Napi ráhangoló: Bizalommal az új világra várakozva
Évközi 8. hét, péntek
„Közel van mindennek a vége.”
Az egész újszövetségi kinyilatkoztatást félreértenénk, ha a világ végének közelségére vonatkozó kijelentéseket egy pogányul elképzelt világvége beharangozásának gondolnánk. Szó sincs róla, hogy Szent Péter apostol ijesztgetni akarna minket, sokkal inkább vigasztalni, bátorítani, mint mikor a fogolytáborban hírül adják, hogy már a kapuban állnak a felszabadító csapatok, s a börtönbe zárt lét hamarosan véget ér. A levél folytatásában szereplő felhívások tökéletesen feleslegesek és értelmetlenek lennének, ha Szent Péter egy mindent hamuvá égető világkatasztrófára készülve írta volna őket. Itt az új világra való felkészülésről van szó, amikor az egész teremtés át fog alakulni a feltámadt Krisztus testének mintájára, s vele együtt beemeltetik Isten dicsőségébe, személyes szentségébe. Ezért hát nem szorongva, kezünket tördelve, pánikhangulatban kell figyelnünk a végidők jeleit, hanem bizalommal várakozva, s jól felhasználva az időt, amit üdvösségünk munkálására kaptunk.
Erre vonatkoznak Péter apostol utasításai. Amikor okosságról beszél, olyan életvitelre buzdít, melyet áthat az Istenre és szabadító tetteire való szüntelen figyelem. Amikor szeretetről ír, nem langyos érzelmekre, a szívünk táján érzett bizsergésre gondol, hanem az örök életre szóló elkötelezettségre Isten mellett és Istenben egymás mellett, hiszen a kölcsönös szeretetben való kitartás a keresztény állhatatosság próbája. Amikor a különféle szolgálatokat említi, úgy beszél róluk, mint amelyekben Isten ereje nyilvánul meg. Mikor pedig perzselő szorongatásokról szól, arra utal, hogy bár a szenvedés hívőnek, hitetlennek egyaránt felfoghatatlan valóság, a hívő számára mégis értelmet nyer Krisztusban, aki maga is átment a szenvedések tüzes kohóján, s éppen ez volt megdicsőülésének kezdete.
Imádság
Urunk Jézus, add nekünk kegyelmesen, hogy bármit teszünk vagy szenvedünk, azt Veled egyesülve tegyük és szenvedjük el, s így ne terméketlen, elszáradt fügefa legyünk, hanem az örök élet bőséges gyümölcseit teremjük.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Készült Barsi Balázs – Telek Péter-Pál: Új Magasság és Mélység c. könyve alapján.
A Napi ráhangoló hajlanban érkezik. Ha feliratkozol e-mail listánkra, akkor a postaládádban fogod találni az aznapi részt. Ne hagyd, hogy a közösségi média algoritmusaitól függjön, hogy megkapod-e az aktuális napi részt.
INRI,
soksok nem jo esemény zavarja a mai magyar/világ/europai embert is. Háború pl. Orosz-Ukrán viszony. Magam mindig ilyneket hallottam a mi Kossuth utcánkban ahol faluban felnöttem anno 1966-1980-amire már emlékszem: “Micsoda nehéz háborus idök ezek nem szabad házasodni gyeremekeket vállani még nagyobb felelötlenség…”
Mit mondjak a nincstelenség valóban fennált, de senki nem éhezett. Szüleim nagyszüleim mel megesett szenvedés azonban még hirböl sem volt már jelen.
Apám 16 évesen menekült el otthonrol, mert önálló életet akart kezdeni=otthon szinte rabszolgája volt apjának…Tanulni sem engedte, hogy dolgozzon helyette otthon a gazdaságában…Mégis szerették ha tudták segiették egymást még 300 km-röl is külön élve-lakva. Halálos háborus sérüléseket kapott apám már magyarországi frontokon19 évesen…Medencetörés, százon felüli gr´nátszilánkkal a testében. Hat honapra felépült=mankoval tudott járni. Mégis 3x vitték el szovjet fogsági vagonba, ahonnan még magyarországon megszökött. Mire felepült a háború után 9 szakmát szerzett: lakatos-hegyesztö-bádogos-vizvezetékszerelö-szölés-borasz-álttenyésztö. Kisiparosként mindig az végezte amire jött a kuncsaft. Minket is hál Istennek fiait ebbe belenevelt. Mi fiai ugyan alaklamazottak letünk csak késöbb, de dolgozni azt megtanultunk. Mérnöki munkakörben is. De ami sokkal fontosabb lett volt: megtanultük szüleimetöl: a házasság szentségének boldogito felvállalását. A Szentmiseünnep és szentáldozás egyedül boldogito jelentöségét vasárnapokon. Söt ezt tiz gyremeiknek is át tudtuk adni. Istemen Uram add, hogy unokaink (jelenlöeg 17-en) is megkapják ezeket az egyedül boldogitó élményeket és hétszentseges egyházban és tizparancs szerinti békés-boldog életet, az Ö szüleiktöl…Vil´ágvege? nem a mi dolgunk talalgatni mikor és hol mit is jelent ez. Bizzuk ezt a Jóteremtöre. Osli moslgyos madonna könyörögj érettünk.