73. nap: A föld öröklése – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk! A te dicsőséged valóban megmarad örökké, és mi hálát adunk neked. Hadd dicsőítsünk téged minden nap! Hadd legyünk olyanok, mint Júda! Elsőként a dicséret szálljon fel hozzád! Most felajánljuk neked az első zsengéinket, felajánljuk neked a szívünket, mindent felajánlunk neked a lehető legjobb formájában, Urunk, hiszen tudjuk, hogy a következő három módon szerethetünk téged leginkább: kimutathatjuk szeretetünket dicsőítéssel, azután azzal, hogy megtartjuk parancsaidat, valamint azzal, hogy szeretjük testvéreinket és törődünk velük. Segíts, hogy mindezt meg tudjuk tenni, Urunk! Jézus nevében kérünk, hadd legyünk a tieid, akik szeretünk téged, mindazzal, amink van és amik vagyunk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Ahogy a bevezetőben mondtam, a Számok könyvében sok-sok névvel találkozunk, családokkal, Izrael törzseivel. Itt egy kicsit kiesünk az cselekményből, de tartsuk az egészet a történet kontextusában. A Számok könyvének legelején végigmentünk Izrael törzseinek számbavételén, most pedig, a vége felé, újra megszámolják a törzseket. Miért tesznek így? Pont úgy van, mint az elején. Kit mentett meg Isten az egyiptomi rabszolgaságból? Számoljuk meg őket, amint vándorolnak a pusztában. Számoljuk meg őket, hiszen Isten szándéka az volt, hogy ők bevonulnak, és elfoglalják a földet, úgy volt, hogy nekik adja. De elbuktak, és most, 40 évvel később, újra megszámolják a hadra fogható férfiakat: kik azok a férfiak ezekben a törzsekben, akik hadba vonulhatnak. Ez nagyon fontos. Miért is? Mert a következő lépés a csata lesz. A következő lépésben Izrael népe, Izrael törzsei háborúba mennek. Érdekes módon néhány törzs gyarapszik, néhány nem, inkább kevesebben lesznek. De összességében egész kicsi változás van csak. Végeredményében 603 550-en voltak az első népszámláláson, a végén pedig 601 730 Izrael népessége. Tehát a Számok könyvének elejéhez képest, a végére kicsit kevesebb, mint kétezerrel lettek kevesebben.
Mózes egyértelműen megmondja, hogy megérkeztek, hamarosan birtokba veszik a földet, de azt is, hogy a földet a nevek száma szerint kell elosztani. Vagyis a nagyobb törzsek nagyobb birtokot kapnak, a kisebb törzsek kisebbet. Ugyanakkor nagy hatással van rám, hogy az osztás nem úgy zajlik, hogy „jó, te Benjámin törzse vagy, ezért kiváló földet kapsz”, vagy „mivel te Manassze törzse vagy, a te földet szörnyű lesz”. Nem, hanem sorsoltak. Így a legigazságosabb. Meghatározták, kinek mennyi jár, aztán sorsolással döntötték el, kinek hol lesz a földje.
Végül ott van Lévi családja, akik nem kapnak birtokot. Isten maga az ő örökségük, amint azt a Szentírás már egyértelművé tette. Ők majd azokban a városokban élnek, amit Isten mutat nekik, aztán az Isten által kijelölt helyeken vezetik majd az istentiszteletet. Isten még nem mutatta meg, hol, mert még nem kapták meg az ígéret földjét. Majd azon a helyen mutatják be az áldozatot, ahol a szövetség ládáját fogják őrizni, ahol a találkozás sátra lesz felállítva, illetve ahová később a templom épül. De jelenleg semmilyen örökségük nincs, csakis Isten maga, ami nagy jelentőségű. Érdemes az emlékezetünkbe vésni.
Több dolog is kirajzolódik itt.
Először: megszámlálnak bennünket, mert harcba vagyunk hívva.
Másodszor: megszámlálnak bennünket, mert a földet a létszám szerint kapjuk.
Harmadszor: ezt a földet sorsvetéssel kapjuk.
De a lényeg az, hogy ezt a helyet végső soron Isten keze adja. Mondhatjuk azt, hogy „véletlen”, de hívőként azt mondjuk: Isten gondviselése mindenben jelen van. És vannak olyanok – a leviták –, akiknek az öröksége nem föld, nem birtok, hanem maga Isten.
Nap mint nap folytatjuk ezt az utat. Közeledünk a Számok könyvének és a Második Törvénykönyvnek a végéhez. Hamarosan belépünk az ígéret földjére Józsuéval, aztán jön az élet az ígéret földjén: a Bírák könyve, Rut könyve — mindez nagyon közel van már. De nem sietünk. Nem akarjuk csak „letudni” a Számok könyvét vagy a Második Törvénykönyvet, mert Isten továbbra is szól hozzánk. Formálja a gondolkodásunkat, a szívünket, és azt, ahogyan Őt, az ő igéjét és az ő világát látjuk.
Ezért imádkozzunk továbbra is egymásért. Eljutottunk a 73. nap végére. Menjünk tovább! Ne adjuk fel!
Én imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem is! Köszönöm.
Kornél atya vagyok. Alig várom, hogy holnap folytassuk. Addig is halmozzon el minden ajándékával és kegyelmével a minket szerető Istenünk! Ámen.
maria varga