Állati szervek emberbe? A Vatikán megszólalt a jövő egyik legvitatottabb orvosi áttöréséről
Miközben világszerte betegek ezrei halnak meg megfelelő donorszerv hiányában, a Vatikán egyértelmű jelzést küldött: az állati eredetű szervek emberi felhasználása erkölcsileg elfogadható lehet. Az új dokumentum szerint a xenotranszplantáció előtt nincs teológiai akadály, de csak szigorú etikai, orvosi és környezetvédelmi feltételek mellett nyílhat meg az út e ma még kísérleti, ám sorsfordító technológia előtt.
A Pápai Életvédő Akadémia március 24-én „Perspektívák a xenotranszplantációra – Tudományos aspektusok és etikai megfontolások” címmel adott ki egy dokumentumot a még kísérleti stádiumban levő technikával kapcsolatban, amely az eltérő fajok közötti szervátültetés megvalósítására irányul.
Az állatról állatra és állatról emberre történő szervátültetésekkel kapcsolatos kutatások az 1970-es évek óta folynak, elsősorban azért, mert az átültethető szervek hiánya miatt nagyon sok beteg meghal, mielőtt új szervet kaphatna. Csupán az Egyesült Államokban naponta 13-17 beteg hal meg transzplantációra várva, a várólistákon pedig több mint 100.000 páciens neve szerepel. Mintegy 80%-uk veseátültetésre vár – és tegyük hozzá, hogy a dialízises kezelés nagyon költséges, évente körülbelül 45 000 és 60 000 dollár között mozog.
A kísérletekben eddig leggyakrabban azt tesztelték, milyen sikerrel végezhető el sertések szerveinek (veséinek, tüdeinek, májainak, szíveinek) transzplantációja majmokba, de folytak már kísérletek embereken is. Héja Dávid magyar kutató rekordot döntő kísérletében 2023-ban több mint két évig maradtak életben sertésvesét kapó makákó majmok. A jelenlegi eredmények embereknél általában néhány hetes, legfeljebb néhány hónapos túlélést tesznek lehetővé.
A tudományos és etikai irányelveket tartalmazó, 90 oldalas dokumentum egy 2001-ben már kiadott korábbi dokumentum frissítése. A sokáig science fiction-nak tekintett technika élvezte II. János Pál pápa támogatását. Erkölcsi helyénvalóságának kritériumai között határozták meg például azt, hogy a beültetett szerv ne változtassa meg a szervet kapó személy pszichológiai vagy genetikai identitását, vagy hogy a műtét elvégzése ne járjon túlzott kockázatokkal.
A dokumentumot a napokban sajtótájékoztatón bemutató Renzo Pegoraro atya, a Pápai Életvédő Akadémia (egyébként orvostudományi diplomával és sebészi szakvizsgával is rendelkező) elnöke megerősítette, hogy a Szentszék fenntartja támogató álláspontját. A dokumentumba integrálták az orvostudomány által a xenotranszplantáció területén – például a génszerkesztésben és az immunológiai kutatásokban – elért jelentős előrelépéseket, valamint a bioetika és a teológia fejleményeit. A munkában és a megfogalmazásban a Harvard Egyetem xenotranszplantációs kutatócsoportjának munkatársai mellett négy másik ország orvosai, állatorvosai, etikai, filozófiai és teológiai szakértői is részt vettek.
A legújabb tudományos eredmények fényében a Szentszék kijelenti, hogy a xenotranszplantációnak nincs teológiai akadálya, feltéve, hogy betartják a már 2001-ben meghatározott etikai szabályokat, biztosítanak orvosi és pszichológiai utánkövetést, elkerülik az állatok felesleges kínzását, és csak akkor folyamodnak az állatok felhasználásához, ha az emberi lények számára jelentős hasznot eredményez. A szervek kilökődése ellen génmódosításra is szükség lesz, amivel megelőzhető bizonyos betegségek átterjedése az egyik fajról a másikra. A bemutatón a kiadvány koordinátora, a trentói egyetemen kutató Monica Consolandi környezetvédelmi szempontokra is ráirányította a figyelmet: a génmódosított állatok felhasználása nem károsíthatja a biológiai sokféleséget. Mind a kutatásban, mind a klinikai gyakorlatban az etikai sarokkövet a megfelelően tájékoztatott beteg beleegyezése jelenti, és ez kiterjed a már ismert előnyökön és kockázatokon túl a még ismeretlen tényezőkre is.
A katolikusok tehát orvosi kezelésük során morálisan elfogadhatják az állati szervek, szövetek és sejtek felhasználását – szögezi le a dokumentum.
A Vatikán a kérdést tágabb erkölcsi szemléletbe ágyazza, amely az embernek a teremtés iránti felelősségével kapcsolatos. Daniel J. Hurst amerikai professzor megfogalmazása szerint Isten szava –
„vonjátok a földet uralmatok alá” – „nem jelenti azt, hogy azt tehetünk a Földdel, az erőforrásokkal vagy az állatvilággal, amit csak akarunk”.
A Vatikán hangsúlyozza, hogy az előrelépéshez szükség lesz egy koordinált globális etikai keret kidolgozására, mivel az egyes országokban létező szabályozások nagyon eltérő szintűek és széttagoltak. Más vallások – különösen a judaizmus és az iszlám – egyelőre nem adtak ki iránymutatást, noha a velük folytatott megbeszéléseken bizonyos nyitottság volt megfigyelhető.
