BIY HU cover 203. nap

203. nap: Örülj az Úrban!

Hálaadó imádság

Uram, te vagy az én Istenem,
magasztallak és áldom a nevedet.
Mert csodálatos dolgokat vittél végbe,
rég eltervezett, hitelt érdemlő
és igaz dolgokat.

Mert romhalmazzá tetted a várost,
rommá a megerősített várat.
A kevélyek palotája nem város többé,
föl nem építik többé soha.

Ezért erős népek áldanak,
s a hatalmas nemzetek városai
félik a neved.

Menedéke lettél a szegénynek,
szorongatottságában vára
a szűkölködőnek;
menedéke a viharban,
árnyéka a forróságban;
mert az erőszakosak úgy tomboltak,
mint a vihar.

Mint a forróságot a sivatagos földön,
úgy törted le a kevélyek tombolását;
és mint a hőséget az árnyékos felhő,
elnémítottad az elnyomók diadalénekét.

A messiási lakoma

A Seregek Ura minden nemzetnek
bőséges lakomát rendez e hegyen.
Lakomát, ahol lesz finom bor,
zsíros, legjava falat, és erős színbor.

És leveszi e hegyről a leplet,
amely minden népet betakart, és a fátyolt,
amely minden nemzetet elborított.

Örökre megsemmisíti a halált.
Istenünk, az Úr letörli a könnyet
minden arcról,
lemossa népéről a gyalázatot,
lemossa az egész földön.
Ő, az Úr mondta ezt.

Azon a napon majd így beszélnek:
Íme, a mi Istenünk!
Benne reméltünk,
hogy megszabadít minket.
Ő az Úr, s mi benne bíztunk.
Örüljünk és ujjongjunk segítségén!

Mert az Úr keze megpihen e hegyen,
Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén,
mint a szalmaszálat
eltapossák a trágyalében.

És ha kiterjeszti kezét,
mint az úszó úszásra,
az Úr megalázza kevélységében,
bármilyen ügyesen mozgatja is kezét.

Magasba nyúló, erős falaidat lerontja,
porig alázza, s a földig lerombolja.

Győzelmi ének.

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén:
Erős várunk van,
védelmül kőfal és bástya szolgál.

Nyissátok ki a kapukat!
Hadd vonuljon be az igaz nemzet,
amely mindvégig hűséges,

amelynek szíve állhatatos
és megőrzi a békét,
mert benned van bizalma.

Bízzatok az Úrban örökkön-örökké,
mert az Úr örökké megmaradó Szikla!

Letaszította a magasban lakókat,
és a büszke várost megalázta,
és földig alázta, a porba sújtotta,

úgyhogy most láb tiporja,
a szegények lába, a szűkölködők talpa.

Zsoltár

Egyenes az igazak útja,
az igaz ember ösvényét te egyengeted.

Ítéleteid útját jártuk
s benned reméltünk, Urunk.
Neved és emlékezeted után vágyódott
a lelkünk.

Utánad vágyódik éjszaka a szívem,
s téged keres a lelkem bensőmben.
Mert ha ítéleted utoléri a földet,
a mindenség lakói megtanulják
az igazságot.

Ha kegyelmet kap az istentelen,
nem tanulja meg az igazságot.
Az igazak földjén is gonoszságot művel,
s nem törődik az Úr fölségével.

Uram, magasra emeled a kezed,
de ők nem látják meg.
Majd egyszer meglátják,
mennyire szereted ezt a népet,
és megszégyenülnek;
az ellenségeidnek készített tűz
megemészti őket.

Uram, te békességet adsz nekünk,
mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük,
úgy bánsz velünk.

Urunk, Istenünk!
Más urak parancsoltak nekünk, nem te,
de mi csak a te nevedet dicsérjük.

A holtak nem kelnek életre
s az árnyak nem támadnak fel,
mert megbüntetted
s megsemmisítetted őket,
még az emléküket is eltörölted.

Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd!
Adj dicsőséget népednek,
s terjeszd ki országa határait!

A szorongattatásban
téged keresünk, Urunk,
az elnyomatás nyomorával
te fenyítettél meg minket.

Amint a vajúdó asszony,
aki közel van a szüléshez,
felkiált gyötrő fájdalmában,
úgy voltunk mi is, Uram színed előtt.

Terhesek voltunk, s vajúdtunk,
de csak szelet szültünk:
szabadulást nem szereztünk az országnak,
s nem születtek új lakói a földnek.

Életre kelnek majd halottaid,
és holttestük feltámad.
Keljetek föl, és ujjongjatok mind,
akik a porban nyugosztok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és az árnyak országa szülni fog.

Jövendölés

Menj be kamrádba, én népem,
s zárd magadra az ajtót!
Rejtőzz el egy rövid időre,
míg el nem múlik a harag.

Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából,
és megbünteti a föld lakóit
gonoszságukért.
A föld felfedi a vért,
és nem rejti tovább a megölteket.
Azon a napon az Úr meglátogatja

kemény, nagy és erős kardjával
a leviatánt, a gyors kígyót,
a leviatánt, a tekergő kígyót,
és megöli a tengeri sárkányt.

Az úr szőlője

Azon a napon ez az ének hangzik
a színbort termő szőlőről:

Én, az Úr vagyok az őrzője,
folyton-folyvást öntözöm,
nehogy lehulljon a lombja.
Éjjel-nappal őrködöm felette.

Harag már nincs bennem.
De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne,
harcba szállnék ellene és felgyújtanám.

Igen, csak hogy oltalmat keressetek,
s hogy békét kössetek velem,
békét énvelem.

Jákob bocsánatot nyer, az elnyomó megbűnhődik

Az eljövendő napokban
gyökeret ver Jákob,
Izrael kihajt és virágba borul,
és betölti gyümölcsével az egész földet.

Vajon úgy verte őt is az Úr,
mint azokat, akik őt verték?
Vagy úgy fenyítette tán meg,
mint ahogy fenyítőit megfenyítette?

Bosszút áll rajtuk: elvetette s száműzte,
heves viharával elfújta őket
a keleti szél napján.

Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága,
és vétke kiengesztelésének
az lesz a gyümölcse,
hogy minden oltárkövét,
mint a mészkövet, porrá zúzza,
és bálványok meg Nap-oszlopok
sehol sem állnak többé.

Mert az erős város pusztasággá lett,
és elhagyatott, akár a sivatag.
Borjú legelészik benne, s olykor elhever,
majd lerágja gyér hajtásait.

Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket,
aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik.
Mert érteni nem tudó nép ez,
ezért Teremtője nem is kegyelmez neki,
és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.

Jövendölés

Azon a napon majd cséplést tart az Úr
a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig.
Aztán összegyűjt benneteket egyenként,
Izrael fiai.

Azon a napon megfújják majd
a nagy harsonát, erre eljönnek,
akik Asszíria földjén vesztek el,
és azok is, akiket Egyiptomba száműztek,
és imádják az Urat
a szent hegyen, Jeruzsálemben.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

III. AZ ÚR SEGÍTSÉGÉNEK KÉRÉSE

Habakuk próféta imája.
A siralmak dallamára.

Uram, híred eljutott hozzám.
Uram, tetteid megrendítettek;
a mi időnkben is vidd őket végbe,
a mi időnkben is add őket tudtul!
Haragodban is gondolj az irgalomra!

Közeledik az Isten Támán felől,
és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.)
Dicsősége elborítja az egeket,
méltósága betölti a földet.

Ragyogása olyan, mint a napfény,
kezéből sugarak törnek elő,
abban van ereje.

Előtte pestis jár, a nyomában láz halad.

Megrendíti a földet, ha feláll,
megrémíti a népeket, ha körülnéz.
Leomlanak az időtlen hegyek,
összedőlnek az örök halmok:
az ő útjai ősidőktől fogva.

Láttam Kusán rémülettől sújtott sátrait,
és hogy mint remegtek
Midián földjén a házak.

Uram, talán a folyamok ellen
lángolt fel haragod?
A tenger ellen indulatod?
Ezért szállsz fel lovaidra,
és diadalmas szekereidre?

Íjadat felvontad,
a tegzed tele van nyíllal. (Szünet.)
Patakokkal szántod fel a földet,

ha meglátnak a hegyek, megrémülnek.
Kiáradnak az örvénylő vizek,
a mélység hallatja szavát,
kezét magasra emeli.

Hajlékában marad a nap és a hold,
elrejtőzik nyilaidnak csillogása,
lándzsáidnak villogása elől.

Méltatlankodva tiprod a földet,
haragodban elgázolod a népeket.

Kivonulsz, hogy megszabadítsd népedet,
hogy megszabadítsd fölkentedet.
Romba döntöd a gonosznak házát,
egészen a szikláig feltárod alapját.
(Szünet.)

Dárdáiddal átszegezted
harcosainak vezérét,
akik örömujjongással körüljártak,
hogy szétszórjanak minket.
Mintha csak rejtekhelyükre mennének,
hogy megegyék a szegényt!

Lovaddal összegázoltad a tengert,
a nagy vizek iszapját.

Meghallottam és megrendült a bensőm.
Ajkaim remegtek hallatára,
csontjaim elszuvasodtak,
lépteim bizonytalanná váltak.
Nyugodtan várom a szorongatás napját,
amely felkél
a minket nyomorgató népre.

(Nem rügyezik ki többé a fügefa,
a szőlő nem hoz többé termést;
az olajfa termése elpusztul,
a szántóföld nem terem eledelt,
a juh kivész az akolból,
s ökör sem lesz az istállókban.)

Én azonban örülök az Úrban,
ujjongok üdvözítő Istenemben.

Az én erőm az Úr, az Isten.
A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam,
felvisz a magasságokba.
(Az énekmester szerint.
Húros hangszerre.)

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A tiszta embernek
igazságossága elsimítja útját,
de a bűnös elbukik a bűne által.

Az igazat megmenti igazságossága,
a hűtleneket megfogja a saját vágyuk.

A gonosznak
minden reménye elszáll halálával,
csalóka ábrándjai meghiúsulnak.

Az igaz kiszabadul a szorongatásból,
s a gonosz kerül a helyére.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Hálát adunk, mert, azt szeretnénk, ha az igazak között lennénk számontartva, nem pedig a bűnösök, a hűtlenek között. Arra törekszünk, hogy bölcsek legyünk, jók legyünk, hogy hozzád tartozzunk, de olyan gyakran elbukunk. Ezért arra kérünk, hogy amikor bűnösök vagyunk, amikor hűtlenek vagyunk, amikor nem vagyunk igazak, te tégy minket azzá! Hiszen csak te, csak a te kegyelmed formálhat minket azzá, amire hívva vagyunk, azzá, akivé a megváltással újjáteremtettél minket. Urunk, Istenünk, amit Jézus lehetővé tett, azt a te Szentlelked valósággá teszi. Ezért bízunk a te Lelkedben, hogy most is eljön és megújít. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Mára igen sok fejezet jutott Izajástól, ez olyan jó, mert vegyük újra: Izajás első 39 fejezete a „Jajok” vagy az „Ítélet könyve”, a 40. fejezettől pedig a „Vigasztalások könyve”, és ma mégis: micsoda három fejezet a 25., a 26. és a 27. Benne van a dicsőítés az elnyomásból való szabadulásért, Júda éneke és az Izraellel való kiengesztelődés. Annyi remény van benne. Mindez a bűnbánatra hívásnak és az ítélet meghirdetésének kellős közepén… Az ítélet meghirdetése valójában arról szól, hogy mi lesz, ha nem fordulnak vissza az Úrhoz. Izajás egészen konkrétan megmondja, mi történik majd: „Fogságba kerültök. Babilonba visznek titeket, olyan földre, ami nem a tiétek. Elveszik tőletek az ígéret földjét, és idegen földre hurcolnak”.

Ennek ellenére jön a 25. fejezet. Szinte hihetetlen! Így szól az Izajás 25,6: „A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön”. És ez így megy tovább, mindjárt beszélünk is róla, de most itt a Messiás napjának ígérete. Ez a megváltás napjának ígérete, amit az imáinkban is mondunk. Tudod, Isten megteremtett minket, és meg is ment minket. Itt, a megtörtségünkben talál ránk Isten irgalma. Aztán még tovább megy – itt egy ima, amit gyakran olvasunk temetéseken is, az Izajás 25-ből, olyan erőteljes: „az Úr letörli a könnyet minden arcról” (Iz 25,8).

„Azon a napon majd így beszélnek:” – mondja az Iz 25,9 – „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!”. Ez Isten ígérete 700 évvel Krisztus előtt! „Íme, a mi Istenünk” – és amikor Jézusra nézünk, pont ezt mondjuk. Ez János szava a Jordán folyó partján, igaz? „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit” (vö. Jn 1,29). Minden misén elhangzik: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”. – „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. (…) Örüljünk és ujjongjunk segítségén!” (Iz 25,9). Ez hihetetlen és csodálatos! Micsoda ajándék! Annyira csodálatos ajándék!

A 26. fejezet még inkább dicsőíti Istent, a 27. pedig arról szól, hogyan fog az Úr teljesen kiengesztelődni. Tehát nem végleges ítéletről van itt szó. Ideiglenes ez az ítélet, azzal a céllal, hogy megtérést, gyógyulást hozzon. Óriási ajándék! Ez volt tehát Izajás könyvének a 25., 26. és 27. fejezete.

Most térjünk át Habakukra. Emlékezzünk csak vissza, Habakuk arról a valóságról prédikál, hogy Babilon jön, elpusztítja Júda királyságát, s ezt követi Isten válasza, hiszen Istentől van az az öt „Jaj”, amit tegnap hallottunk. Ma viszont Habakuk imája következik. Ebben az imában van Isten válasza, ami valójában maga a megváltás. Ez ismét egy olyan hely, ahol meg kell hallanunk az igazságot. Meg kell hallanunk a szívünk mélyén, mit akar Isten tenni: vissza akarja hozni a népét. Új kivonulás lesz.

Emlékezzünk csak vissza a régi exodus történetére a Kivonulás könyvéből: Isten népe rabszolgaságban volt Egyiptomban. Isten most új kivonulást ígér. Babilonban lesztek rabszolgák, száműzöttek, de onnan is vissza foglak titeket hozni. Volt egy régi kivonulás, de lesz egy új – ez az ígéret. Ez elképesztő, nemcsak azért, mert ebben az ígéretben Isten hűsége nyilvánul meg, hanem azért is, mert ismerjük Isten állhatatosságát, és tudjuk, hogy ez valósággá is válik. Mindezek közben mi mit teszünk? Ez hatalmas dolog lesz.

Tudjuk, hogy Isten hűséges, hogy kivezet minket az Ákor-völgyből, ami az átok helye volt, tudjuk, hogy Egyiptomból az ígéret földjére vezet, a száműzetésből haza. És mi mit teszünk? Ez hihetetlen! A 3. fejezet végén találjátok, szeretném, ha most hallanátok, de majd olvassátok újra, és húzzátok alá vagy írjátok le ezeket a szavakat! Így szól: „Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre” (Hab 3,16). Nyugodtan várom, rendületlenül várom. Isten állhatatos a hűségében. „Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre” (Hab 3,16). Isten harcol értünk. Aztán folytatja: „Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést” – azaz semmi sem megy jól – „az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.” Gyakorlatilag semmi sincs: se füge, se termés a szőlőtőn, az olajfa sem terem, a szántóföld sem ad eledelt, se nyájak, se csordák. És most jön a Habakuk 3,18: MÉGIS! „Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben” (Hab 3,18). Ez a „mégis” egy hatalmas „mégis”! Ez a mégis MINDEN! Ezen múlik minden az életben! Még ha semmi sem megy jól, ha minden szét is esett, minden, amiért dolgoztam, amit reméltem, amit Istenem, te ígértél, ha ezek nincsenek is itt még, én akkor is „örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba” (Hab 3,18-19).

Micsoda ajándék, ha ekkora hittel tudunk imádkozni!

Ez az, amit teszünk. Tudjátok, valahányszor megnyomjátok a lejátszás gombot, minden egyes nap. Ez a 203. nap. Az elmúlt 203 napban minden nap megnyomtátok a lejátszást. Ez azt jelenti, hogy minden időszakban, mindenféle élethelyzetben megtettétek ezt az elmúlt 203 nap során.

Nem csak nagyszerű napokon történt ez. Nem csak olyan napokon, amikor tudtátok, hogy az Úr jelen van. Nem csak olyan napokon, amikor minden, amiért dolgoztatok, valóra vált. Nem csak olyan napokon, amikor Isten hűsége nyilvánvalóan jelen volt és működött az életetekben.

Hanem a mélypontokon is, a sötét napokon, a rettenetes napokon is továbbra is rákattintottatok a lejátszás gombra. És továbbra is azt mondtátok: „Uram, tudom, hogy szólni fogsz hozzám, és van számomra igéd.”

Tehát 203 napon át kimondtátok Habakuk próféta 3. fejezetének 18. versét, bármi történjék is: „Én mégis örvendezni fogok az Úrban, ujjongani fogok szabadító Istenemben.”

Húúúh, ez egyszerűen hihetetlen. Nagyon büszke vagyok rátok. Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem! Imádkozzunk egymásért, mert néha nehéz ezt az imát elmondani! Ezért kell egymásért elimádkoznunk.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.