BIY HU cover 189. nap

189. nap: Kövesd az Urat!

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

A törvény ünnepélyes felolvasása.

Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit. Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe előtt megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak. S az egész nép magáévá tette a szövetséget.

Vallási megújulás Júdában.

Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb őreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baálnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette őket a Kidron mentén a mezőkön, a hamuját pedig Bételbe vitette. Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. Kivitette Aserát is az Úr templomából Jeruzsálemen kívülre, a Kidron völgyébe, és elégette a Kidron völgyében, porrá zúzta, és porát a köznép sírhelyeire szórta. Az Úr temploma közeléből eltávolította a kéjelgők lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szőni.

Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra. A magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben az Úr oltárára, csak kovásztalan kenyeret ettek, testvéreik közt. Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe. Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselő szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette, és elégette. Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma előudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta, és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta. A Jeruzsálemtől keletre, az Olajfák hegyétől délre álló magaslati helyeket, amelyeket Salamon, Izrael királya a szidóniak szörnyének, Aserának tiszteletére és Kamosnak, a moábiták szörnyének tiszteletére és Milkomnak, az ammoniták szörnyének tiszteletére emelt, a király tisztátalanná tette. A kőoszlopokat összetörette, a szent fákat kidöntötte, helyükre pedig emberi csontokat hordatott.

Vallási megújulás északon.

A bételi oltárt, a magaslati helyet, amelyet Nebat fia, Jerobeám épített, aki Izraelt bűnbe vitte – ezt az oltárt és magaslati helyet is lerombolta, a köveket darabokra törte, porrá zúzta, a szent fát pedig elégette. Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette őket az oltáron, és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, megkérdezte: „Miféle sír az, amelyet ott látok?” A város lakói így feleltek: „Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél.” Erre megparancsolta: „Hagyjátok békében! Senki ne háborgassa csontjait!” Így hát érintetlenül hagyták csontjait, s a Szamáriából való próféta csontjait is.

Jozija azokat a magaslati szentélyeket is eltávolította Szamária városaiból, amelyeket Izrael királyai emeltek, hogy az Urat ingereljék, ugyanúgy elbánt velük, mint Bételben az oltárral. A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe.

A húsvét ünnepe.

A király megparancsolta az egész népnek: „Üljetek húsvétot az Úrnak, a ti Isteneteknek tiszteletére, amint meg van írva a szövetség könyvében!” Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem. Először Jozija király 18. esztendejében ülték így meg a húsvétot Jeruzsálemben az Úr tiszteletére.

A vallási tisztogatás befejezése.

A halottidézőket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyűséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált. Nem volt előtte király hozzá hasonló, aki szíve, lelke mélyéből, minden erejével megtért volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint. S azóta sem született hozzá hasonló.

De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta. Az Úr ugyanis elhatározta: „Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem.”

Jozija uralmának vége.

Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében. Az ő idejében Nechó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen vonult az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király szembeszállt vele, de az Megiddónál megölte, mihelyt összecsaptak. Szolgái szekérre tették, és Megiddóból holtan Jeruzsálembe vitték, s ott a saját sírjába temették. Az ország népe fogta Jozija fiát, Joachászt, fölkente és megtette atyja helyett királynak.

4. JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA
Joachász uralma Júdában (609).

Joachász huszonhárom esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.

Nechó fáraó azonban Hamat földjén, Riblában foglyul ejtette, és 100 ezüsttalentumot és 10 aranytalentumot rótt büntetésül az országra. Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljakimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta. Joachászt pedig magával vitte Egyiptomba, ott is halt meg.

Jojakim megadta a fáraónak az ezüstöt és az aranyat. De kénytelen volt megadóztatni az országot, hogy megadhassa a pénzt, amit a fáraó követelt. A föld egész népe vitte az ezüstöt és az aranyat, ahogyan vagyona szerint mindenkire kivetette, hogy megadhassa Nechó fáraónak.

Jojakim uralma Júdában (609-598).

Jojakim huszonöt esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

4. MEGÚJULÁS JOZIJA ALATT
Az ország megtisztítása a bálványoktól.

Jozija nyolcéves korában lépett a trónra, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami helyes az Úr szemében. Atyjának, Dávidnak útjain járt, és nem tért le sem jobbra, sem balra.
Uralkodásának nyolcadik esztendejében, amikor még ifjú volt, kezdte el atyja, Dávid Istenének szolgálatát. A tizenkettedik évben látott hozzá, hogy Júdát és Jeruzsálemet megtisztítsa a magaslatoktól, a bálványoktól, a faragott és öntött képektől. A jelenlétében rombolták le a Baálok oltárait, és kivágták a föléjük helyezett Nap-oszlopokat is. Azután a bálványokat, a faragott és öntött képeket összetörette és szétzúzatta, és azoknak a sírjára szóratta, akik rajtuk áldoztak. A papok csontjait a saját oltáraikon égette el. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. Sőt Manassze, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftaliig, még a vidékükön is körös-körül, lerombolta az oltárokat. Széttörette a bálványokat és a szobrokat, kivágott minden Nap-oszlopot Izrael egész földjén. Csak ezután tért vissza Jeruzsálembe.

A templom megújítása.

Uralkodásának 18. esztendejében, miután megtisztította az országot és a templomot, elküldte Safánt, Acalja fiát, Maaszeját, a város parancsnokát, Joáchot, Joacház fiát, a jegyzőt, hogy javíttassák ki az Úrnak, az ő Istenének templomát. Elmentek Hilkija főpaphoz, és átadták a pénzt, amely a templomban bejött, meg amelyet az ajtónálló leviták gyűjtöttek Manasszétól, Efraimtól és Izrael egész maradékától, végül egész Júdától, Benjamintól és Jeruzsálem lakóitól.

Azután átadták a munkavezetőknek, akik az Úr templománál felügyelők voltak. Azok pedig kiadták a templomban dolgozó munkásoknak, hogy javítsák ki és erősítsék meg az épületet. Kiadták továbbá a mesterembereknek és a kőműveseknek, hogy faragott követ és fát vásároljanak az épületek falainak és tetőzetének kijavítására, amelyeket Júda királyai elhanyagoltak.

Az emberek becsületesen végezték feladatukat. Munkavezetőül leviták voltak föléjük rendelve: Jahat és Obadja, Merári fiai közül, továbbá Zecharja és Mesullám a kehátiták fiai közül. A leviták mind értettek a zeneszerszámokhoz. Ők irányították a teherhordókat, és ők felügyeltek a különböző feladatokat végző munkásokra. A leviták közül kerültek ki az írnokok, az ügyintézők és az ajtónállók.

A törvénykönyv megtalálása.

Amikor a templomba befolyt pénzt kihozták, Hilkija főpap megtalálta az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. Közölte is Safán írnokkal: „A templomban ráakadtam a törvénykönyvre.” Azzal Hilkija át is adta Safánnak a könyvet. Safán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, amikor jelentést tett a királynak: „Amit csak szolgádra bíztál, azt el fogják végezni. A templomban található pénzt kiöntötték, és átadták a felügyelőknek és a munkásoknak.” Ezután jelentette Safán írnok a királynak a következőket: „Egy könyvet adott nekem Hilkija főpap.” Safán fel is olvasott belőle a király előtt. Amikor a király hallotta a törvény szavait, megszaggatta ruháját. Azután a király megparancsolta Hilkijának, Achikámnak, Safán fiának, Abdonnak, Mika fiának, Safán írnoknak és Aszajának, a király szolgájának: „Menjetek, és kérdezzétek meg az Urat, hogy a most előkerült könyv szavai mennyiben vonatkoznak rám, meg az Izraelben és Júdában megmaradottakra. Nagy lehet ugyanis az Úr haragja, amely ránk zúdult, mert atyáink nem hallgattak az Úr szavára, és nem úgy jártak el mindenben, ahogy meg van írva ebben a könyvben.”

Hulda prófétaasszony szavai.

Tehát Hilkija és akiket a király vele küldött, elmentek a Jeruzsálem újvárosában lakó Hulda prófétaasszonyhoz. A ruhafélére felügyelő Haszra unokájának és Tokhát fiának, Sallumnak volt a felesége. Ezeknek megfelelően beszéltek vele. Ezt felelte nekik: „Azt üzeni az Úr, Izrael Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt üzeni az Úr: Igen, rázúdítom erre a helyre és lakóira azt a nyomorúságot, azokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a Júda királya előtt felolvasott könyvben. Elhagytak ugyanis, és idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, hogy kezük minden művével ingereljenek. Ezért rázúdul haragom tüze erre a helyre, és nem fog kialudni. Mondjátok meg Júda királyának:

Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene, azokat a szavakat illetőleg, amelyeket hallottál: Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe előtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál előttem, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem: Én is meghallgatlak téged – mondja az Úr. Eljuttatlak atyáid közé, és békén szállsz sírba. Szemed nem fogja látni mindazt a bajt, amelyet e helyre és lakóira zúdítok.” Ezt a feleletet vitték a királynak.

A szövetség megújítása.

Erre a király elküldte megbízottait, és egybehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi elöljáróját. Ekkor a király fölment a templomba, vele az összes júdeai, Jeruzsálem lakói, a papok és a leviták, meg az egész nép apraja-nagyja. Ezután felolvastatta fülük hallatára a templomban talált szövetség könyvének minden szavát.

Majd a király fölállt az emelvényre, és az Úr színe előtt megújította a szövetséget: az Urat fogják követni, egész szívükből és egész lelkükből megtartják parancsait, törvényeit és szertartásait. Így fogják megtartani a szövetség szavait, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. A király erre buzdította a Jeruzsálemben és Benjaminban tartózkodó egész népet. S Jeruzsálem lakói valóban Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint éltek.

Ezután Jozija Izrael fiainak egész országából eltávolította az összes undokságot. Azokat, akik Izraelben tartózkodtak, mind rávette, hogy az Urat, az ő Istenüket szolgálják. Az ő napjaiban nem is szakadtak el az Úrtól, atyáik Istenétől.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A bölcsesség második megszemélyesítése.

Hát a bölcsesség nem kiált,
és az okosság nem hallatja szavát?

Fönt a magaslaton az út fölött,
ott áll, ahol az utak keresztezik egymást.

A város kapuinál,
a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja:

„Férfiak, hozzátok intézem szózatom,
emberek, nektek szól a szavam!

Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre,
és ti balgatagok, térjetek már észre!

Figyeljetek ide! Amit hirdetek, az helyes,
őszinte szóra nyílnak ajkaim.

Mert az én számat az igazság mozgatja,
ajkaim borzadnak minden álnokságtól.

Számnak minden szava színtiszta igazság,
nincsen benne semmi kitekert vagy hamis.

Az értelmes embernek mind megfelel,
aki szert tett a tudásra, az helyesli őket.

Intelmemet vegyétek szívesebben,
mint az ezüstöt,
legyen a tudás kívánatosabb az aranynál,

Mert a bölcsesség jobb a korallnál,
nem érhet föl vele semmilyen drágaság.”

A királyi bölcsesség

„Nekem, a bölcsességnek
birtokomban van az eszesség,
én találtam fel az éleslátás tudományát.

Az én tulajdonom a jó tanács és a siker,
enyém az okosság és enyém a lelkierő.
[Az Úr félelme a rossznak utálata.]
A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet
és a száj hamissága gyűlöletes nekem.

Akik szeretnek, azokat szeretem,
s aki keres, az rám is talál.
Általam kormányoznak a királyok,
és tesznek igazságot a tisztségviselők.

Általam uralkodnak a fejedelmek,
és ítélkeznek a főemberek
az egész föld fölött.

Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség,
a tekintélyes vagyon és az igazságosság.

Gyümölcseim jobbak,
mint az arany s a színarany,
hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst.

Az igazságosság útjain járok,
annak ösvényén, ami jogos.

Azoknak, akik szeretnek,
vagyont adok, és megtöltöm csűrjeiket.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Atyánk, köszönjük neked ajándékaidat. Köszönjük azt, aki vagy. Köszönjük, hogy folyamatosan feltárod előttünk a szívedet és bölcsességedet. Kérünk téged, hogy növeld a bölcsességünket, valamint a képességünket a jónak és igaznak felismerésére. Kérünk viszont, hogy ne csak felismerjük, hanem valóban meg is értsük az igazságodat. Segíts bölccsé válnunk, hogy követhessünk téged, és a te bölcsességedben vezethessük a ránk bízottakat. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Jozija és Izrael népének teljes megtéréséről olvasunk ma. Emlékezhetünk, hogy a Bíráktól a Királyok könyvein át a Krónikák könyveiig általában a vezetőkről hallunk, akik „fontos” emberek. A figyelmünk könnyedén elterelődhet miattuk arról a tényről, hogy más emberek is éltek abban a korban. Ráadásul a nép többi tagja is a hűségre kapott meghívást, függetlenül attól, hogy a király hogyan élt. Számunkra is ez a lényeges. Mindegy, hogy hol és mikor élünk, kik országunk vezetői, mindenképp felelősségünk lesz a saját házunk népéért. Emlékezzünk csak, hogy mit mondott Józsue: „Ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!” (Józs 24,15).

Megfigyelhettük: ahogyan a király él, úgy él a népe is. Azonban az izraeli nép nem robotokból vagy birkaként élő emberekből állt. Mindenkinek megvolt a lehetősége és a képessége arra, hogy a király személyétől függetlenül az Urat kövesse. Ez az, amire nekünk is emlékeznünk kell. Nagyon könnyen lekötik a figyelmünket a hírességek, a nagy hatalommal rendelkező emberek. Ilyenkor vagy kritikusak vagyunk velük, vagy dicsőítjük őket. Sokszor a legrosszabbnak, vagy épp a legjobbnak gondoljuk a vezetőinket, ahelyett, hogy felelősségteljesen nyilatkoznánk.

Elsősorban persze önmagunkért és saját környezetünkért vagyunk felelősek. Éppen ezért lehetünk nagyon hálásak egy olyan emberért, mint Jozija. Ő olyan király, aki elvezette népét a megtérésre. Ez azért sikerülhetett, mert ő maga is nyitott volt a megtérésre, és a vele járó változásokra. Ahogyan a Biblia többször is mondja: „teljes szívével és lelkével az Urat követte”. Erre kaptunk mi is meghívást. Mindegy, hogy a szomszédaink, a családunk, vagy a világon élő más emberek mit tesznek, mi az Úr követésére kaptunk meghívást. Arra, hogy szeressük őt teljes szívünkkel és lelkünkkel.

Amikor Jozija megtér, az emberek követik. Mégis, a 2Királyok 23,26-27-ben azt olvashatjuk: „De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta. Az Úr ugyanis elhatározta: „Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem.” Ez is történik. Fogság következik és pusztulás. Holnap azt olvassuk majd, hogy Nabukodonozor, Babilon királya bevonul az ígéret földjére és Jeruzsálem szent városába. Tehát, még ha bűnbánatot is tartunk, a tetteink akkor sem maradnak következmény nélkül. A teljes bűnbánat után, ha egészen bocsánatot nyerünk, akkor is lesznek következményei a tetteinknek. Készen kell állnunk ezek elfogadására.

Még Jozija is – ez a szent király, ez a jó király –, még Jozija is csatában hal meg. Mert az történik, hogy Egyiptom fáraója próbálja menteni Asszíria maradékát, ugyanis Babilon felemelkedőben van. Babilon egyre erősebbé válik. Tehát itt van a fáraó és Asszíria – Nechó fáraó és Asszíria királya, és Jozija pedig kivonul, hogy harcoljon Egyiptom ellen. És Megiddónál megölik.

És ez az, amikor a valóság szembejön, ugye? Lehetünk igazán jók. Megújíthatunk egy egész nemzetet, és mégis meghalhatunk a csatában; mégis leteríthetnek minket; mégis eleshetünk; mégis elbukhatunk. És itt is ez fog történni a holnapi részben, a 2Krónikák 35. fejezetében.

Ezért nem fejedelmekben bízunk. Nem királyokban bízunk. Nem ezekben a vezetőkben bízunk. Az Úrban bízunk. Ez a végső, a legfontosabb kulcs: hogy senki másnak ne legyek kiszolgáltatva, csak az Úrnak. Neki viszont szívesen „kiszolgáltatjuk” magunkat, nem igaz? Ezt azzal az egyszerű mondattal tesszük, hogy „legyen meg a te akaratod!” Ez így érthető, ugye?

Ahogy továbbhaladunk, és közeledik a Királyok második könyvében és a Krónikák második könyvében töltött időnk vége, egyre inkább belépünk a próféták korszakába. Valójában már eddig is a próféták korszakában éltünk a Királyok második könyvében és a Krónikák második könyvében, de most már hallani is fogjuk ezeket a prófétákat. Ez néhány nap múlva következik.

Addig is imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! Köszönöm.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.