211. nap: Neveden szólít!
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük, hogy nevünkön szólítasz, és velünk vagy a küzdelmeinkben, megpróbáltatásainkban, szenvedéseinkben. Istenünk, te minden nap velünk vagy, ezért hálát adunk neked. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy ha elhagyunk téged, engedjük meg neked, hogy visszahozzál! Segíts a bűnbánatban! Segíts bízni a szeretetedben, a kegyelmedben, különösen akkor, Urunk, amikor össze vagyunk zavarodva, amikor nem tudjuk, kihez forduljunk, mit tegyünk. Segíts, hogy hozzád forduljunk, ma is és minden nap! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Bocsánat, most csak hirtelen belevágok: jegyezzük meg, hogy a 44. fejezetben Izajás megemlíti Cirusz nevét! Ez azért elképesztő, mert Cirusz Perzsia királya lesz majd évtizedek múlva, és nem is valami nagyon-nagyon hosszú időre. És mégis, most a 44. fejezet végén azt mondja Isten Ciruszról: „Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat!” (Iz 44,28). Ő lesz az, aki a Babiloni birodalmat megdöntve hazaengedi majd a zsidókat. A következő fejezetben újra hallunk majd Ciruszról. Viszont ez most azért lenyűgöző, mert – ahogy említettem – Izajás könyve fogság előtti írás. Ez még a sok szörnyűség előtt íródott, nagyon fontos, hogy ezt észrevegyük. Ugyanakkor a bibliakutatók többek között éppen a megváltozott körülmények miatt úgy gondolják, hogy az Izajás 40-55 szerzője nem azonos a történeti Izajás prófétával, aki a Kr. e. a 8. században élt, hanem második Izajással, azaz Deutero-Izajással azonosítják, aki Kr. e. 550-539 között, a babiloni fogság utolsó évtizedeiben élt. De az is lehet, hogy nem egy személyről, hanem egy ismeretlen szerzői körről van szó. Mindenesetre a könyv utolsó 11 fejezetével az 56-tól a 66. fejezetig tartó résszel együtt a mostani fejezetek és az első 39 fejezet is egy prófétai könyvbe tartozik. Hogy ki a teljes Izajás könyvének szerzője, azt ki-ki döntse el maga. A lényeg, hogy mindez Isten igéje számunkra, és az üdvösségünk szempontjából 1-2 évszázad ide vagy oda nem sokat számít 2500 év távlatából. Térjünk is vissza inkább magához Izajás könyvéhez.
Mit tesz Isten a Vigasztalások könyvében, Izajásnál? A 43. fejezet elején – nagyon ismerős lesz, csak figyelj – Isten ezt mondja: „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg.” (Iz 43,1-2) Isten ezt mondja: „Veled leszek”. Isten megszólítja a népét, és gyakorlatilag ezt mondja: „Igen, a nehéz időkön, a háborún, az elhurcoltatáson, a fogságon bizony át kell mennetek, szörnyű dolgok várnak rátok” – mindjárt beszélünk is róla Ezekielnél – ,„szörnyűségeket kell átélnetek, mert elfordultatok tőlem, de »ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy«” (Iz 43,1).
Szeretem ezt a kétszeres megszólítást: „neveden szólítalak: az enyém vagy”. Olyan, mintha kétszeresen tartana igényt a népére: mindez a lényegre mutat, fontos és lenyűgöző. Azonban, ha nem Deutero-Izajásnak, hanem a történelmi Izajásnak tulajdonítjuk ezt a részt, akkor ez is még az ostrom előtt hangzik el, a fogság előtt. Ezzel Isten azt mondja: „Hallanotok kell ezeket a szavakat, mert amikor majd fogságban lesztek, tudnotok kell, hogy az enyémek vagytok. Amikor jön az ostrom, tudnotok kell, hogy az enyémek vagytok. Amikor az elképzelhető legrosszabb dolog történik veletek, tudnotok kell, hogy az enyémek vagytok.” – Isten ezt életünk legrosszabb napja előtt ígéri, életünk legrosszabb időszaka előtt ígéri, hogy velünk lesz mindezek alatt. Nagyon fontos, hogy ezt meghalljuk, mert lehet, hogy még ezután jön életünk legrosszabb napja, lehet, hogy még ezután jön életed legrosszabb szakasza. Isten tudja, Ő írja a történetünket, az életünket, Ő az időn kívül él. Azt mondja, már most, hogy mindegy, mi történik a jövőben, már most „a neveden szólítalak: az enyém vagy” (Iz 43,1).
Most pedig lássuk, milyen meglepetések várnak ránk az Ezekiel 4–5-ben. Ezekiel sokszor szimbolikus cselekedetekkel támasztja alá vagy fejezi ki a próféciáit. Isten azt mondja neki: „Játszd el!” Gyakorlatilag azt kéri: „Játssz a katonáiddal! Fogj egy téglát, tedd magad elé, az lesz Jeruzsálem. Készíts egy kis Jeruzsálemet, aztán fogd a kis katonákat és indítsd őket Jeruzsálem ellen.” Nagyon fontos megértenünk, hogy Ezekiel már a babiloni fogságban van, de Jeruzsálem végső pusztulása és a templom lerombolása még nem történt meg. Ő most arról prófétál, ami néhány évvel később következik majd be. Majd Isten így folytatja: „Feküdj az egyik oldaladon 390 napon át, aztán a másik oldaladra fordulva feküdj még 40 napon át. Ez idő alatt csak egyszer egyél naponta, étkedet emberi ürülék fölött süsd meg…” Hát… nem könnyű a bányászok élete…
De mi folyik itt?! Emlékszünk, Isten azt mondta Ezekielnek, hogy látomást adok neked, és amíg ez történik, ne félj az emberektől, ne remegj a tekintetüktől, mert ez a te feladatod. Nagyon tetszik, hogy Isten először azt kéri Ezekieltől, hogy emberi ürülék fölött süssön, mire Ezekiel azt válaszolja. „Kérlek, én nem akarok tisztátalant enni!” Erre Isten azt mondja: „Hát jó, akkor a tehéntrágya is jó lesz!” Az élet tényleg nem habos torta…
Az első kép, „Jeruzsálem jelképes ostroma” után itt a másik kép: az éles kard. Ezekielnek karddal kell levágnia a haját és szakállát. Azt hiszem, nagyot néznének ma egy barber shopban, ha ilyen fodrászkodást látnának. De itt ez a pusztulás jele, nem? A kard a pusztulás jele, nem a békéé. A három részre osztott haj sorsa mutatja, hogyan fog végbemenni a pusztítás. Az elsőt elégette – ez a tűz, a dögvész vagy az éhínség áldozatait jelentette. Egyharmadát kardélre hányta (nekem ezt kicsit nehéz elképzelni, de végül is nem nekem kellett megcsinálni…), a harmadik harmadát pedig szélnek eresztette. Ez mind azt jelzi, mi történik majd Jeruzsálem népével. Egyharmad tűzben, dögvészben és éhínségben pusztul el, egyharmad kard által, egyharmad pedig száműzetésbe kerül.
Az történik itt, hogy Ezekiel látványosan eljátssza, ami Isten népével történik majd, mivel elfordultak az Úrtól. Ezért tűnik Ezekiel fura prófétának, de mi tudjuk, hogy azért teszi mindezt, mert Isten erre utasította. Ahogy majd követjük Ezekiel történetét, látni fogjuk, hogy néha megmagyarázza, amit épp tesz.
Mindezek mellett, ahogy Izajás is mondta, Isten mindvégig a népével lesz. Még akkor is, amikor megengedi ezt a rettenetes tragédiát, ezt az elképesztő szenvedést, Isten akkor is a népével van. Isten mindezt nem arra használja, hogy elpusztítsa a népét, hanem hogy visszahívja a szívéhez. Mindig ez a próféták üzenete: „Gyere vissza az Úrhoz teljes szíveddel!” Ez a próféták egyik fő üzenete, amihez mindig visszatérnek: „Igen, van szenvedés, vannak tragédiák, lesznek napok, amikor úgy tűnik, Isten elhagyott, de valójában sosem hagy el.” Lehet, hogy épp ma kell ezt hallanod. Lehet, hogy ma van életed legrosszabb napja, de Isten most is azt mondja, amit minden nap: „Neveden szólítalak: az enyém vagy” (Iz 43,1).
Ezért tudva, hogy ebben a közösségben, a hallgatók között talán valaki éppen most éli át élete legrosszabb napját, imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is!
