BIY HU cover 202. nap

202. nap: Isten ítélete

Tíruszról és Szidonról

Fenyegető jövendölés Tírusz ellen:
Jajgassatok, Tarsis hajói,
mert váratok elpusztult!
Amikor hazatértek Ketim földjéről,
akkor tudták meg a hírt.

Némuljatok el a rémülettől,
ti, lakói a partvidéknek,
Szidon kereskedői,
akiknek hajói bejárták a tengert,

a határtalan óceán vizeit;
akiknek a Nílus termése
és a Folyam aratása szolgáltatta
jövedelmét,
amikor világszerte kereskedett.

Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger:
„Nem vajúdtam és nem szültem.
Nem voltak fiaim,
s nem neveltem föl lányokat.”

Ha majd a hír eljut Egyiptomba,
megrendülnek Tírusz sorsa miatt.

Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok,
ti, lakói a partvidéknek!

Ez a ti vidám városotok,
amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik,
s amelyet lába messze idegenbe elvitt,
hogy ott is megtelepedjék?

Ki határozott így Tírusz felől,
amelynek kereskedői fejedelmek voltak,
és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak?

A Seregek Ura határozott így,
hogy megszégyenítse
minden dicsőségét s gőgjét,
és megalázza a föld minden előkelőjét.

Műveld meg földedet, Tarsis leánya,
mert a kikötő nem létezik többé.

Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé,
hogy megdöntse országait.
Ő adott parancsot Kánaán ellen,
hogy erősségeit lerombolják.

Ő szólt így: Ne örülj tovább,
te meggyalázott szűz, Szidon leánya!
Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe,
ott sem lesz nyugalmad.

Nézzétek csak Ketim földjét…
Ostromtornyokat építettek ellene,
bástyáit lerombolták,
s az egész romhalmazzá vált.

Jajgassatok, Tarsis hajói,
mert váratok elpusztult.

Tírusz leigázása.

Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja:

Vedd a citerát, járd körül a várost,
te elfelejtett céda nő!
Pengesd szépen, énekelj vígan,
hogy visszaemlékezzenek rád.A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen. De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek.

4. JÖVENDÖLÉSEK A VÉGSŐ IDŐKRŐL
Az ítélet

Íme, az Úr elpusztítja a földet,
kopárrá teszi és elcsúfítja a színét,
lakóit pedig messze szétszórja.

A pap úgy jár majd, mint a nép,
az úr, mint a szolgája,
s az úrnő, mint a szolgálója.
Az eladó olyan lesz, mint a vásárló,
a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő,
és a hitelező olyan, mint az adós.

A föld elpusztul, s úgy jár,
mint akit kifosztottak.
Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.

Gyászba borul, elhervad a föld,
a földkerekség elhervad, elsorvad,
s elenyészik az ég is a földdel együtt.

Tisztátalanná lett ugyanis a föld
lakóinak lába miatt,
mert áthágták a törvényt,
megszegték a parancsokat,
s megtörték az örökre szóló szövetséget.

Ezért átok emészti meg a földet,
és megbűnhődnek, akik rajta laknak.
Tűz emészti meg a föld lakóit,
és csak kevesen maradnak életben.

A rombadőlt város

Gyászol majd a must,
elfonnyad a szőlőtő,
sóhajtoznak mind a vidám szívűek.

Elhallgat a vidám dobszó,
a vigadozók zaja elcsöndesül,
s a hárfa hangja is elhal.

Nem isznak többé dalolva bort,
s keserű lesz az ital a mulatozóknak.

Romba dől a pusztulásra ítélt város,
bezárt házaiba senki be nem léphet.

Panaszszó hallatszik utcáin:
Nincs többé bor,
vége minden vidámságnak,
az öröm elköltözött a földről.

Csak pusztulás maradt a városban,
kapui is romokban hevernek.

Éppúgy lesz majd a földön
a nemzetek között,
mint amikor leverik a bogyót az olajfákról,
és a szüret elmúltával
összeböngészik a szőlőt.

De ők örömükben dicséretet zengenek,
ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének.

A szigeteken is az Urat áldják;
a tenger szigetein az Úr nevét,
Izrael Istenének nevét dicsőítik.

A föld határáról halljuk az énekszót:
Legyen dicsőség az Igaznak!
Hanem én azt mondom: „Elég már, elég!
Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el,
az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek!”

Rettegés, verem és tőr vár rád,
lakója a földnek!

Az ítéletről szóló jövendölés folytatása

Aki elmenekül a rettegés hangja elől,
az verembe esik.
És aki kimászik a veremből,
azt tőr fogja meg.
Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei,
és meginognak a föld alapjai.

Recseg-ropog és megreped a föld,
meghasad és megrendül a föld.

Inog a föld, mint a részeg,
s leng, mint a hevenyészett kunyhó.
Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik,
s többé már nem kel föl.

Azon a napon majd meglátogatja az Úr
az ég seregét fenn a magasban,
és a föld királyait lenn a földön.

Összegyűjti őket,
mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi,
s hosszú idő múltán megbünteti őket.

Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül,
mert a Seregek Ura trónjára lép
a Sion hegyén, Jeruzsálemben,
és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Címzés.

Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.

I. PÁRBESZÉD ISTEN ÉS A PRÓFÉTA KÖZÖTT
A próféta első panasza: az igazságosság hiánya miatt

Meddig kell még Uram,
segítségért folyamodnom
anélkül, hogy meghallgatnál?
Hozzád kiáltanom: „Erőszak!”,
anélkül, hogy megszabadítanál?

Miért feded fel előttem a gonoszságot,
és mutatod meg a nyomorúságot?
Csupa fosztogatást,
csupa rablást látok magam előtt;
a vádaskodás és civakodás
egyre fokozódik.

Csorbát szenved a törvény,
a jog nem érvényesül.
Üldözi a gonosz az igazat,
a jogot kicsavarják.

Az első jövendölés: A káldeusok az Isten ostora

Tekintsetek a népekre és lássátok,
ámuljatok és csodálkozzatok:
mert olyan dolgot viszek majd végbe
napjaitokban,
hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék.

Lám, idehozom a káldeusokat,
ezt a vad és kegyetlen nemzetet,
amely messze földeket bejár,
hogy elfoglalja mások hajlékát.

Borzalmas és rettenetes nép,
ereje szab neki törvényt és hatalmat.

Lovai gyorsabbak a párducnál,
mérgesebbek az esti farkasnál.
Lovasai özönlenek,
lovasai messziről jönnek,
repülnek, mint a sas,
amely lecsap a zsákmányra.

Fosztogatni jön valamennyi,
izzik az arcuk, mint a keleti szél,
annyi rabot ejtenek, mint a fövény.

Ez a nép gúnyt űz a királyokból,
a fejedelmeket nevetségessé teszi;
fittyet hány minden erődre,
töltést emel és beveszi őket.

Aztán megfordul, és elvonul,
mint a szélvész.
Bűnös, akinek az ereje az istene!

A próféta második panasza: A hódító garázdálkodása

Nem te vagy-e Uram, ősidőktől fogva
az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg?
Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson.
Te tetted sziklává, hogy büntessen.

Szemed tisztább annál,
hogysem a gonoszságra tekints,
a nyomorúságot nézni sem tudod.
Miért tekintesz hát e hitszegőkre,
miért hallgatsz, amikor a gonosz
elnyeli a nála igazabbat?

Úgy bánsz az emberrel,
mint a tengeri halakkal,
mint a gazdátlan csúszómászókkal.

Mind kiemeli horoggal,
varsájába fogja, hálójába gyűjti,
aztán örül és ujjong.

Ezért varsájának mutat be áldozatot,
hálójának gyújt jó illatot,
mert azok juttatták jó fogáshoz,
és bőséges eledelhez.

Nemde szüntelen kiüríti hálóját,
és pusztítja a népeket irgalom nélkül?

A második jövendölés: az igaz élni fog hűsége jutalmául

Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra,
és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem,
és mit válaszol a panaszomra.

Az Úr meg is szólalt és ezt mondta:
„Írd le a látomást, vésd fel táblára,
hogy könnyen olvasható legyen.

Mert ez a látomás a maga idejében
beteljesedik s nem hiúsul meg;
ha késik, csak várj,
biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.

Akinek nem igaz a lelke, az elbukik,
de az igaz élni fog hűségéért.”

II. A HÓDÍTÓ MEGÁTKOZÁSA
Bevezetés

Bizony, a gazdagság hűtelen!
Eszét veszti, és többé nem nyugszik,
kitátja torkát, mint az alvilág,
telhetetlen, mint a halál,
összeharácsol minden népet,
összegyűjt magának minden nemzetet.

Az öt átok
I.

Vajon nem mondanak-e majd róla
mindnyájan példázatokat?
Nem költenek-e róla magvas mondásokat?
Azt mondják majd:
Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget,
– ugyan meddig? –,
aki zálogok terhével terheli magát.

Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezőid,
nem ébrednek-e föl végrehajtóid?
A zsákmányuk leszel!

Mivel sok népet kifosztottál,
a megmaradt népek téged fosztanak ki;
amiért embervért ontottál,
kifosztottad a földet,
a várost és minden lakóját.

II.

Jaj annak, aki családja javára
becstelenül harácsol;
aki magasra rakja fészkét,
hogy kikerülje a balsorsot!

Házad szégyene mellett döntöttél,
amikor eltiportál számos nemzetet;
saját magad ellen vétkeztél.

Mert a falban még a kő is kiáltozik,
s a fagerenda válaszol neki.

III.

Jaj annak, aki vérrel épít várost,
és vétekből vet a városnak alapot!

Hát nem a Seregek Urának akarata az,
hogy a népek a tűznek dolgoznak,
s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?

Mert az Úr dicsőségének ismerete
betölti majd a földet,
miként a víz a tengert.

IV.

Jaj annak, aki leitatja társát,
vegyíti a mérget, míg le nem részegíti,
hogy láthassa a meztelenségét.

Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel!
Igyál csak te is, és mutasd meg,
hogy körül sem vagy metélve!
Rajtad a sor, hogy megidd
az Úr jobbjából a kelyhet.
Dicsőséged elborítja majd a szégyened.

V.

Mert elborít a gonoszság,
amit a Libanonon végbevittél;
rémült állatokat gyilkoltál,
embervért ontottál, pusztítottad a földet,
a várost és mind, aki benne lakik.
Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz:
„Ébredj!”
A néma kőhöz: „Kelj fel álmodból!”
[Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva
ezüsttel, arannyal,
de éltető lélek nincsen benne!

Mire jó a bálvány,
alkotója miért faragta?
Az ércbe öntött kép, a hazudó jós?
Alkotója mégis bízott benne,
amikor e szótlan bálványt kifaragta.

Az Úr szent templomában lakik:
némulj el színe előtt,
egész földkerekség!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak,
de a pontos súlyok megnyerik tetszését.

Az elbizakodottságnak gyalázat a társa,
a szerényeknél a bölcsesség lakik.

Az őszintét bizton vezeti tisztasága,
a hűtlent a hamisság romlásba dönti.

A haragnak napján mit sem ér a gazdagság,
de az igazságosság megment a haláltól.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük bölcsességedet, amikor a Példabeszédek könyvében Salamon által beszélsz hozzánk. Salamon a gondolatok szintjén bölcs volt, de a tetteiben nem mindig… Ő emlékeztet minket arra, hogy akik téged választanak, még ha semmijük sincs, akkor is a helyes úton járnak. Még a gazdagok és az erősek is hozzád térnek vissza. Mi nem gazdagságot vagy hatalmat kérünk tőled, hanem mindenekelőtt jó kapcsolatot szeretnénk ápolni veled és egymással is. Urunk, Istenünk, saját magunkkal is szeretnénk megbékélni. Olyanok szeretnénk lenni, akik nemcsak az elménkkel és a szavunkkal mondunk igent neked, hanem az egész életünkkel. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy igent mondjunk bölcsességedre, hogy ma és minden nap bölcsességben járjunk! Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Izajás könyve 66 fejezetből áll, és most az első harmadánál tartunk. Az Ítélet könyvénél járunk, de bátorítalak titeket, hogy ne csüggedjetek! Pár gondolat elöljáróban… A Bibliában ezek a fejezetek a legnehezebbek. Eddig azt gondolhattátok, hogy a Leviták, a Számok vagy a Második Törvénykönyv volt a legnehezebb. Valóban, ezek nehezek voltak, de amikor Izajást olvassuk a következő negyven napban, majd Jeremiást és Ezekielt, akkor is nagy kihívás elé nézünk. 

Izajás 23. fejezetében Tíruszról olvasunk egy fenyegető jövendölést. Olvasunk Tarsisról, Ciprusról, Szidonról, amik ismerősek lehetnek, de valójában fogalmunk sincs, miről beszél itt a próféta. Ezek a részek egyfajta titokzatos nyelvezetet használnak. Egy misztikus, prófétai nyelvet, ami régi időkről és emberekről beszél. Nehéz felismerni, hogy Isten ezekben ma hogyan szól hozzánk. Néha konkrét történelmi eseményekre utalva beszél Isten Izajáshoz, amikor például Tíruszról kap próféciát. Néha viszont nagyon egyértelműen látszik, hogy ez nekünk is szól. Ha nem érted ezeket a szavakat, fogalmad sincs miről beszélnek, akkor segítek most pár dolgot helyretenni.

Tehát Tíruszról van szó. Tírusz egy hatalmas és gazdag föníciai kikötőváros volt a Földközi-tengernél a mai Libanon területén. Ez a város valóban nagyon gazdag lett, s emiatt el is felejtkezett Istenről. Pedig Isten alkotta, hozta létre és áldotta meg. Emiatt rosszra fordul a sorsa: „A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsőségét s gőgjét, és megalázza a föld minden előkelőjét” (Iz 23,9). Ezt olvassuk tehát: „Olyan gazdag és hatalmas lettél a nemzetek között, hogy elfelejtetted az Urat, a te Istenedet”.

Mi történik ezután? Az Úr megengedi a káldeusoknak és az asszíroknak, hogy elfoglalják: „Bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált” (Iz 23,13). Majd így folytatja: „Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre” (Iz 23,15). „A hetven év elmúltával … az Úr meglátogatja Tíruszt” (Iz 23,17). Vagyis ez fog történni hetven évvel azután, hogy az asszírok bejöttek és elpusztították Tíruszt: visszatér, felépül és újból gazdag lesz. A gazdagsága most azonban valami nagyobb célt szolgál majd. Ezt olvassuk a 23. fejezet 19. versében: „De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek” (Iz 23,19). A nyeresége lesz az érdeme, vagyis az adománya. Ez egy prófécia. Nemcsak Tírusz hetven év utáni azonnali helyreállításról, hanem egyértelműen arról is, hogy a tírusziak keresztényekké válnak. Ez Tírusz történelmének valós része. Tírusz már az Egyház missziójának kezdetén kereszténnyé vált. Az Apostolok cselekedetei 21,3-ban olvashatjuk, hogy Pál apostol Tíruszban keresztény tanítványokkal találkozott. A város keresztény közössége fennmaradt a későbbi századokban is, bár a keresztények különböző korszakokban üldözéseket szenvedtek el, és a város a középkor folyamán többször muszlim uralom alá került. De ami lényeges, hogy Tírusz az Úrhoz fordult. 

A 24. fejezet a föld közelgő ítéletéről beszél. Ismét a költői nyelvezet jelenik meg az Úr soha meg nem hiúsuló ítéletéről. Ezt úgy kell érteni, hogy az Úr ítélete mindig beteljesedik. „Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg” (Iz 24,18). Vagyis bármit teszel, az Úr ítélete mindenképp be fog következni. „Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai” (Iz 24,18b). Az Úr ítélete mindent érinteni fog. Erről beszél a 19. és a 20. vers is: „Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.” (Iz 24,19-20). Tovább, a 21-től a 23-asig terjedő szakaszok is erről írnak, hogy a foglyok és az uralkodók is ítélet alá esnek. Végül az utolsó versben ez áll: „Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt” (Iz 24,23).Ez már nem csupán egy figyelmeztetés, hanem egy ígéret is. Ígéret arról, hogy bár az ítélet el fog jönni, s akik elfordultak az Úrtól és lázadtak ellene, azok ítélet alá esnek, de Isten végül uralkodni fog. Uralkodni fog Júdában, a Sion-hegyén. Uralkodni fog Jeruzsálemben. Ez Izajás üzenete.

Térjünk rá Habakuk könyvére. Habakuk nem feltétlenül Júda népének prófétál. Egyszerűen rámutat, hogy Isten válaszolni fog a sok gonoszságra, ami a földön van. A második fejezetben ötször kiált fel úgy, hogy „jaj annak, aki…”. Az első fejezetben először elmondja mit lát, hogy az emberek elfordultak az Úrtól, bántják és kihasználják egymást. Majd megkérdezi, hogy ki fog felettük ítélkezni? És ekkor jön a 2. fejezetben Isten válasza, az öt „jaj annak, aki” rész, ahol Isten hoz ítéletet. Az első két részben Isten kijelenti Habakuk által, hogy „jaj azoknak, akik igazságtalanul gazdálkodnak, gyűjtögetnek”. A harmadik részben „jaj azoknak, akik szolgákat tartanak és másokat kihasználnak”. A negyedik részben „jaj azoknak, akik felelőtlenül irányítanak másokat, leitatják és megszégyenítik őket”. Végül az utolsó jajkiáltás a bálványimádókra vonatkozik. Majd Habakuk teljesen egyértelműen leírja, hogy mi fog történni Babilonban. Ami Babilonnal történik, az minden nemzetben meg fog történni. A legtöbb nemzet Babilonná válik majd… 

Mindegyik jajkiáltás, az emberek bántása, a rabszolgamunka, az igazságtalan vezetés, a bálványimádás és az Úrtól való elfordulás – ez mind Babilonban lesz és minden nép körében megtörténik. Ezért a próféta szavai ugyanúgy szólnak hozzánk most is, ahogyan ott, abban az időben szóltak.

Holnap Habakuk utolsó fejezetét fogjuk hallani. Ez Habakuk imádsága, amelyben visszafordul az Úrhoz, bár tudja – ahogy a Szentírás bölcs emberei is tudják –, hogy ami Babilonnal történik, az minden nemzettel megtörténik. A legtöbb nemzet elbukik, ahogy Babilon is elbukott.

Habakuk pedig olyan imádságot mond majd, amely nemcsak erről a bukásról beszél, hanem az Úr szerepéről is saját dicsőségének megmutatásában. Az Úr szerepéről nemcsak az ítélet elhozatalában, hanem a dicsőség elhozatalában is – az ő saját dicsőségében, hogy megismerhető legyen.

Remélem, elég érthető így. A próféták könyveiben nagyon-nagyon könnyen el lehet veszni. De nem akarunk elveszni. És ha csak egy napra is elvesztettétek a talajt a lábatok alól; ha elvesztettétek a fonalat, és azt gondoltátok: „nem értem, mi van Tírusszal, Szidónnal és mindezekkel a helyekkel Izajás könyvében. Nem tudom, miről beszél Habakuk Babilonnal kapcsolatban” – ne aggódjatok!

Csak nyissátok ki holnap is a Zarándok applikációt, vagy a Spotifyt, az Apple podcastet vagy a YouTube-ot. Nagyon jó lesz. A következő napokban tovább haladunk Izajással. Habakukkal még egy napig, aztán Szofoniás következik, majd Báruk, aztán Ezekiel. És minden rendben lesz, higgyétek el!

Csak haladjatok tovább! Olvassatok tovább! Hallgassatok tovább! Nyomjátok meg továbbra is a lejátszás gombot!

Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem! És imádkozzunk a Biblia egy év alatt hallgatóiért, minden társunkért!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

3 hozzászólás

  1. Nagyon boldog vagyok, hogy mindennap Kornél atyával együtt olvasom, hallgatom a bibliát!
    Már azt tervezem, hogy jövőre megismétlem!
    Nagyon hálás vagyok! Köszönöm. Isten áldja!
    Szeretettel Ledacs Zsuzsa

  2. Az Úr àldjon Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést imãdkozunk érted és mindenkiért akik imádkozzàk az egy év bibliàt szép napot mindenkinek Ámen 🙏🙏🙏