretnénk most viszonozni neked dicsőítésünkkel, hálánkkal és alázatos szívünkkel, mert semmit sem tettünk, Urunk, amivel adományaidat megszolgáltuk volna. Dicsőüljön meg neved ma és mindennap! Jézus nevében, ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Az az utolsó mondat a Példabeszédek könyvéből fantasztikus! „Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs” (Péld 15,16). Ebben annyi minden benne van. Komoly erejük van az ilyen példabeszédeknek, nagy bölcsesség rejlik bennük. Mégis, könnyen át tudunk siklani felettük. Jobb a kevés, ha az istenfélelemmel párosul. Lehetek anyagi szükségben, és előfordulhat az is, hogy nem élek sokáig. De ha ennek védjegye az istenfélelem… itt természetesen a csodálat érzésére gondolunk, a felismerésre, hogy kicsoda Isten, miközben azt is látom, hogy ki vagyok én magam. A másik oldalon ott van a tömérdek kincs és vele a nyugtalanság is, mindez az Úr félelme nélkül. Ez egy olyan tragédia, ami sokak életét jellemezheti. Pedig az Úr félelme az irgalmába vetett bizalom. A 147. zsoltár is ezt mondja: „Azok tetszenek az Úrnak, akik félik őt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.”

De térjünk is át Jeremiásra és Ezekielre…

Nézzük a szövegkörnyezetet! Ezekielnek úgy negyven éven keresztül kell prédikálnia, és már saját könyvének végéhez közeledik. De a mondanivaló még mindig ugyanaz: „Térjetek vissza az Úrhoz! Ismerjétek fel, hogy az idő egyszer csak lejár”. Jeremiás könyvének a 14. fejezetében a próféta megkapja az Úr igéjét és így szól: „Gyászba borult Júda.” Mint tudjuk, Júdában van Jeruzsálem, az úgynevezett délen. Az időtálló királyság, ami még mindig megvan, de meg fogják támadni. A babiloniak meg is hódítják, népét elhurcolják. Ezt írja: „A főemberek vízért küldik szolgáikat, de amikor odaérnek a ciszternákhoz, nem találnak vizet, így üres korsókkal térnek vissza” (Jer 14,3). Ezt pedig úgy kell értenünk, hogy mivel hűtlenek voltunk az Úrhoz, nem találunk felüdülést.

Hányszor mondta Isten, hogy ha hű akarsz lenni hozzám, térj vissza? Akkor gyümölcsöt hoz a földed. Élet és bőség fakad belőle. Erre hogy döntenek az emberek? Mindjárt látjuk, amint a hamis prófétákhoz érünk, akik hazudnak. Ezt mondja Jeremiás: „Ó, Uram, Istenem, […] hiszen maguk a próféták mondják nekik: Nem láttok kardot, sem éhínség nem jön rátok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen” (Jer 14,13). Isten viszont tiltakozik, mondván, hogy ez mind hazugság!

A mi világunkban vajon hány és hány hamis próféta lehet? Az az ember a tévében, vagy a másik a rádióban… Hány hamis prófétát hagyunk szóhoz jutni az életünkben? Azért, mert a szavukat kötelező érvényűnek tartjuk, vagy csak mert mindig olyat mondanak, amit nagyon szívesen hallgatunk. Megvigasztalnak, megnyugtat a hangjuk. Dehát, ha egyszerűen nem igaz, amit mond, akkor az egy hamis prófécia, nem? Akkor viszont nem érdemel figyelmet, hiszen ahogy C. S. Lewis írta: Az egyetlen dolog, ami indokolhatja, hogy valamit higgyünk, az az, hogy igaz.

Csak azért nem éri meg hinni valamiben, mert pillanatnyilag boldoggá tesz. Azért sem, mert attól majd jól viselkedünk. Azért hiszünk el valamit, mert az úgy van. Olyan emberek akarunk lenni, akik alá vannak vetve az örök igazságnak, de ugyanakkor védekeznünk kell a hamis próféták ellen is. A hazugságaik ellen, amiket engedtünk a szívünkbe lopózni. Ezek könnyen jöhetnek a hírekből vagy azoktól az emberektől, akikre nagyon sokan figyelnek. De legyünk őszinték: ott vannak a kis önhazugságaink is, amikkel magunkat ámítjuk.

Mik azok a hazugságok, amiket hagytam gyökeret verni az életemben? Mik azok a hamisságok, amiknek hatalmat adtam az életem felett? Ezek lehetnek elítélő hazugságok, amiknek pusztító hatásuk van. De lehetnek olyanok is, amik épp akkor csillapítanak le, amikor fel kéne pörögni és cselekedni. Mondjuk azt hallod, hogy „Nyugi, várjál! Még ne! Igen, tudom, Isten szeretné, hogy váltsál, de erre máskor is lesz idő!” Van erről tapasztalatotok?

Jeremiás, a síró próféta nagyon erőteljesen folytatja: „Szememből patakzik a könny, éjjel-nappal, folyton-folyvást. Mert nagy baj érte népem leányát, végzetes csapás. Ha kimegyek a mezőre, ott hevernek, akik a kard élén hulltak el; ha visszatérek a városba, azokat látom, akik az éhségtől epedtek el. Még a papok és a próféták is úgy bolyonganak az országban, mintha eszüket vesztették volna” (Jer 14,17-18). Ezek a pusztulás képei. Akiknek tudniuk kellene, értetlenek. Emberek, akiknek élniük kellene, meghalnak. Jeremiás viszont igazi próféta, aki igazat beszél, de a szíve megszakad ettől.

Erre hív hát az Úr, hogy vizsgáljuk meg: mit beszélnek azok a hamis próféták az én életemben, akik hamis ítéletet hirdetnek, vagy hamis vigasztalást nyújtanak? De kérdezhetjük azt is, mikor hív engem az Úr arra, hogy zokogjak, mint Jeremiás és megkönnyezzem azt, amit kell? Az igazságtalanságokat, amik ellen fel kell lépni… Hol kell nekem betöltenem az igazmondó Jeremiás szerepét? Vigasztalni, amikor arra van szükség, megnyugtatni valakit, amikor kell, de akár ítéletet is mondani, amikor annak van helye.

Még egy gondolat Ezekielhez. Ennek a hihetetlen látomásnak a vége felé közeledünk, ami leírja az új templomot. Ezután nem sokkal a könyv véget is ér. Mit lát? Azt, hogy Isten dicsősége visszatér az új templomba. Ezekiel korábbi látomásai közül az egyik legborzasztóbb az, amikor az Úr dicsősége elhagyja a templomot, mert az emberek hiteltelenül imádták Őt ott és hamis istenek felé fordultak.

Most viszont azt látjuk, hogy ugyanez a dicsőség visszatér a templomba. Ez olyan hihetetlen isteni ajándék, amiért itt és most nekünk is könyörögnünk kell. Imádkoznunk kell életünk minden halott területéért, amit az Úr Lelke elhagyott. Emlékezzetek rá, hogy Sámson sem vette észre, hogy az Úr Lelke elhagyta, amikor Delila levágatta a haját, miközben aludt. Később azonban könyörgött, hogy szálljon rá az Úr Lelke még egyszer, hogy magával vihesse a filiszteusokat a halálba.

Itt is hasonló történt: Az Úr Lelke elment és észre sem vették. Ezekiel viszont azt mondja: „Eljön majd a nap, amikor az Úr Lelke visszatér” – de az vajon fel fog tűnni nektek? Amikor megjelenik a hatalom, a szeretet és az önuralom Lelke… Az Úr Jézus Krisztusban Isten megadja nekünk a Szentlelket. Te a Szentlélek temploma vagy és Isten Lelke rajtad pihen meg. Benned cselekszik és dolgozik. Milyen hihetetlen ajándék ez így mára.

Hű… egyszerűen elképesztő! Gyakran észre sem vesszük a hatalmat, amit Isten ad nekünk, a halálból feltámadt Jézus Krisztus hatalmát, aki bennünk lakik. Legtöbbször nem járunk ezzel a hatalommal. Nem szólunk ezzel a hatalommal. Nem szeretünk ezzel a hatalommal. Csak a saját erőnkkel próbálunk beszélni, járni és szeretni. De ennél többet is tudunk. Ott van Jézus. Ott van a Szentlélek. Így hát azért könyörgök, hogy képesek legyetek ebben a Lélekben járni, beszélni és szeretni.

Imádkozom érted, mert a Szentlélek temploma vagy. Mégis milyen gyakran élünk úgy, mintha nem volna velünk a Lélek. Milyen gyakran élünk anélkül az erő nélkül, amelyet Isten adott nekünk: a halálból feltámadt Jézus Krisztus ereje nélkül, amely pedig bennünk lakozik.

Azért imádkozom, hogy a Lélekben járj, a Lélekben beszélj, és a Lélekben szeress. Kérlek, imádkozz értem is, hogy én is ugyanezt tudjam tenni!

Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, és töltse be szíveteket Szentlelkének erejével! Térjen vissza az Úr dicsősége életetek minden olyan területére, amely kiüresedett, elfáradt vagy eltávolodott tőle! Adja meg nektek, hogy az ő Lelkében járjatok, az ő erejével szóljatok, és az ő szeretetével szeressetek!

Őrizzen meg benneteket és áldjon meg a mindenható és irgalmas Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.