181. nap: Jónás és a hal

Korszak: Megosztott királyság

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Urunk, te látsz minket, és megvizsgálsz. Nemcsak azért vizsgálsz és figyelsz minket, hogy rajtakaphass, amikor rosszat teszünk, hanem egyszerűen figyelsz ránk… Bár az egész univerzum ura vagy, mégis, minket, embereket alkottál a saját képedre és hasonlatosságodra, minket tettél gyermekeiddé, és atyaként szeretsz minket. Tudjuk, hogy minden imánkat hallod, és tudsz minden szükségünkről. Idehozzuk eléd gondolatainkat és vágyainkat. Tudjuk, hogy név szerint ismersz minket, és mindenkinek, aki vággyal, örömmel, gyásszal, vagy reménnyel hallgatja az igédet, annak te vagy a válasz. Magasztalunk téged, szeretünk téged. Dicsőülj meg közöttünk Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok második könyvében ma Uzija királyról olvastunk. Az ő neve ismerős lehet, hiszen a Krónikák 2. könyvében már szerepelt. Júda királya lett, amikor tizenhat éves volt. Uzija nagyszerű király lett, kivéve, hogy bár visszaviszi a kultuszt a templomba, mégsem rombolja le a magaslati oltárokat. Az emberek így továbbra is mutatnak be áldozatokat ezeken a helyeken. Végül Uzija leprában hal meg. A trónon a fia, Jotam követi, aki apja betegségének ideje alatt már kormányzott az országban.

A 2Királyok 15 további részeiben az északi országrész káoszáról olvasunk. Gyilkosság gyilkosság után. Öt király követi egymást, néhány hónapos uralkodással. Az ország dolgai egyre csak romlanak. Már látjuk Asszíria uralkodóját, Tiglatpilezert, ahogy elfoglalja Izrael több városát és fogságba viszi a nép egy részét Asszíriába. Ez a kezdete az északi királyság pusztulásának. A fejezet pedig Acházzal zárul, aki szintén nem lesz jó király.

Jónás próféta könyve következik. Róla már egy másik helyen hallhattunk, néhány nappal ezelőtt (2Kir 14,25). Jónás II. Jerobeám király – az egyik legrosszabb király – prófétája volt. Jónás egy sikeres felszabadító hadjárat ügyében megerősíti őt abban, amit tesz. Ámosz – aki igaz próféta – az Ámosz 6-ban Jerobeám ellen szólal fel. Annak viszont nincs nyoma, hogy Jónás felszólalt volna a király ellen. Kétséges, hogy mennyire volt hűséges próféta.

Isten megszólítja őt, hogy hirdessen megtérést a niniveieknek. Erre ő tesz is azért, hogy ne tartsuk jó prófétának. A könyv kezdetén még nem tudjuk pontosan, hogy miért nem megy Ninivébe, és indul el az ellenkező irányba, Tarsisba. Később azonban megtudjuk. A prófétákat általában a választott néphez küldi Isten, hogy visszatérjenek hozzá, Jónást azonban most Ninivébe, Asszíriába küldi. Isten népének ellenségeihez kell mennie, hogy megtérésre hívja őket. Jónás pedig már a megtérésük után vallja be, hogy azért nem akart menni, mert tudja, kicsoda Isten, és tudja, milyen irgalmas. A Jónás 4,2-ben mondja ezt el. A ninivei emberek megtérése feldühítette Jónást. „Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat.” Tulajdonképpen azt mondja, hogy nem akarta, hogy Isten irgalma működjön, hogy ezek az emberek megtérjenek. Azt akarta, hogy szenvedjenek a bűneik miatt.

Tény, hogy az asszírok nem voltak jó emberek. Kegyetlenkedtek a legyőzöttekkel, rengeteg izraeli embert öltek meg. Isten azonban rajtuk mutatja meg kedvességét és irgalmát. Olyan embereken, akik nem is ismerték őt. Jónás bemegy egynapi járásra a városba, és mindössze pár szót mond: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” (Jón 3,4).

Még csak azt sem mondta, hogy Isten, Izrael Istene teszi majd ezt. Azt sem, hogy mit kellene tenniük, vagy mit csináltak eddig rosszul. Mindössze ezt az egy mondatot mondta. A város lakói mégis megértették. Böjtöt hirdettek és zsákruhát húztak. Még a király is leveti köpenyét és böjtre hívja még az állatokat is. Megtérnek. Ironikus, akár szatírának is mondhatnánk. A hajó személyzete is megtért, amikor Isten megszüntette a vihart, és dicsőítették Őt, csakúgy, mint a niniveiek.

Jónás viszont mérges az egész helyzet miatt. Ő ítéletet hirdetett, erre Isten megbocsát… Isten megpróbál egy leckét adni neki, amikor egy bokrot növeszt fölé, hogy árnyékot adjon neki, majd egy féreg által elpusztítja azt. Jónás emiatt még nagyobb dühbe gurul. Isten pedig elmondja az okát, hihetetlen erőteljesen: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult” (Jón 4,10). Érdekességként hadd mondjam el, hogy ez a kissé mesésnek tűnő rész valós tényeken alapszik. Úgy hallottam, hogy ez a repkényfajta, vagy ricinus növény mérgező, de megtalálható például a Margit-szigeten, és csak egyetlen hernyófajta képes enni belőle anélkül, hogy belehalna, de ezzel a növény kiszárad… Visszatérve az eredeti történethez, Jónás nem dolgozott a növényért, csak örült neki, most meg olyan mérges, hogy meg akar halni. Hát akkor Isten ne legyen irgalmas az emberekhez Ninivében? Több mint 120 ezer emberről van szó, „akik még a jobb és a bal kezük között sem tudnak különbséget tenni” (Jón 4,11). Nincs törvény, nincs tízparancsolat számukra. Nem ismerik ezeket. Az ilyen emberekkel ne törődjön Isten? Az Úr kifejezi a szeretetének mélységét – Jónás szeretete azonban nem volt ilyen mély, hiszen nem hívta meg ezeket az embereket megtérésre. Jónásnak Isten mélységes szeretetére van szüksége, hogy meggyógyuljon a szíve és megértse Istent. Ez az üzenet mindannyiunk számára.

Akarjuk terjeszteni Isten irgalmát, igazságát, nagyszerűségét? Ha megkereszteltek minket, akkor fel is kentek: pappá, királlyá és prófétává. Ne legyünk olyan próféták, mint Jónás, aki nem akarta hirdetni Isten szavát, és azt, hogy az Úr mennyire szereti az embereket. Még azt az embert is, akit nehéz szeretnünk. Legyünk olyanok, mint Ámosz, aki nem azt hirdette a királynak, amit hallani akart, hanem amire szüksége volt.

Reméljük, hogy olyan próféták lehetünk, akinek szavai hallatán a szívek is megváltoznak, akiknek az élete tanúságtétel Jézus mellett.

Imádkozzunk továbbra is egymásért, mert ez nem könnyű dolog. Gyakran mindannyiunk számára kihívást jelent. Fogadjuk hát el ezt a kihívást. Imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem!