77. nap: Isten hűséges – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pusztai vándorlás

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, felemeljük hozzád hangunkat, szívünket. Tudjuk, hogy te vagy az Úr, Isten vagy, jó vagy és hívsz, hogy a tieid legyünk. Úgyis hívsz, hogy ismered gyengeségünket, törékenységünket, és tudod, hogy el fogunk fordulni tőled. Te mégis harcolsz értünk. Mégis arra hívsz, hogy hozzád tartozzunk. Hitetlenségünk közepette is szeretsz bennünket. Szeretsz akkor is, amikor mi nem szeretünk téged. Dicsőítünk téged jóságodért. Segíts ma gyöngeségeinken! Segíts, amikor elbukunk! Emlékeztess hűségedre, amikor kudarcot vallunk – arra, hogy visszafordulhatunk hozzád, irgalmadhoz folyamodhatunk és te újjáalkotsz bennünket szereteteddel. Ezért könyörgünk hozzád, a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Számok könyvében a 32. fejezettel a történet elbeszélésének a végéhez értünk, noha a könyvnek még nincs vége. Izrael népe legyőzte a midiánitákat, legyőzte Szihont, az amoriták királyát, Ogot, Básán királyát – így most Moáb síksága az övék lett. Ruben és Gád fiai jönnek Mózeshez és azt mondják, hogy itt akarnak maradni, mert állattartásra nagyon megfelelő ez a hely. Erre Mózes a majdnem negyven évvel azelőtt kiküldött kémekhez hasonlítja őket, akik azt mondták, hogy ne foglalják el az ígéret földjét, ne küzdjenek érte, maradjanak kívül, akárhol. Őszintén, mi is hasonlóan működünk: nem akaródzik küzdenünk, és a körülöttünk lévő emberek sem akarnak harcolni. Ez abban nyilvánul meg, hogy hagyjuk egymást úgy élni, ahogy ki-ki akar, és tenni, amit akar – nem kommentáljuk –, és mi is így teszünk. De nem lehetünk ennyire közönyösek. Ugyanis nem individuumok vagyunk, nem különálló atomok, hanem egymáshoz tartozunk.

Van egy Kalkuttai Teréz anyának tulajdonított idézet, ami szerint azért van olyan sok erőszak ebben az életben, olyan sok aggodalom és szegénység, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk. Erre mutat rá Mózes is. Azt mondja: Rendben, Ruben és Gád fiai, ha ti nem mentek át a Jordánon, tudjátok mi fog történni? A többi törzs sem akar majd harcolni. És ez újra és újra megismétlődik. Ugyanez igaz a mi szívünkre is. Könnyen mondjuk, hogy nincs kedvem azt csinálni, amire elhívásom van, egyébként is, ez az én életem, azt teszek, amit akarok! És mindeközben látnak minket mások. Mondhatjuk, hogy nem kell a példánkat követni, nem azért csináljuk – de az emberek mégis azt teszik. Ez is egy teljesen normális, átlagos dolog, hogy igenis követünk másokat: ha ő nem küzd, akkor nekem sem kell. Szoktam említeni, hogy mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának… de azért ne ez legyen az etalon…

Szóval ez a hozzáállás nagyon aggasztotta Mózest, de végül méltányos megegyezés született: Rendben, hagyjátok itt a feleségeiteket, gyermekeiteket és állataitokat, de ti gyertek, ti is harcoljatok meg az ígéret földjéért, hogy a többi törzs se hátráljon meg a harctól! Igen, végül is ez történt, ahogy majd a következő könyvekben olvasunk róla. Tehát minden törzs átmegy harcolni a Jordánon túli területekért, vállvetve harcolnak azért a földért, amit az Úr megígért nekik – de a megszerzéséért nekik is meg kell tenniük a magukét. A tanulság, hogy nekünk is meg kell tennünk a ránk eső részt. Istennek terve van számunkra, tudja, hová akar bennünket küldeni. Azzá az emberré akar bennünket tenni, akivé Jézus Krisztus megváltása által valóban válhatunk, amire meg vagyunk hívva. De ez egy küzdelmes út. Ha te és én nem vagyunk hajlandók küzdeni, akkor a körülöttünk lévők sem fognak. Nagy kihívás ez!

A Második Törvénykönyv 31. fejezetében Józsuét Mózes utódjaként nevezi meg Isten. Mózessel együtt Józsue a megnyilatkozás sátrába, az Úr jelenlétébe lép, és Mózes erőteljes szavakat mond Józsuénak, amiket Józsue könyvében majd ismételten hallunk újra és újra: „Légy bátor és erős”! De nem azért, mert nagyszerű vagy és bátor önmagadban, hanem mert Isten azt mondja: „Én veled leszek, harcolni fogok az oldaladon!” Mi, te és én is megtapasztalhatjuk ezt, Isten nekünk is mondja, hogy legyünk erősek és bátrak, nem azért, mert minden jól alakul és nincsenek csaták vagy vereségek, amiket elszenvedünk, hanem azért, mert ezt mondja neked és nekem is: „én veled leszek”.

A következő megjegyzés ehhez a fejezethez: Mózes összehívja az elöljárókat, hogy kihirdessen nekik egy éneket. Mi meg csak lesünk, hogy miféle éneket? Az ének a következő fejezetben van, holnap fogjuk venni, de már most elmondom, hogy ezt az éneket Izrael népének sokszor kell és sokszor is fogja énekelni, nehogy azt állíthassák, nem ismerik Istent és nem tudják, mit tett velük. Ez nekünk is fontos. Nem elég bátornak és erősnek lenni, hanem emlékeznünk kell Isten igéjére is: ezt és ezt tette velünk az, akit mi Istennek ismerünk. Tulajdonképpen ezért vágtunk bele a bibliaolvasásba is, nem? Szükségünk van rá, hogy újra és újra emlékezetünkbe véssük, ki valójában Isten!

Az utolsó megjegyzés mára: Hihetetlen, mennyire alaposan ismeri Isten az ő népe szívét! Tudja, hogy el fogják hagyni a hitüket. Isten mégis nekik adja a földet, harcolni fog az oldalukon, a népnek pedig jó sora lesz a földön és meggazdagszik. Amikor ez mind megtörténik, más istenekhez fordul majd… Ezzel tisztában van az Úr. A fájdalom és szenvedés idején mi is kísértést érzünk arra, hogy elforduljunk Istentől, azt kérdezve: Hol vagy, Uram, miért nem törődsz velem? De talán még többen elfordulunk tőle a jólét idején. Mindig jusson eszünkbe, hogy Isten ott van velünk és azt mondja, hogy ismer minket és mégis harcol értünk, akkor is, ha elbukunk, akkor is, ha hitetlenné válunk. Ez Isten felfoghatatlan misztériuma. Megígéri, hogy hűséges lesz és hűséges is marad, akkor is, ha szeretett népe, te és én, és itt az olvasmányban Izrael, ha mindannyian a szemétre dobjuk a szeretetét. Ha eláruljuk őt, akkor is szeret és megáld bennünket, s azt mondja, hogy legyünk erősek és bátrak, mert velünk van.

Ne hagyjuk abba az imádkozást, mert én szeretném Istent viszontszeretni úgy, ahogy Ő szeret engem. És tudom, hogy ez lehetetlen, de tudom, hogy képes vagyok Őt jobban szeretni, mint ahogy eddig tettem: teljes szívvel félszív helyett; teljes szívvel, ahelyett, hogy másfelé, néha hamis istenek felé kacsintgatnék. Térjünk vissza ma az Úrhoz mindannyian és mondjuk: Istenem, te harcolsz értem, te hűséges vagy, segíts, amikor elbukom, amikor hitetlen vagyok! Segíts, hogy bízzak szeretetedben és erődben, ami felemel és újjáalkot!

Imádkozom értetek. Tudom, ti is imádkoztok értem és egymásért, máskülönben nem tartottatok volna ki eddig. A harc, hogy akartok figyelni Isten szavára, hogy engeditek magatokat formálni általa, ez nem csak rajtatok segít, hanem segíti a gyermekeiteket, házastársatokat, szüleiteket, testvéreiteket, barátaitokat és ezt az egész közösséget, akik együtt vagyunk ezen az úton.