72. nap: Moáb síksága – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pusztai vándorlás

Ima

Mennyei Atyánk, köszönjük az igédet! Köszönjük az áldásodat! Köszönjük, Istenünk, hogy tudjuk, vannak ellenségeink. Vannak ellenségeink a földön, a lelki életünkben és a szellemi világban is, de te mindig mellettünk állsz. Harcolsz értünk. Míg mások néha meg akarnak átkozni, te megáldasz minket a te hatalmaddal, a te jóságoddal és a te szereteteddel. Megáldasz mindannyiunkat. Kérlek, Uram, a mai napon, amikor olvassuk ezeket az igéket, küldd el áldásodat az életünkre! Küldd el a szívünkbe és azok szívébe, akiket szeretünk, akikről gondoskodunk! És azoknak is küldd el, akiknek próbálunk segíteni, de úgy tűnik, mintha semmi nem történne! Atyánk, Jézus nevében kérünk, küldd el áldó szavaidat mindannyiunknak! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nézzük meg először a Számok könyve 24. és 25. fejezetét. Biztosan emlékszünk arra, amikor Balak, Moáb királya, megkéri Bileámot, Beor fiát, hogy átkozza meg Izrael népét. Bileám úgy dönt, hogy fizetség fejében megteszi. És mégsem volt képes megátkozni őket. Végül azzal ment el, hogy csak amit Isten mond neki, csak azt fogja kimondani. És négyszer, pontosabban három plusz egyszer áldást mond Bileám Izrael népére. Nagy jelentősége van ennek. Nemcsak azért, mert Isten mondja a jövendölést Bileám által, aki az ő áldását mondja ki, hanem mert minden be is teljesedett. Moábot és Edomot az eljövendő nagy király, Dávid igázza majd le. A távoli jövőben Jákobból feltűnő csillag, az Izraelből sarjadó jogar, amelyről a 24. fejezet 17. versében olvasunk,az Újszövetségben Jézusra, a Messiás Királyra mutat (vö. Jel 22,16; Mt 2,2). Bileám jövendölését komoly messiási próféciának tartjuk.

A 25. fejezetben látjuk, hogy Izrael népe ekkor Moáb földjén táborozott, innen mentek az ígéret földje felé. Már csak néhány fejezet, és megérkeznek. A Számok könyvének és a Második törvénykönyvnek a vége felé járunk. A következő olvasási periódusban fogja Józsue átvezetni a népet a Jordán folyón az ígéret földjére, de most még Moáb földjén vagyunk. És mi történik? Izrael népe közeledett Moáb lányaihoz, akik ezután meghívták őket az isteneiknek bemutatott áldozatokra. Izrael népe részt vett az áldozati lakomákon és leborult az idegenek istenei előtt. (Szám 25,2). Itt ez a nemzedék, amelyik épp az ígéret földje felé igyekszik. Isten nem engedi Bileámnak, hogy megátkozza Izrael népét, sőt, ragaszkodik hozzá, hogy áldja meg őket. Ezek után Izrael népe elárulja az Urat, az ő Istenét. Kapcsolatba lépnek, kikezdenek Moáb lányaival. Ez azt jelenti, hogy nem csak vegyes házasságot kötnek Izrael fiai, hanem átveszik a vallási kultuszaikat is. Izrael népe elfordult az Úristentől. Hűtlenek lettek. Miközben ez kibontakozik, Isten a hegyen Bileámot arra kéri, hogy áldja meg a hűtlen népet. 

Ez Isten jósága. De ez a szívünk sötétsége is. A 25. fejezet története talán nem ír le minden részletet. De azt leírja, amikor Izrael egyik fia, Zimri egy Koszbi nevű midiánita nőt hozott a rokonaihoz, a megnyilatkozás sátrához. A Biblia nem írja le egyértelműen, de utal rá, hogy Zimri és Koszbi nem csak sétálgattak a sátornál, hanem szexuális kapcsolatot létesítettek a sátor „elkülönített részén”, a legszentebb részében. Áron fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász észreveszi ezt a megszentségtelenítést, ezt a szentségtörést a legszentebb helyen, Isten jelenlétében, és egy lándzsával átszúrja őket a földön. Majd Isten kijelenti, hogy igen, ezt helyesen tette. Pinchászt megdicséri az Úr. A 106. zsoltár 30. versében is megemlékeznek erről, hogy jól cselekedett, s ezért megszűnt Isten haragja. Itt, a Számok könyve 25. fejezetében Izrael népe nemcsak hogy elfordult Istentől, bár az is elég durva, de még sok más módon meg is gyalázza Isten szentségét. 

Egy utolsó megjegyzés a Második Törvénykönyvhöz. Olvastunk a tizedről, az imádság és az első termés tized részéről. Izrael népének nemcsak az Úrnak kell a tizedet megadnia, hanem három évente kinek kell még a tizedet megadni? Az idegennek, az árvának, az özvegynek, akikről senki nem gondoskodik. Isten azt mondja, hogy te fogsz gondoskodni róluk. Ez nagyon lényeges. És ez az, ami jellemzi a zsidó embereket és minket is a zsidó-keresztény örökségünknél fogva. Nem feltétlenül a politikai rendszertől vagy a kormánytól fogjuk várni a segítséget a szegények részére, hanem ez egy parancs, hogy te gondoskodj a szegényekről. Fontos megjegyezni, hogy itt már a második tized megadásáról van szó. Az első tized természetesen mindig a szentélyt, a szent szolgálatot támogatta.

Képzeld el, mennyire mások lennének a plébániáink. Mennyire átalakulna a világunk, ha rendszeresen Istennek adnánk az első termést imádásként, és ugyanígy az első termést arra, hogy gondoskodjunk azokról, akik nem tudnak magukról gondoskodni. Nem másokra mutogatnánk. Nem azt várnánk, hogy „valaki majd megoldja”. Hanem magunkra néznénk. A közösségünkre. A plébániánkra.

És figyelj, én tényleg szeretem, hogy az állam gondoskodik az utakról. Komolyan, nagyon örülök neki. De ugyanakkor azt is gondolom, hogy ha valóban Isten igéjének követői akarunk lenni, akkor ez talán egy meghívás számunkra. Egy szelíd, de határozott szembesítés. Egy kérdés: Milyen mértékben hív most engem Isten arra, hogy az első terméseimet ne csak az imádásban adjam neki, hanem a körülöttem élők gondozásában is? Az idegen, az özvegy, az árva felé.

Ezt senki más nem tudja eldönteni helyettünk. Ezt csak az Úr tudja a szívünkben kimondani. És ezért szeretnélek most meghívni az imára.

Imádkozhatunk így: „Istenem, ha meg kell engem fedned, mert ebben nem vagyok hűséges, kérlek, tedd meg! Ha viszont ebben már benne járok, és csak meg akarsz erősíteni, megvigasztalni, bátorítani, valahogy így: tarts ki, jó úton jársz! Kérlek, ezt is tedd meg! Akár megvigasztalsz, akár szembesítesz, Uram, a tiéd vagyok. Amit adni akarsz, elfogadom a kezedből. Ámen!”

Nem szoktam, de most hadd hívjalak meg egy konkrét lépésre. Ha úgy érzed, hogy a Zarándok.ma szolgálata segít téged az úton maradni, közelebb visz Istenhez, formálja az imaéletedet és a gondolkodásodat, akkor szeretnénk meghívni arra, hogy – lehetőségeid szerint – havi rendszeres adománnyal támogasd ezt a szolgálatot. Akár a tizeded egy részével is. Nem kényszerből, nem kötelességből, hanem hálából és szabadságból. Nem illik ilyen téren saját példát hozni, de hátha bátorítólag hat személyes tapasztalatom: harminc éve minden bevételemből tizedet adok a közösségemnek, az Emmánuel Közösségnek, amelyet a közösség családok támogatására és az evangelizációra fordít. Amikor 2400 forint volt a havi ösztöndíjam még szeminaristaként, akkor 240 forintot, amikor már fizetést kaptam, akkor annak a tíz százalékát adtam. És meg kell, hogy osszam veletek: a tized adása szabaddá tesz az anyagiakhoz való ragaszkodástól, és amit odaadtam, még soha nem hiányzott. Isten mindig gondoskodik, ígéretéhez hűen: adjatok, és akkor ti is kaptok (Lk 6,38)!

A Zarándok.ma azért dolgozik, hogy Isten igéje minél több emberhez eljuthasson: cikkeken, podcasteken, videókon, közösségeken keresztül. Amikor ezt a munkát támogatod, valójában Isten országának építésébe kapcsolódsz be. Olyan emberek életébe, akiket talán nem is ismersz, de akikhez rajtad keresztül is elérhet az evangélium.

Gondoltátok volna, hogy a Biblia egy év alatt podcastet adományokból és önkéntes munkából is készítjük? Ez a tartalom azért tud napról napra megszületni, mert sokan – akár kicsiben, akár nagyban – hűségesen hordozzák imában és anyagi támogatással is segítik.

Imádkozd át, kérdezd meg az Urat: „Mire hívsz engem?”
És ha úgy érzed, hogy ebben a támogatásban van számodra egy meghívás, tudd, hogy hálás szívvel fogadjuk. Az adományozás lehetőségéről részleteket a zarándok.ma/tamogatas oldalon találsz.

Akárhogy is döntesz: köszönjük, hogy velünk jársz ezen az úton. És köszönjük, hogy együtt építhetjük Isten országát – lépésről lépésre, nap mint nap.

Imádkozzunk továbbra is egymásért! Mert Isten igéje formál, megérint, és egyre inkább magához von minket. Én imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! Köszönöm.