A Szentlélek és a büszkeség – Lelkesítő
A Lelkesítő új epizódjában Bartha Angéla szociális testvér a büszkeség és az alázat kérdéséről elmélkedik a Szentírás fényében. Kiindulópontként arra figyel fel, hogy miközben a mai világban gyakran halljuk a „büszkeség” szót, az evangéliumokban Jézus nem használja ezt a kifejezést. Szent Pálnál ugyan megjelenik pozitív értelemben – amikor a korinthusi közösség hitére és hűségére utal –, az Ószövetségben azonban a büszkeség sokszor az Istentől való eltávolodás, az önhittség, a gőg és a bálványimádás jele.
Angéla testvér Jeremiás próféta példáján keresztül mutatja be, hogyan hívja Isten népét megtérésre. A próféta által viselt, majd az Eufrátesz mentén elrejtett és tönkrement lenöv képe azt jelzi: a választottság önmagában nem elég, ha a szív már nem Isten felé fordul. A büszkeség akkor válik veszélyessé, amikor az ember önmagát állítja középpontba, miközben elfelejti, hogy élete, értéke és hivatása Istentől származik.
Az elmélkedés egyik központi kérdése: kinek akarunk tetszeni – a világnak vagy Istennek? Bartha Angéla testvér hangsúlyozza, hogy az ember értékes, Isten jó akarattal tekint rá, ugyanakkor a bűn valóságát nem lehet letagadni. Isten nem büszkeségre, hanem megtérésre, hitre és alázatra hív bennünket.
Példaként Máriát állítja elénk, aki valóban „büszke” lehetett volna arra, amit Isten általa tett, mégis alázattal válaszolt: „Magasztalja lelkem az Urat.” Mária nem önmagát dicsőíti, hanem Istent, aki nagy dolgokat művelt vele. Ez az alázat útja: felismerni, hogy minden ajándék Istentől jön, és az ember akkor talál békére, ha nem önmagát emeli fel, hanem engedi, hogy Isten cselekedjen benne.
