Boldog Faà di Bruno Ferenc: A képletek mögött lakó szeretet – Szentek élete

Boldog Faà di Bruno Ferenc – tudós, áldozópap

*Szardíniai Királyság, Alessandria 1825. március 7. + Olaszország, Torino, 1888. március 25.

1825-ben született egy nemes család tizenkettedik gyermekeként Alessandriában, amely akkor a Szardíniai Királysághoz tartozott. A szülők erős katolikus hitéből fakadóan boldogság, a művészetek szeretete és a szegények iránti törődés jellemezte családi otthonát. Mielőtt magára öltötte volna a reverendát, Francesco Faà di Bruno igen intenzív életet élt.   Fiatalemberként beiratkozott a Torinói Katonai Akadémiára, ahol ragyogó tiszti karriert kezdett, eljutott egészen a vezérkari kapitány kinevezésig.

A hadsereget elhagyta a tudomány iránti szenvedélye miatt, matematikából szerzett diplomát a rangos párizsi Sorbonne Egyetemen, majd 1857-ben a matematika és csillagászat professzora lett a Torinói Egyetemen. Matematikusi eredményei elismeréseként a párizsi és a torinói egyetemek a tudomány doktorává avatták.

Professzori feladatainak ellátása mellett Faà di Bruno aktívan részt vett a torinói katolikus egyház vezető személyiségei által a szegények megsegítésére irányuló társadalmi munkájában is. Közeli barátja lett Bosco Szent Jánosnak, segített menhelyek létrehozásában idősek és szegények számára. Felügyelte a Szűzanya templomának építését Torinóban.

Élete vége felé Faà di Bruno úgy érezte, hogy a pappá szentelés segítené vallási tevékenységeiben, és megkezdte a szükséges teológiai tanulmányokat. A torinói érsek azonban akkoriban nem fogadott el idősebb férfiakat pappá szentelésre, mivel évszázadokon át a fiúk hagyományos pappá szentelési útja tizenéves koruk közepén kezdődött. Faà di Bruno akkoriban a negyvenes évei végén járt. IX. Pius pápához fordult, akinek elnyerte támogatását és végül 51 éves korában pappá szentelték.

1881-ben megalapította a Szent Zita Nővérek Kongregációját, amely segítséget nyújtott a szobalányoknak és a háziszolgáknak, később pedig kiterjesztette tevékenységüket a hajadon anyákra is. Segítségükkel egy másik menhelyet is létrehozott, amelyet prostituáltak befogadására szenteltek. Kezdeményezései között szerepel még a „gazdaságos tűzhely”, melynek keretében a munkásoknak szerény áron meleg ételt osztottak, a nyilvános mosdók kialakítása és a kölcsön mozgókönyvtár, amely által a könyvkölcsönzést egész Olaszországra kiterjesztették.

Nevéhez fűződik néhány aszketikus írás, egyházi dallamok komponálása és tudományos eszközök feltalálása. A matematikában munkássága főként az eliminációs elmélethez és az elliptikus függvények elméletéhez kapcsolódik. A matematika mellett foglalkozott csillagászattal, fizikával és mérnöki kérdésekkel is.

Tudományos munkáiban a hit és az értelem összhangját emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a tudomány és a hit nem ellentétei egymásnak, hanem együtt szolgálják az igazságot. Életét az intellektuális munka, az imádság és a karitatív szolgálat egysége jellemezte.

1888-ban halt meg Torinóban, Szent II. János Pál pápa 1988-ban boldoggá avatta.