Elfogadták az eutanáziáról szóló francia törvényt
A francia Nemzetgyűlés július 15-én megadta a végső jóváhagyást az eutanáziát és az orvosi közreműködéssel végrehajtott öngyilkosságot legalizáló törvényjavaslatra – számol be a nagy horderejű döntésről az EWTN News. A döntés fontos fordulópont, mert Franciaország ezzel azon kevés európai országok közé kerül, ahol az ilyen gyakorlat jogilag engedélyezett, mint például Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban és Spanyolországban.
A szavazás eredménye 291 igen és 241 nem volt, 29 tartózkodás mellett. Az ügy három éve került igazán napirendre, amikor Emmanuel Macron elnök kampányígéretének megfelelően országos vitát nyitott az életvégi döntésekről. A parlamenti folyamat elhúzódott, mert a Nemzetgyűlés háromszor is jóváhagyta, a Szenátus pedig mind a háromszor elutasította a törvényjavaslatot. Július 7-én a Szenátus még azt is megszavazta, hogy ne is vitassák tovább a javaslatot, hanem utasítsák el teljesen. A kormány azonban nem hagyta annyiban: Sébastien Lecornu miniszterelnök az alkotmány egyik cikkére hivatkozva visszaküldte az ügyet a Nemzetgyűlésnek, amely így negyedszerre már végleges döntést hozhatott.
A július 15-i szavazás után sem zárult le teljesen az ügy. Lecornu bejelentette, hogy a szöveg egy részét az Alkotmánytanács elé utalja, különösen az úgynevezett lelkiismereti klauzula miatt, vagyis amiatt, hogy a törvény hogyan érinti az életvégi kíséréssel foglalkozó egészségügyi és szociális intézményeket. Az Alkotmánytanácsnak egy hónapon belül kell döntenie, ezért a jogszabály addig nem léphet hatályba.
A törvény az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot egyaránt szabályozza. Az előbbi esetben orvos vagy nővér adja be a halálos szert, az utóbbinál a beteg maga veszi be azt. A jogosultsághoz öt feltételnek kell egyszerre teljesülnie: a személynek nagykorúnak, állandó franciaországi lakosnak kell lennie, súlyos és gyógyíthatatlan betegségben kell szenvednie, állapotának előrehaladott vagy végstádiumúnak kell lennie, és szenvedésének enyhítése az orvostudomány jelenlegi állása szerint megoldhatatlan kell legyen. Emellett képesnek kell lennie arra, hogy a kellő információk birtokában szabad döntést hozzon.
A szöveg szerint az alapelv az, hogy a beteg maga hajtsa végre az aktust, és csak akkor avatkozik be egészségügyi szakember, ha erre fizikailag képtelen.
Közben egy másik, a palliatív ellátást bővítő intézkedés sokkal szélesebb körű támogatást kapott. Ez azért is figyelemre méltó, mert a francia püspöki konferencia szerint az ország megyéinek több mint 20%-ában még mindig nincs palliatív ellátó egység.
A kritikusok szerint a frissen elfogadott keret a világ egyik legengedékenyebb szabályozása lehet. Egyes jogi elemzések azt hangsúlyozzák, hogy a döntés nagymértékben egyetlen orvos ítéletére épül, és lehet, hogy ez az orvos a kérés napján találkozott először a beteggel. A további véleményt adó két szakembert ugyanaz az orvos választja ki, és nekik nem kell személyesen megvizsgálniuk a beteget, akár videókapcsolaton keresztül is részt vehetnek az eljárásban.
A bírálatok szerint a törvény mindössze kétnapos várakozási időt ír elő, a családtagoknak nincs garantált joguk a döntés előtti tájékoztatásra, és nem is fellebbezhetnek bíróság előtt. Azok az orvosok, akik lelkiismereti okból nem vállalják az eljárást, kötelesek másik kollégához irányítani a beteget. A magán- és vallási intézményeknek, az idősek otthonainak is, pedig büntetés terhe mellett fogadniuk kell az eutanáziát végző mobil csoportokat.
A francia egyház rendkívül kritikusan fogadta a törvényt. A püspöki konferencia szerint ez a „legkiszolgáltatottabbak” számára jelent veszélyt. Laurent Ulrich párizsi érsek többször hangsúlyozta, hogy az igazi szolidaritást nem a halál megadása, hanem az életet segítő gondoskodás jelenti. Tours érseke, Vincent Jordy atya pedig arra figyelmeztetett, hogy itt egy antropológiai váltásról van szó, a jogszabály hosszú távon alapvetően megváltoztathatja azt, ahogyan a társadalom az élet végére tekint. A törvény nemcsak az egyéni döntés szabadságáról szól, hanem arról is, hogy milyen irányba mozdul el a közösség az idősek, a betegek, a fogyatékkal élők, a családok és a nemzedékek közötti kapcsolatok viszonylatában. A vita ezért jóval túlmutat egyetlen parlamenti szavazáson. Egy elfogadott törvény olyan ajtókat is kinyithat, amelyekre megírásakor még csak nem is gondoltak. Mint ahogy a halál kultúrájában is most megnyílt az az újabb ajtó, amelyiket néhány évvel ezelőtt az abortusz alkotmányos jogként történő regisztrálása már belökött.
Az eutanázia és a támogatott öngyilkosság kérdése a napokban Magyarországon is a figyelem középpontjába került, amikor egy fiatal énekes – olasz állampolgárságát felhasználva – 24 évesen vetett véget életének, amint arról több sajtótermék is beszámolt (vö. például itt vagy itt).
A hazai szabályozás szerint Magyarországon az aktív eutanázia szigorúan tilos, a passzív forma (a kezelések elutasítása) viszont nagyon szigorú feltételek mellett lehetséges.
Az összefoglalót készítette: Solymosi Judit
