Szeretetben és igazságban – A király intelmei Böjte Csaba testvérrel (5. rész)

A türelem nem közömbösség, az igazságosság pedig nem könyörtelen szigor. A kettő együtt segít abban, hogy ne mondjunk le a másikról, ugyanakkor szeretettel a helyes útra vezessük. A király intelmei című tíznapos lelki út ötödik napján Böjte Csaba testvér Szent István tanítása nyomán a türelem és az igazságosság egymást kiegészítő erényeiről elmélkedik.

„A türelem és az igazságosság gyakorlása a királyi korona legszebb ékessége. Ha igazságos leszel, Istentől elnyered jutalmadat, és az emberektől is tiszteletet kapsz” – idézi fel Szent István király Imre herceghez intézett ötödik intelmének lényegét Csaba testvér.

De kitől tanulhatjuk meg igazán a türelmet és az igazságosságot? Csaba testvér válasza egyértelmű: Istentől, aki Jézus Krisztusban megmutatta, hogyan lehet egyszerre irgalmasan szeretni és az igazság útjára vezetni az embert.

Az Atya, aki nem mond le gyermekéről

Az elmélkedés egyik kiindulópontja a tékozló fiú története. A fiatalabb fiú még apja életében kikéri örökségét, majd idegen földre távozik, és eltékozolja vagyonát. Amíg van pénze, barátok veszik körül, amikor azonban mindent elveszít, magára marad.

Végül zsidó emberként disznók között dolgozik, és még az állatok eledeléből sem ehet. Ebben a megalázó helyzetben száll magába, és elhatározza, hogy hazatér. Már nem akar fiúként fellépni, csupán azt reméli, hogy apja szolgái között helyet kaphat.

Az apa azonban nem megalázza, nem kér számon minden elvesztegetett pénzdarabot, és nem mondja, hogy előbb bizonyítsa be megváltozását. Visszaadja ruháját, gyűrűt húzat az ujjára, és ünnepet rendez.

A gyűrű nem egyszerű ajándék. Az ókorban a pecsétgyűrű jelentette a rendelkezés és a hitelesítés jogát. Az apa tehát nem csupán befogadja fiát, hanem visszaadja méltóságát és bizalmát is.

Ilyen Isten türelme: várja az embert, de közben nem szűnik meg gyermekének látni.

A világ nemcsak rossz, hanem sokszor tudatlan

Jézus nemcsak tanított a türelemről, hanem a kereszten is megélte azt. Kínzóiért imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Csaba testvér szerint ebben a mondatban különleges látásmód rejlik. Jézus nem egyszerűen gonosznak bélyegzi az embereket, hanem felismeri tudatlanságukat. Nem felmenti a rossz cselekedetet, hanem megmutatja, hogy a bűnös embernek tanításra, megtérésre és gyógyulásra van szüksége.

Isten velünk szemben is türelmes. Várja, hogy felismerjük hibáinkat, bocsánatot kérjünk, kiengesztelődjünk, talpra álljunk, és újrakezdjük életünket. Nem mond le rólunk az első kudarc után, és nem zárja le történetünket egy rossz döntéssel.

Ezt a türelmet kellene megtanulnunk gyermekeinkkel, családtagjainkkal és munkatársainkkal szemben is.

Nem elítélni, hanem megérteni

Csaba testvér gyermeknevelői szolgálatából idéz fel egy történetet. Egy fiúról nyolc tantárgyból is bukásra állt, zavarta az órákat, és az iskola már alig tudott mit kezdeni vele.

A legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha áthelyezik egy másik intézménybe. Ez azonban csak továbbadta volna a problémát, és nem segített volna magán a gyermeken.

Csaba testvér ezért nem fenyegetéssel vagy büntetéssel kezdett. Sétálni hívta a fiút, majd fagylalt mellett beszélgetett vele. Tudta, hogy a gyermek rossz viselkedése mögött valamilyen fájdalom rejtőzik, de fontosnak tartotta, hogy ő maga mondja ki, mi bántja.

A fiú végül feltette a kérdést: miért kell egy asszonynak gyermek, ha aztán nem látogatja meg?

A lázadás mögött az édesanyja hiánya és az elhagyatottság érzése állt. Csaba testvér ezért segített neki másként látni saját történetét. Emlékeztette arra, hogy édesanyja nyolcadik gyermekként is vállalta őt, kihordta, világra hozta, majd amikor nem tudott megfelelően gondoskodni róla, nem hagyta az utcán, hanem segítséget kért.

Az anya azért dolgozott, hogy rendezze adósságait, otthont teremtsen, és egyszer ismét magához vehesse gyermekeit. A fiú rossz eredményei és viselkedése nem segítették, hanem még inkább elkeserítették őt.

Csaba testvér nem kiabált, nem alázta meg, és nem fenyegette. Informálta és motiválta. Segített neki felismerni, hogy tetteinek következménye van, és hogy saját döntéseivel ő is hozzájárulhat családja jövőjéhez.

A türelem gyümölcse

A beszélgetés után a fiú mind a nyolc tantárgyból kijavította jegyeit. Évekig nem érkezett róla rossz hír, ami egy nehéz sorsú gyermek esetében már önmagában is jó jel.

Később egy gyulafehérvári találkozón ismét odalépett Csaba testvérhez. Elmondta, hogy verset írt, és szeretné felolvasni. A szentmise után kiállt a közösség elé, és egy szép költeményt mondott el a szeretetről.

Az egykor kezelhetetlennek tartott gyermekből olyan fiatal lett, aki képes volt szépséget teremteni és szeretetről beszélni.

A történet azt mutatja, hogy a türelem nem passzív várakozás. Időt ad a másik embernek, de közben megszólítja, segíti és felelősségre is ébreszti.

A szeretet nem igazolja a rosszat

Csaba testvér hangsúlyozza: önmagában nem elég türelmesnek lenni. A türelem nem jelentheti azt, hogy mindent eltűrünk, és közömbösen nézzük, ahogy valaki önmagának vagy másoknak árt.

A gyermeket nem szabad egyszerűen hagyni, hogy folytassa káros viselkedését. Szeretettel, de világosan rá kell vezetni arra, mi a helyes és mi a tét.

Napjaink egyik tévedése, hogy a szeretetet gyakran szembeállítjuk a szabályokkal és az erkölcsi igazsággal. Mintha minden döntés elfogadható volna, ha valaki azt állítja, hogy szeretetből teszi.

Jézus azonban összekapcsolta a szeretetet és a parancsok megtartását: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.”

A szeretet tehát nem puszta érzés. Nem jelentheti a valóság törvényeinek figyelmen kívül hagyását. Ahogyan egy házat sem lehet kizárólag jó szándékkal felépíteni, hanem figyelembe kell venni a statika szabályait, úgy az életet sem lehet az igazság nélkül tartósan felépíteni.

Lehet valamit szeretetből kezdeni, de ha figyelmen kívül hagyjuk az igazságot, az építmény előbb-utóbb összedől.

A türelem és az igazságosság két szárnya

A türelem és az igazságosság nem egymás ellentétei. Olyanok, mint a madár két szárnya: egyik nélkül sem lehet előrehaladni.

Az igazságosság türelem nélkül könnyen keménységgé, ítélkezéssé és könyörtelenséggé válhat. A türelem igazság nélkül viszont közömbösséggé és mindent megengedő engedékenységgé silányulhat.

Isten szeretete egyszerre irgalmas és igaz. Nem mond le rólunk, de nem is hagy bennünket a tévedéseinkben. Visszafogad, felemel, majd arra hív, hogy új életet kezdjünk.

Szent István ötödik intelme ezért arra tanít, hogy szeretetünket öltöztessük igazságba. Legyünk türelmesek az emberrel, de következetesek a jó és a rossz megkülönböztetésében.

Mai útravaló: A valódi szeretet nem elítél és nem is hagy a rosszban, hanem türelmesen az igazság útjára vezet.

Mai kérdés: Tudok-e úgy türelmes lenni másokkal, hogy közben szeretettel és őszintén kimondom az igazságot?