203. nap: Örülj az Úrban!
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Hálát adunk, mert, azt szeretnénk, ha az igazak között lennénk számontartva, nem pedig a bűnösök, a hűtlenek között. Arra törekszünk, hogy bölcsek legyünk, jók legyünk, hogy hozzád tartozzunk, de olyan gyakran elbukunk. Ezért arra kérünk, hogy amikor bűnösök vagyunk, amikor hűtlenek vagyunk, amikor nem vagyunk igazak, te tégy minket azzá! Hiszen csak te, csak a te kegyelmed formálhat minket azzá, amire hívva vagyunk, azzá, akivé a megváltással újjáteremtettél minket. Urunk, Istenünk, amit Jézus lehetővé tett, azt a te Szentlelked valósággá teszi. Ezért bízunk a te Lelkedben, hogy most is eljön és megújít. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Mára igen sok fejezet jutott Izajástól, ez olyan jó, mert vegyük újra: Izajás első 39 fejezete a „Jajok” vagy az „Ítélet könyve”, a 40. fejezettől pedig a „Vigasztalások könyve”, és ma mégis: micsoda három fejezet a 25., a 26. és a 27. Benne van a dicsőítés az elnyomásból való szabadulásért, Júda éneke és az Izraellel való kiengesztelődés. Annyi remény van benne. Mindez a bűnbánatra hívásnak és az ítélet meghirdetésének kellős közepén… Az ítélet meghirdetése valójában arról szól, hogy mi lesz, ha nem fordulnak vissza az Úrhoz. Izajás egészen konkrétan megmondja, mi történik majd: „Fogságba kerültök. Babilonba visznek titeket, olyan földre, ami nem a tiétek. Elveszik tőletek az ígéret földjét, és idegen földre hurcolnak”.
Ennek ellenére jön a 25. fejezet. Szinte hihetetlen! Így szól az Izajás 25,6: „A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön”. És ez így megy tovább, mindjárt beszélünk is róla, de most itt a Messiás napjának ígérete. Ez a megváltás napjának ígérete, amit az imáinkban is mondunk. Tudod, Isten megteremtett minket, és meg is ment minket. Itt, a megtörtségünkben talál ránk Isten irgalma. Aztán még tovább megy – itt egy ima, amit gyakran olvasunk temetéseken is, az Izajás 25-ből, olyan erőteljes: „az Úr letörli a könnyet minden arcról” (Iz 25,8).
„Azon a napon majd így beszélnek:” – mondja az Iz 25,9 – „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!”. Ez Isten ígérete 700 évvel Krisztus előtt! „Íme, a mi Istenünk” – és amikor Jézusra nézünk, pont ezt mondjuk. Ez János szava a Jordán folyó partján, igaz? „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit” (vö. Jn 1,29). Minden misén elhangzik: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”. – „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. (…) Örüljünk és ujjongjunk segítségén!” (Iz 25,9). Ez hihetetlen és csodálatos! Micsoda ajándék! Annyira csodálatos ajándék!
A 26. fejezet még inkább dicsőíti Istent, a 27. pedig arról szól, hogyan fog az Úr teljesen kiengesztelődni. Tehát nem végleges ítéletről van itt szó. Ideiglenes ez az ítélet, azzal a céllal, hogy megtérést, gyógyulást hozzon. Óriási ajándék! Ez volt tehát Izajás könyvének a 25., 26. és 27. fejezete.
Most térjünk át Habakukra. Emlékezzünk csak vissza, Habakuk arról a valóságról prédikál, hogy Babilon jön, elpusztítja Júda királyságát, s ezt követi Isten válasza, hiszen Istentől van az az öt „Jaj”, amit tegnap hallottunk. Ma viszont Habakuk imája következik. Ebben az imában van Isten válasza, ami valójában maga a megváltás. Ez ismét egy olyan hely, ahol meg kell hallanunk az igazságot. Meg kell hallanunk a szívünk mélyén, mit akar Isten tenni: vissza akarja hozni a népét. Új kivonulás lesz.
Emlékezzünk csak vissza a régi exodus történetére a Kivonulás könyvéből: Isten népe rabszolgaságban volt Egyiptomban. Isten most új kivonulást ígér. Babilonban lesztek rabszolgák, száműzöttek, de onnan is vissza foglak titeket hozni. Volt egy régi kivonulás, de lesz egy új – ez az ígéret. Ez elképesztő, nemcsak azért, mert ebben az ígéretben Isten hűsége nyilvánul meg, hanem azért is, mert ismerjük Isten állhatatosságát, és tudjuk, hogy ez valósággá is válik. Mindezek közben mi mit teszünk? Ez hatalmas dolog lesz.
Tudjuk, hogy Isten hűséges, hogy kivezet minket az Ákor-völgyből, ami az átok helye volt, tudjuk, hogy Egyiptomból az ígéret földjére vezet, a száműzetésből haza. És mi mit teszünk? Ez hihetetlen! A 3. fejezet végén találjátok, szeretném, ha most hallanátok, de majd olvassátok újra, és húzzátok alá vagy írjátok le ezeket a szavakat! Így szól: „Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre” (Hab 3,16). Nyugodtan várom, rendületlenül várom. Isten állhatatos a hűségében. „Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre” (Hab 3,16). Isten harcol értünk. Aztán folytatja: „Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést” – azaz semmi sem megy jól – „az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban.” Gyakorlatilag semmi sincs: se füge, se termés a szőlőtőn, az olajfa sem terem, a szántóföld sem ad eledelt, se nyájak, se csordák. És most jön a Habakuk 3,18: MÉGIS! „Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben” (Hab 3,18). Ez a „mégis” egy hatalmas „mégis”! Ez a mégis MINDEN! Ezen múlik minden az életben! Még ha semmi sem megy jól, ha minden szét is esett, minden, amiért dolgoztam, amit reméltem, amit Istenem, te ígértél, ha ezek nincsenek is itt még, én akkor is „örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben. Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba” (Hab 3,18-19).
Micsoda ajándék, ha ekkora hittel tudunk imádkozni!
Ez az, amit teszünk. Tudjátok, valahányszor megnyomjátok a lejátszás gombot, minden egyes nap. Ez a 203. nap. Az elmúlt 203 napban minden nap megnyomtátok a lejátszást. Ez azt jelenti, hogy minden időszakban, mindenféle élethelyzetben megtettétek ezt az elmúlt 203 nap során.
Nem csak nagyszerű napokon történt ez. Nem csak olyan napokon, amikor tudtátok, hogy az Úr jelen van. Nem csak olyan napokon, amikor minden, amiért dolgoztatok, valóra vált. Nem csak olyan napokon, amikor Isten hűsége nyilvánvalóan jelen volt és működött az életetekben.
Hanem a mélypontokon is, a sötét napokon, a rettenetes napokon is továbbra is rákattintottatok a lejátszás gombra. És továbbra is azt mondtátok: „Uram, tudom, hogy szólni fogsz hozzám, és van számomra igéd.”
Tehát 203 napon át kimondtátok Habakuk próféta 3. fejezetének 18. versét, bármi történjék is: „Én mégis örvendezni fogok az Úrban, ujjongani fogok szabadító Istenemben.”
Húúúh, ez egyszerűen hihetetlen. Nagyon büszke vagyok rátok. Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem! Imádkozzunk egymásért, mert néha nehéz ezt az imát elmondani! Ezért kell egymásért elimádkoznunk.
