BIY HU cover 181. nap

181. nap: Jónás és a hal

Uzija uralma Júdában (781-740).

Izrael királyának, Jerobeámnak 27. esztendejében Amacja fia, Uzija lett Júda királya. Tizenhat éves volt, amikor király lett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jecholjának hívták, és jeruzsálemi volt. Azt tette, ami kedves volt az Úr szemében, egészen úgy, mint atyja tette.
De a magaslati helyeket nem rombolták le, s még mindig áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon.
De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában, és szolgáltatott igazságot a népnek.
Uzija történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Akkor Uzija megtért atyáihoz, és Dávid városában temették el. Fia, Jotam lett a király helyette.

Zacharja uralma Izraelben (743).

Júda királyának, Uzijának 38. esztendejében Jerobeám fia, Zacharja lett Izrael királya Szamáriában, hat hónapra. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, mint atyái tették. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
Jabes fia, Sallum összeesküvést szőtt ellene, Jibleámnál leütötte, s ő lett helyette a király.
Zacharja történetének többi részét följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Ő volt, akit az Úr megjövendölt Jehunak, amikor azt mondta: „Fiaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak.” Így teljesedett be.

Sallum uralma Izraelben (743).

Jabes fia, Sallum, Júda királyának, Uzijának 39. esztendejében lett király, és egy hónapig uralkodott Szamáriában. Akkor Gadi fia, Menachem, felvonult ellene Tircából, behatolt Szamáriába, megölte Jabes fiát, Sallumot, és ő lett helyette a király.
Sallum történetének többi részét, az összeesküvést, amelyet szőtt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Akkoriban Menachem elpusztította Tappuachot mindazzal együtt, ami benne volt, és egész környéket is Tircától kezdve, mert nem nyitották meg neki a kapukat. Megsemmisítette, s az összes várandós anyát felhasíttatta.

Menachem uralma Izraelben (743-738).

Júda királyának, Uzijának 39. évében Gadi fia, Menachem lett Izrael királya Szamáriában, tíz esztendőre. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében; nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt. Az ő idejében hatolt az országba Asszíria királya, Pul. Menachem 100 ezüsttalentumot adott Pulnak, hogy segítsen neki megszilárdítani kezében a királyi hatalmat. Ezt a pénzt Menachem kivetette adóul Izraelre, minden tehetős emberre 50 sékelt, csak hogy Asszíria királyának adhassa. Erre Asszíria királya elvonult, nem maradt tovább az országban.
Menachem történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Akkor Menachem megtért atyáihoz, és fia, Pekachja lett helyette a király.

Pekachja uralma Izraelben (738-737).

Júda királyának, Uzijának 50. esztendejében Menachem fia, Pekachja lett Izrael királya Szamáriában, két esztendőre. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
Akkor fegyverhordozója, Remaljának a fia, Pekach összeesküvést szőtt ellene, és Szamáriában, a királyi palota bástyájában megölte… Ötven gileádi férfi segített neki. Így megölte, és helyette ő lett a király.
Pekachja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

Pekach uralma Izraelben (737-732).

Júda királyának, Uzijának 52. évében, Remalja fia, Pekach lett Izrael királya Szamáriában, húsz esztendőre. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bűneivel, amelyekbe az belevitte Izraelt.
Izrael királyának, Pekachnak idejében Asszíria királya, Tiglatpilezer felvonult, és elfoglalta Ijont, Abel-Bet-Maachát, Janoachot, Kedest, Hacort, Gileádot és Galileát, Naftali egész földjét, és elhurcolta őket fogolyként Asszíriába. Ela fia, Hósea pedig összeesküvést szőtt Remalja fia, Pekach ellen, megölte, s ő lett helyette a király.
Pekach történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

Jotam uralma Júdában (740-736).

Izrael királyának, Remalja fiának, Pekachnak 2. esztendejében Uzija fia, Jotam lett Júda királya. Huszonöt éves volt, amikor király lett és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jerusának hívták, és Cádoknak volt a lánya. Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen úgy tett, mint atyja, Uzija tett. De a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. Ő építette a felső kaput az Úr templomához.
Jotam történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Attól az időtől az Úr rászabadította Arám királyát, Recint, valamint Remalja fiát, Pekachot Júdára. Jotam azonban megtért atyáihoz, s atyjának, Dávidnak városában temették el. Fia, Acház lett helyette a király.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Jónás szembeszegül az isteni paranccsal

Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amittai fiához: „Kelj útra, menj el Ninivébe, a nagy városba! Hirdesd neki, hogy gonoszsága színem elé jutott.” Jónás el is indult, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr színe elől. Lement Jaffába, és talált is egy hajót, amely Tarsisba készült. Megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy elmenjen velük Tarsisba az Úr színe elől. Az Úr azonban nagy szelet támasztott a tengeren. Hatalmas vihar támadt a tengeren. A hajó már-már összezúzódott. A hajósok megrémültek, és isteneikhez imádkoztak. A hajó rakományát mind a tengerbe dobálták, csakhogy könnyítsenek rajta. Jónás lement a hajó aljába, és mélyen elaludt. A hajóskapitány megszólította: „Miért alszol? Kelj fel, és imádkozz Istenhez! Talán megemlékezik rólunk, s nem kell elvesznünk!” Majd így szóltak egymáshoz: „Vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Erre megkérdezték tőle: „Kérünk, mondd el nekünk, miért tört ránk ez a szerencsétlenség? Mi a foglalkozásod, honnan jöttél, hol a hazád, melyik néphez tartozol?” Így felelt: „Héber vagyok, az Urat, az egek Istenét tisztelem, aki a tengert és a földet teremtette.” Nagy félelem fogta el az embereket. Megkérdezték tőle: „Miért tetted ezt?” Az emberek ugyanis megtudták, hogy az Úr színe elől menekül, mert elbeszélte nekik. Aztán megkérdezték tőle: „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjék?” Mert a tenger még mindig zúgott és háborgott. Azt felelte nekik: „Fogjatok meg, és vessetek a tengerbe, akkor lecsendesedik a tenger. Tudom ugyanis, hogy miattam tört rátok ez a hatalmas vihar.” A férfiak evezni próbáltak, hogy visszatérjenek a szárazföldre, de nem sikerült, mert a tenger zúgott és háborgott. Erre az Úrhoz kiáltottak: „Kérünk, Urunk, ne vesszünk el e miatt az ember miatt! Ne szálljon ránk igaz ember vére! Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett!” Aztán megfogták Jónást, és a tengerbe vetették. A tengernek azonnal megszűnt a háborgása. Az embereket elfogta az Úrtól való félelem. Áldozatot mutattak be az Úrnak, fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.

Jónás megmenekül.

Az Úr odarendelt egy nagy halat, hogy nyelje el Jónást. Jónás három nap és három éjjel a hal gyomrában volt. A hal gyomrában Jónás így imádkozott az Úrhoz:

Szorongattatásomban
az Úrhoz folyamodtam,
és ő meghallgatott;
az alvilág gyomrából kiáltottam,
és ő meghallotta hangomat.

A mélybe vetettél, a tenger mélyére,
körülvett az áradat;
örvényeid és hullámaid
összecsaptak fölöttem.

Így szóltam: Elvetettél színed elől.
Bárcsak meglátnám még
szent templomodat!

A vizek torkomig hatoltak,
körülvett a mélység,
hínár borítja fejemet

a hegyek tövében.
Leszálltam a föld alatti országba,
a régmúlt idők népei közé,
de kimentetted a pusztulásból életemet,
Uram, én Istenem!

Amikor elcsüggedt a lelkem,
az Úrra emlékeztem,
és imám eljutott színed elé,
szent templomodba.

Akik mihaszna (bálványokat) szolgálnak,
elfordulnak az irgalmasságtól.

Én azonban a dicséret szavát
mutatom be neked áldozatul;
teljesítem, amit fogadtam,
mert az Úrtól jön a szabadulás.

Az Úr szólt a halnak, és az kivetette Jónást a szárazra.

Ninive megtér és bocsánatot nyer.

Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: „Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.

A próféta panasza és Isten válasza.

Jónáson nagy szomorúság vett erőt, és haragra gerjedt. Így imádkozott az Úrhoz: „Ó Uram, vajon nem megmondtam-e ezt már akkor, amikor még otthon voltam? Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat. Most azonban vedd el tőlem az életemet, mert jobb nekem a halál, mint az élet.” Az Úr így felelt: „Azt hiszed, jogos a haragod?” Jónás kiment a városból, és leült a várostól keletre. Csinált magának egy sátort, és annak árnyékában ülve figyelte, hogy mi fog történni a várossal. Az Úr parancsára egy ricinusbokor nőtt Jónás fölé, árnyékot vetett a feje fölé, és megvédte a rosszulléttől. Jónás nagyon megörült a ricinusnak. Másnap hajnalban azonban az Úr egy férget rendelt oda. A féreg megrágta a ricinust, úgyhogy kiszáradt. Amikor aztán fölkelt a nap, az Úr forró keleti szelet támasztott, s a nap is hevesen tűzött Jónásra. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának: „Jobb nekem a halál, mint az élet!” Ekkor az Isten így szólt Jónáshoz: „Azt hiszed, jogos a haragod a ricinusbokor miatt?” Azt felelte: „Igen, jogosan haragszom, egészen a halálig!” Erre az Úr azt mondta: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult. Hát akkor én ne irgalmazzak Ninivének, a nagy városnak, amelyben több mint százhúszezer olyan ember van, aki még nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között, és igen sok állat?”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

HÁLAÉNEK

(Dávidtól.)
Szívem mélyéből áldalak, Uram,
mert meghallgattad ajkam könyörgését.
Az angyalok színe előtt énekelek neked,

s leborulok szent templomod előtt.
Áldom szent nevedet, jóságodért
és hűségedért,
mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.

Amely napon hozzád kiáltottam,
meghallgattál,
gyarapítottad a lelkem erejét.

A föld minden királya dicsőítsen téged,
amikor meghallja ajkad szózatát.

Az Úr útjairól énekelnek majd:
„Nagy az Úr dicsősége!”

Valóban, fölséges az Úr,
irgalommal tekint a gyöngére,
a kevélyt messziről felismeri.

Ha bajok közt vergődöm is,
megőrzöd életem.
Fölemeled kezed
ellenségem haragja ellen,
és megmentesz engem.
Jobbodteszi ezt velem

Uram, jóságod mindörökké megmarad.
Kezed művétől ne fordulj el!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Urunk, te látsz minket, és megvizsgálsz. Nemcsak azért vizsgálsz és figyelsz minket, hogy rajtakaphass, amikor rosszat teszünk, hanem egyszerűen figyelsz ránk… Bár az egész univerzum ura vagy, mégis, minket, embereket alkottál a saját képedre és hasonlatosságodra, minket tettél gyermekeiddé, és atyaként szeretsz minket. Tudjuk, hogy minden imánkat hallod, és tudsz minden szükségünkről. Idehozzuk eléd gondolatainkat és vágyainkat. Tudjuk, hogy név szerint ismersz minket, és mindenkinek, aki vággyal, örömmel, gyásszal, vagy reménnyel hallgatja az igédet, annak te vagy a válasz. Magasztalunk téged, szeretünk téged. Dicsőülj meg közöttünk Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Királyok második könyvében ma Uzija királyról olvastunk. Az ő neve ismerős lehet, hiszen a Krónikák 2. könyvében már szerepelt. Júda királya lett, amikor tizenhat éves volt. Uzija nagyszerű király lett, kivéve, hogy bár visszaviszi a kultuszt a templomba, mégsem rombolja le a magaslati oltárokat. Az emberek így továbbra is mutatnak be áldozatokat ezeken a helyeken. Végül Uzija leprában hal meg. A trónon a fia, Jotam követi, aki apja betegségének ideje alatt már kormányzott az országban.

A 2Királyok 15 további részeiben az északi országrész káoszáról olvasunk. Gyilkosság gyilkosság után. Öt király követi egymást, néhány hónapos uralkodással. Az ország dolgai egyre csak romlanak. Már látjuk Asszíria uralkodóját, Tiglatpilezert, ahogy elfoglalja Izrael több városát és fogságba viszi a nép egy részét Asszíriába. Ez a kezdete az északi királyság pusztulásának. A fejezet pedig Acházzal zárul, aki szintén nem lesz jó király.

Jónás próféta könyve következik. Róla már egy másik helyen hallhattunk, néhány nappal ezelőtt (2Kir 14,25). Jónás II. Jerobeám király – az egyik legrosszabb király – prófétája volt. Jónás egy sikeres felszabadító hadjárat ügyében megerősíti őt abban, amit tesz. Ámosz – aki igaz próféta – az Ámosz 6-ban Jerobeám ellen szólal fel. Annak viszont nincs nyoma, hogy Jónás felszólalt volna a király ellen. Kétséges, hogy mennyire volt hűséges próféta.

Isten megszólítja őt, hogy hirdessen megtérést a niniveieknek. Erre ő tesz is azért, hogy ne tartsuk jó prófétának. A könyv kezdetén még nem tudjuk pontosan, hogy miért nem megy Ninivébe, és indul el az ellenkező irányba, Tarsisba. Később azonban megtudjuk. A prófétákat általában a választott néphez küldi Isten, hogy visszatérjenek hozzá, Jónást azonban most Ninivébe, Asszíriába küldi. Isten népének ellenségeihez kell mennie, hogy megtérésre hívja őket. Jónás pedig már a megtérésük után vallja be, hogy azért nem akart menni, mert tudja, kicsoda Isten, és tudja, milyen irgalmas. A Jónás 4,2-ben mondja ezt el. A ninivei emberek megtérése feldühítette Jónást. „Azért akartam Tarsisba menekülni, mert tudtam, hogy jóságos és irgalmas Isten vagy, türelmes és könyörületes, aki megbánja a rosszat.” Tulajdonképpen azt mondja, hogy nem akarta, hogy Isten irgalma működjön, hogy ezek az emberek megtérjenek. Azt akarta, hogy szenvedjenek a bűneik miatt.

Tény, hogy az asszírok nem voltak jó emberek. Kegyetlenkedtek a legyőzöttekkel, rengeteg izraeli embert öltek meg. Isten azonban rajtuk mutatja meg kedvességét és irgalmát. Olyan embereken, akik nem is ismerték őt. Jónás bemegy egynapi járásra a városba, és mindössze pár szót mond: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” (Jón 3,4).

Még csak azt sem mondta, hogy Isten, Izrael Istene teszi majd ezt. Azt sem, hogy mit kellene tenniük, vagy mit csináltak eddig rosszul. Mindössze ezt az egy mondatot mondta. A város lakói mégis megértették. Böjtöt hirdettek és zsákruhát húztak. Még a király is leveti köpenyét és böjtre hívja még az állatokat is. Megtérnek. Ironikus, akár szatírának is mondhatnánk. A hajó személyzete is megtért, amikor Isten megszüntette a vihart, és dicsőítették Őt, csakúgy, mint a niniveiek.

Jónás viszont mérges az egész helyzet miatt. Ő ítéletet hirdetett, erre Isten megbocsát… Isten megpróbál egy leckét adni neki, amikor egy bokrot növeszt fölé, hogy árnyékot adjon neki, majd egy féreg által elpusztítja azt. Jónás emiatt még nagyobb dühbe gurul. Isten pedig elmondja az okát, hihetetlen erőteljesen: „Bánkódsz emiatt a ricinus miatt, jóllehet nem is gondoztad és nem is nevelted. Az egyik éjjel felnőtt, a másik éjjel elpusztult” (Jón 4,10). Érdekességként hadd mondjam el, hogy ez a kissé mesésnek tűnő rész valós tényeken alapszik. Úgy hallottam, hogy ez a repkényfajta, vagy ricinus növény mérgező, de megtalálható például a Margit-szigeten, és csak egyetlen hernyófajta képes enni belőle anélkül, hogy belehalna, de ezzel a növény kiszárad… Visszatérve az eredeti történethez, Jónás nem dolgozott a növényért, csak örült neki, most meg olyan mérges, hogy meg akar halni. Hát akkor Isten ne legyen irgalmas az emberekhez Ninivében? Több mint 120 ezer emberről van szó, „akik még a jobb és a bal kezük között sem tudnak különbséget tenni” (Jón 4,11). Nincs törvény, nincs tízparancsolat számukra. Nem ismerik ezeket. Az ilyen emberekkel ne törődjön Isten? Az Úr kifejezi a szeretetének mélységét – Jónás szeretete azonban nem volt ilyen mély, hiszen nem hívta meg ezeket az embereket megtérésre. Jónásnak Isten mélységes szeretetére van szüksége, hogy meggyógyuljon a szíve és megértse Istent. Ez az üzenet mindannyiunk számára.

Akarjuk terjeszteni Isten irgalmát, igazságát, nagyszerűségét? Ha megkereszteltek minket, akkor fel is kentek: pappá, királlyá és prófétává. Ne legyünk olyan próféták, mint Jónás, aki nem akarta hirdetni Isten szavát, és azt, hogy az Úr mennyire szereti az embereket. Még azt az embert is, akit nehéz szeretnünk. Legyünk olyanok, mint Ámosz, aki nem azt hirdette a királynak, amit hallani akart, hanem amire szüksége volt.

Reméljük, hogy olyan próféták lehetünk, akinek szavai hallatán a szívek is megváltoznak, akiknek az élete tanúságtétel Jézus mellett.

Imádkozzunk továbbra is egymásért, mert ez nem könnyű dolog. Gyakran mindannyiunk számára kihívást jelent. Fogadjuk hát el ezt a kihívást. Imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.