Vajon imádkoznunk kell azért, hogy megtaláljuk a szerelmet?

Egy olyan korban, ahol a romantikus kapcsolatokat gyakran a véletlen vagy az algoritmusok irányítják, sokan hitük útját járva egy nagyon személyes kérdést tesznek fel: vajon imádkoznunk kell azért, hogy megtaláljuk a szerelmet?

Az imádság a szerelemért nem egyszerű varázsige vagy automatikus kérés. Ez az önátadás egy módja, hogy szívünket annak a kezébe helyezzük, aki már azelőtt ismeri szükségleteinket, hogy kifejeznénk azokat.

«A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.» (Zsolt 139, 4)

Az ima nem garantálja az azonnali találkozást, de átalakítja a szívet és felkészít arra, hogy a megfelelő időben fogadjuk a megfelelő embert.

Az imádkozás nem azt jelenti, hogy tétlenül várakozunk

Az imádkozást a szerelemért gyakran passzív várakozásnak tekintik, pedig ennek épp az ellenkezője igaz. Ez egy olyan belső hozzáállás, amely alkalmassá tesz a találkozásra, és megnyitja a szívet a türelem, a megkülönböztető képesség és a személyes fejlődés előtt.

«Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!» (Mt 6, 33)

Imádkozni azért, hogy megtaláljuk a szerelmet, azt is jelenti, hogy megtanulunk olyan emberré válni, aki maga is képes a szeretetre.

Termékeny, nem beletörődő várakozás

Csábító dolog a várakozást kudarcként vagy frusztrációként megélni különösen, ha a szerelem iránti vágy mély bennünk. A hitben azonban sohasem üres a várakozás: Isten formál, megtisztít és alakít.

«Mindent ő tesz, a maga idejében.» (Préd 3, 11)

Az ima táplálja ezt a várakozást azzal, hogy bizalmat és reményt ültet el, távol tart az elhamarkodott megoldásoktól és korai csalódásoktól.

A szerelem ajándék, nem valami járandóság

Az ima egy gyakran elfelejtett igazságra emlékeztet: a szerelem nem a «jó katolikusoknak» járó jutalom, sem nem egy rubrika az életút során. Ez egy ajándék.

«Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s ő irányít majd.» (Zsolt 37, 5)

A szerelemért imádkozni azt jelenti, hogy nem csupán egy kapcsolatot kérünk Istentől, hanem képességet az igaz szeretetre, és arra, hogy el tudjuk fogadni a másikat idealizálás és birtoklás nélkül.

A szerelemért imádkozni olyan tett, amely túlmutat az egyszerű kérésen. Ez egyfajta megnyílás Isten felé, a bizalom Istenbe helyezése és a felkészülés egy őszinte kapcsolatra. Az emberi szeretet ugyanis az isteni szeretet tükörképe, és szívünk csak Istenben találja meg teljességét.

Fontos, hogy ne járandóságként tekintsünk a szerelemre, hanem ajándékként fogjuk fel, amelyet türelemmel és hálával fogadunk be. Ebben az összefüggésben az ima táplálja a bizalmat, a várakozást pedig az igaz szerelemre való felkészüléssé formálja át.

Ebben az Istennel való kapcsolatban találjuk meg minden más emberi kapcsolat gyökerét, és itt történnek a legszebb találkozások.

«Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.» (1Jn 4,16)

Ne feledjük, hogy az ima nem pusztán egy egyszerű kérés, hanem a belső átalakulás útja is, felkészülés arra, hogy befogadjuk az isteni és emberi szeretetet az életünkbe.

Fordította: Hegedüs Katalin