76. nap: Háború Midián ellen – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pusztai vándorlás

Ima

Urunk, hála és dicsőség neked! Köszönjük igédet, köszönjük neked a hit ajándékát. Még az ilyen összetett, nyugtalanító és szembesítő részek olvasása által is az igazságot adod nekünk, és a szíved szándékát mutatod meg, amikor elénk tárod az életet, de a halált és a pusztulást is. A te akaratod az, hogy az életet válasszuk, mi mégis olyan állhatatlanok vagyunk. Könnyen elfordulunk tőled, képesek vagyunk elfelejtkezni arról, hogy te atyai szeretettel szeretsz minket. Mi mégis emberekhez és teremtett dolgokhoz fordulunk és elárulunk téged… Téged, pedig te vagy az egyedüli, aki igazán szeretsz minket. Ezért kérünk, Urunk, segíts meg minket! Segíts bennünket nemcsak hűségesnek lenni hozzád, de abban is, hogy visszatérjünk hozzád, amikor hűtlenek vagyunk! Tudjuk, hogy bízhatunk jóságodban, szeretetedben és irgalmadban. Így könyörgünk hozzád a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében! Ámen.

Elmélkedés

Újra egy zavarba ejtő szakasz a Számok könyvéből. Mert mit parancsol Mózesen keresztül Isten? Azt, hogy törzsenként ezer férfit küldjenek hadba a midiániták ellen. Miért is történik ez? Lehet, hogy már elfelejtettük, hiszen az utóbbi napokban a sátoros ünnep során felajánlott áldozatokról volt szó és a harsonák ünnepéhez kötődő fogadalmakról, és közben elfelejthettük, hogy a 25. fejezetben Izrael népe hűtlenséget követett el Peor-beli Baál istent imádva. Sittimben tartózkodva a nép paráználkodott a moábiták lányaival, akik a hamis isteneknek imádatára csábították Izrael fiait. Volt egy konkrétan megemlített pár: az izraelita Zimri és a midiánita Koszbi, akiket Pinchász a föld legszentebb helyén ölt meg, mert úgynevezett „termékenységi szertartást” tartottak, paráználkodtak az Úr színe előtt. A bálványimádás ilyen mélyen megfertőzte Izrael népét.

A mai részben a Jordánon való átkelés előtt állnak, hogy belépjenek a kánaániták földjére. Moáb síkságán vannak, ahol a midiániták élnek, akik könnyen elcsábítják a nép szívét. Ez az egyik ok, amiért Mózes azt mondja, hogy még mielőtt átkelnének a Jordánon és ott megharcolnák a csatáikat, hadba kell menniük a midiánita nép ellen, akik korábban megrontották őket. Ennek véget kell vetni, ezért jár ez a háború azzal, hogy mindenkit meg kell ölniük. Nem azért, mert Isten mindannyiuk halálát kívánta. Nem, ez nem erről szólt – ezt fontos megértenünk. Ez a hadjárat meg sem történt volna, ha Izrael hűséges. Alapvető fontosságú, hogy megértsük, hogy a midiániták kiirtása eredetileg nem volt Isten terve. Isten nem akarja az emberek halálát, elpusztulását. Az Ő szándéka az, hogy Izrael népe hűséges legyen hozzá, és hogy rajtuk keresztül az egész világ áldást nyerjen. Isten ennek a népnek is áldást akart adni.

Mégis, amikor bálványimádó népekkel vannak körülvéve Izrael fiai, gyengeségük miatt ők is átveszik ezt, és az idegen isteneket imádják. A gyengeségük miatt, amiért nem tudnak ellenállni, Mózesnek azt kell parancsolnia, hogy pusztítsák ki a midiánitákat. A végső cél mindig Isten üdvösségtervének megvalósulása Izraelen keresztül, és minden ennek a szeretet-tervnek a szolgálatában áll. Ezt semmi sem veszélyeztetheti!

Ezt a fajta háborút még többször fogjuk látni, és bár zavaró lehet számunkra, tudnunk kell, hogy nem ez Isten végső akarata. Tudjuk, mert kinyilatkoztatta ezt nekünk a Második Törvénykönyv 30. fejezetében, mely a könyv egyik legcsodálatosabb fejezete. Isten azt mondja: „életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok” (MTörv 30,19). Isten azt mondja, hogy ha megtértek hozzám, szeretni foglak benneteket, megáldalak és elhalmozlak titeket. Ezeket a dolgokat együtt kell látnunk – soha nem szabad a Szentírás egy-egy részét kiragadva értelmezni. Egészében olvasva értjük csak meg Isten kinyilatkoztatását arról, hogy Ő az élet Istene, Ő szeret mindket.

Amikor majd a Bölcsesség könyvéhez érünk, azt fogjuk hallani, hogy „a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13), függetlenül attól kik ők és mennyire hűtlenek. Csak Izrael gyengesége miatt adja Mózes azt a parancsot, hogy öljenek meg minden midiánitát. Szükség van erre a keménységre Izrael gyengesége miatt. S bennük magunkra ismerhetünk, hiszen a zsidók több mint 3000 évvel korábban nem voltak gyengébbek, mint te vagy én, itt és most. Ugyanolyan a szívünk, mint az övék volt. Ezért fontos rájönnünk, hogy mik azok a dolgok az életünkben, amiket mi tolerálunk. Nem, ne arra számítsunk, hogy embereket kell tönkre tennünk magunk körül, de arra igenis figyelnünk kell, hogy mik azok a dolgok, amik ellopják a szívünket az Úrtól, és amiknek eltűrjük a jelenlétüket. Lehet, hogy nem most rögtön fordítják el a szívemet az Úrtól, de ha folyamatosan figyelmet szentelek nekik, elszívják a Krisztus iránti szeretetemet, a rá irányuló figyelmem más felé fordul – és én ezt eltűröm. Ez a lecke, ez a megtanulandó lelki tananyag a Számok könyve 31. fejezetéből, és az ezután következő csatákból, mert Józsue és a Bírák könyvében bőven lesz erre példa. Tehát ha tudom, hogy vannak dolgok, amik elrabolják az Úrtól, Isten igaz imádásától a szívemet, akkor késznek kell rá lennem, hogy véget vessek nekik, hogy megszabaduljak tőlük. Mondhatom azt is, hogy ami a szeretettől elrabolja a szívemet, azt ki kell irtani az életemből.

Még egy megjegyzés az igazi, helyes imádással kapcsolatban, amivel a 116. zsoltárban találkozunk. Ez egy olyan zsoltár, amit egy pap rendszeresen imádkozik, legalább hetente egyszer. A zsoltáros azt mondja: „Mivel viszonozzam az Úrnak, ami jót tett velem? Veszem az üdvösség kelyhét és segítségül hívom az Úr nevét” (116,12-13). Ezt tesszük minden egyes szentmisében, amikor felemeljük az üdvösség, az új és örök szövetség kelyhét a mi Urunk, Jézus Krisztus vérével. Majd ez hangzik el a zsoltárban: „Dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét”. Lehet, hogy ismeretes előttetek, hogy a hálaadás görögül „eucharistia”. Ezt tesszük mi is: Felajánljuk az Eucharisztia áldozatát minden szentmisében és az Úr nevét hívjuk, hogy áldást nyerjünk. Ezért a 116. zsoltár megkülönböztetett helyet foglal el minden pap szívében. És ti, akik meg vagytok keresztelve, királyi papság vagytok. Én a szolgálati papsághoz tartozom, te, a keresztséged révén a királyi papsághoz. És amikor szentmisén veszel részt, te is felajánlod szívedben az Eucharisztia áldozatát, a hálaadás áldozatát és együtt hívjuk az Úr nevét.

Továbbra is együtt hívjuk az Úr nevét, támogatjuk egymást, és közbenjárunk egymásért — különösen akkor, amikor nehéz pillanatokkal találkozunk. Nemcsak a Szentírás olvasása közben, hanem az élet nehézségeiben is.

Talán azoknak könnyebb, akik közösségben járják ezt az utat — a Biblia egy év alatt podcast közösségeiben —, mert a közösség ereje megtart és megerősít. Vagy ott van mellettetek egy „szövetséges”, egy kötéltárs, akivel nap mint nap, vagy rendszeresen megosztjátok az élményeiteket és a küzdelmeiteket. Nektek azt üzenem: tartsatok ki — és imádkozom értetek!

Bátorítani szeretnélek: ne engedd, hogy az élet nehézségei megállítsanak! Ne hagyd, hogy lelassítson! Teljes szívünkkel bízunk az Úrban, tudva azt, hogy még ha ebben a pillanatban nem is értjük teljesen Isten minden szavát, ha tovább haladunk, ő napról napra egyre mélyebben és egyre világosabban tárja fel előttünk a szívét.

Isten melletted van – talán mondhatom így is –, ott ül melletted amikor hallgatod a podcastet, olvasod a Szentírást… Nem vagy egyedül a küzdelemben.