123. nap: Isbaal halála
Korszak: Királyok kora
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük igédet. Köszönjük, hogy folyamatosan munkálkodsz a történelemben. Urunk, Istenünk, te minden egyes emberben és minden egyes családban és nemzetségben munkálkodsz, ahogy bennünk is. Mindannyian hallgatjuk a te igéidet, amiket kinyilatkoztattál nekünk. Minden család hallgat téged, az erős és összetartó, de a gyenge, széthullott családok is. Urunk, te olyan Isten vagy, aki belép a történetünkbe, te a történelem Istene vagy. Te az örökkévalóság Istene vagy, te a mi történelmünk részese is vagy, és te vezetsz és hívsz minket az örökkévalóságba. Ezért hálát adunk és dicsőítünk téged. Kérünk, fogadd el ma is a dicsőítésünket! Ma már 123 napja hallgatjuk a te igédet, ami formál minket. Hálát adunk és dicsőítünk téged. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Két dolgot szeretnék kiemelni, a mai két olvasmányból.
Az egyik Dávid története a 2Sámuel 4. fejezetéből. Hogy miért fontos? Itt van Dávid, aki tiszteletreméltó ember akar lenni. Már említettem, hogy a Krónikák könyve Dávid pozitív tulajdonságaira, az erősségeire fókuszál, nem pedig a hiányosságaira. Sámuel könyve pedig Dávid sebzettségét, hiányosságát is felfedi előttünk, azaz köntörfalazás nélkül bemutatja a valóságos személyiségét. De természetesen az erősségei is megjelennek. A 2Sámuel 4. fejezetében látjuk, hogy Dávid mennyire következetes. A kezdetektől látjuk azon jellemvonását, hogy nem leli kedvét az erőszakos dolgokban. Amikor igazságtalannak tartja a büntetést, akkor nem örül neki. Ebben a részben pedig Dávid jóindulatot mutat Isbaal felé, aki az ellensége volt. Isbaalt az északi törzsek körében királynak tekintették, vagyis Dávid vetélytársa volt.
Az ige tudósít, hogy Rechab és Baana, Isbaal szolgái bementek uruk házába és álmában megölték. Meggyilkolják a saját ágyában, majd elmondják Dávidnak, hogy „hurrá, nézd, elpusztítottuk Saul házának utolsó tagját is”. Legalábbis az utolsó olyat, aki alkalmas volt a trónra. De Dávid erre azt mondja nekik, hogy „mi nem teszünk ilyet. Mostantól Istennek egy új országa következik, ahol nem teszünk ilyet”. Emlékeztek, hogy a Bírák könyvének a végén olvastuk, hogy mindenki azt tette, amit csak akart: „Ebben az időben nem volt király Izraelben, és mindenki azt tette, amit kedve tartott” (Bír 21,25). És itt jön Dávid, aki világossá teszi, hogy Izrael királysága nem ilyen lesz. A törzsek közti szövetség nem egy laza szövetség, ahol mindenki magához igazítja a törvényeket, hanem mi egy egyesült királyság leszünk, ahol az Úr törvényei uralkodnak. Emlékeztek, amikor a Második Törvénykönyv 17. fejezetének 18-20-as versében Mózes azt mondja, hogy a királynak ismernie kell az Úr törvényeit? Az igének mindig a keze ügyében kell lennie és egész életében olvasnia kell. Dávid a zsoltárokban beszél erről, hogy mennyire szereti az Úr törvényeit, éjjel-nappal azokról gondolkodik (vö. Zsolt 63,7). És itt a példa arra, hogy Dávid e szerint is él, amikor olvassuk, hogy mit tesz a két gyilkossal, Rechabbal és Baanával. Nem jutalmat ad nekik. Vagyis a gonosz tetteikért fizet meg azzal, hogy megöleti őket. Az orgyilkosságot, a királyi vér kiontását akkor sem támogatja, ha ellenségéről van szó. Isbaal földi maradványait pedig – mármint a fejét, amit elhoztak neki a gyilkosok bizonyítékul – tisztességgel eltemetteti… Igazságot szolgáltat, és ezzel tudatosítja az emberekben, hogy mi nem cselekszünk ilyen gonoszságot ebben a királyságban. Lehet, hogy a gyengébb szövetség idején, a bírák korában mindenki azt tette, amit akart saját belátása szerint, de ez többé nem így lesz.
A másik, amit kiemelnék, az az, hogy a Krónikák 1. könyvében nemcsak azt látjuk, hogyan élt Dávid vagy hogyan lesz a Messiás, a felkent, a Krisztus előképe, hanem azt is, hogyan erősíti meg a királyságát. És nemcsak a királyi trónt erősíti meg, hanem az Isten tiszteletét is, az állandó dicsőítést a szent sátorban. A Krónikák 1. és 2. könyvéről biztosan tudjuk, hogy a babiloni fogság után foglalják írásba. Izrael népe óriási kudarcnak élte meg a fogság időszakát, azt a kb. 40 évet Kr. e. 586 és 538 között. Száműzték őket. Miután Dávid egyesíti az egész népet, fiánál, Salamonnál már egységes a tizenkét törzs és az egész királyság. De később, Salamon után szakadás támad. Létrejön északon tíz törzsből Izrael királysága, délen pedig két törzsből Júda. Ettől kezdve tíz törzs van északon, amit Izraelnek hívunk, valamint délen két törzsből, Benjamin és Júda törzséből lesz Júda. A Krónikák könyve az északi tíz törzs felbomlása és a déli két törzs száműzetése és visszatérése után íródott. A Krónikák könyve leírja, hogy van egy bizonyos királyi leszármazási vonal: Dávid ága Júda törzséből jól követhető, ahogy a leviták, vagyis a papok ága is. Ezt a két vonalat mutatja be a Krónikák első könyvének ma olvasott része. Miért is volt ez fontos? Mert a királyság újraegyesítésére és a templomban való istentisztelet helyreállítására törekedtek. Ez lesz a mozgatórugója az egész történetnek. Ez a vágya a Krónikák szerzőjének. A következő napokban látjuk majd ezt részletesebben.
Óriási ajándék felismerni Isten munkálkodását a történelemben. Egészen elképesztő, ahogy az örök Isten dolgozik a nemzedékeken át. Hihetetlen, hogy Isten mennyire alázatos: szeretetből alkotott minket és szeretettel tart is meg minket. Folyamatosan beszél hozzánk, vezet minket és védelmez minket, puszta szeretetből. És ez óriási ajándék.
Kérlek, imádkozzatok egymásért, mert az örökkévalóság Istene, aki belépett az időbe, be akar lépni mindannyiunk életébe, a tiédbe is. És olyan gyakran szükségünk van a kegyelemre, de egymás imáira is, hogy segítsenek a kegyelemben járni. Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem! Imádkozzatok egymásért is! Köszönöm.
Kedves Kornél Atya!
A Jóistennek köszönöm, hogy volt valaki, aki vállalkozott a Biblia teljes felolvasására. Azt hiszem magamtól sosem értem volna a végére . Ahogy haladunk, egyre inkább érdekel és figyelek még a nevek felsorolására is. A hibátlan, érthető olvasást külön köszönöm. Az utána következő magyarázatot is. Így tényleg alig várom a következő napot. Köszönettel és tisztelettel: Mustos Péterné