Mi a természetes családtervezés?

Egy olyan korban, amikor a mesterséges fogamzásgátlás gyakran uralja a családtervezésről szóló nyilvános vitákat, a katolikus egyház továbbra is a természetes családtervezés mellett áll ki.

Egyáltalán nem egy újabb születésszabályozási technikáról van szó: a természetes családtervezés Isten tervével való együttműködésre hívja a párokat, a házasságban megélt szerelemre, amely „nagy titok”, Krisztus és az Ő egyháza közötti szeretet jele (Ef 5,32) – állítja az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB).

A természetes családtervezés – más néven termékenységi tudatosságon alapuló módszer – a nő természetes termékenységi jeleinek, például az alaphőmérséklet, a méhnyaknyák és a hormonszintek, megfigyelésén és mérésén alapul, hogy azonosítsa a menstruációs ciklus termékeny és terméketlen fázisait (ld. természetes családtervezés – a szerk. megj.)

A kémiai vagy mechanikus fogamzásgátlókkal ellentétben, amelyek elnyomják vagy blokkolják a termékenységet, a természetes családtervezési módszer tiszteletben tartja a nő testét és természetes ritmusát, és lehetővé teszi a házastársak számára, hogy kölcsönös mérlegelés után elérjék a terhességet, vagy a termékeny időszakokban történő tájékozott önmegtartóztatás révén elhalasszák azt.

A legfontosabb, hogy természetes családtervezési módszer tiszteletben tartja a házastársi aktus egyesülési és nemző aspektusainak szentségét, amelynek az Egyház tanítása szerint mindig a házastársak közötti teljes önátadásnak kell lennie, és nyitottnak kell lennie az új emberi élet ajándékára.

„A termékenység fogamzásgátlással történő elnyomása tagadja a házastársi szexualitás lényegi jelentésének egy részét, és határozottan árt a pár egységének” – állítja az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája. „Önmagunk, testünk és lelkünk teljes odaadása a szeretett személynek nem alkalom arra, hogy azt mondjuk: »Mindent odaadok neked, ami vagyok – kivéve…« Az Egyház tanítása nemcsak egy szabály betartásáról szól, hanem két személy teljes, kölcsönös egymásnak ajándékozásának megőrzéséről is, annak teljes integritásában.”

Szent VI. Pál 1968-as Humanae Vitae kezdetű enciklikájában megerősítette, hogy a párok komoly okokból időzíthetik a szülések időpontját olyan természetes módszereket alkalmazva, amelyek tiszteletben tartják a házastársi aktus „egyesülés és termékenységet adó jelentése közötti elválaszthatatlan kapcsolatot”.

Az amerikai Katolikus Püspöki Konferencia kifejti, hogy „a természetes családtervezési módszer nem fogamzásgátlás, nem tesz semmit a fogantatás elnyomására vagy megakadályozására.”

„Első ránézésre úgy tűnhet, hogy kevés a különbség (a természetes családtervezési módszer és a fogamzásgátlás között)” – mondják a püspökök. „De nem kizárólag a végeredmény számít, és hatalmas erkölcsi különbséget jelenthet az, ahogyan eljutunk ehhez az eredményhez. Egyes módszerek tiszteletben tartják Isten nekünk szánt ajándékait, míg mások nem.”

A püspökök így folytatják: „Amikor a párok fogamzásgátlást alkalmaznak, legyen az fizikai vagy kémiai, elnyomják termékenységüket, azt állítva, hogy egyedül ők rendelkeznek azzal a hatalommal, amely új életet teremt. A természetes családtervezési módszer esetében a házastársak tiszteletben tartják Isten tervét az életre és a szeretetre vonatkozóan. Dönthetnek úgy, hogy tartózkodnak a szexuális egyesüléstől a nő termékeny időszakában, anélkül, hogy bármit is tennének a jelenlévő szeretetadó vagy életadó jelentés elpusztítására. Ez a különbség aközött, hogy úgy döntenek, meghamisítják a test teljes házassági nyelvét, és aközött, hogy bizonyos időpontokban úgy döntenek, hogy nem beszélik ezt a nyelvet.”

A természetes családtervezési módszer gyakorlatának modern gyökerei a 20. század közepéig nyúlnak vissza, az 1930-as évek korai, viszonylag megbízhatatlan naptáralapú módszereitől a mai okostelefon-alkalmazás alapú megközelítésekig fejlődve.

A gyakori módszerek közé tartozik a Billings Ovulációs Módszer, amely a méhnyaknyák változásait követi nyomon, valamint a tüneti hőmérőzéses, három-jel (Sympto-Thermal) módszerek, amelyek a nyák megfigyelésének, a hőmérséklet-eltolódásoknak és a méhnyakváltozásoknak a grafikus rögzítését kombinálják. A Marquette-modell „több különböző biomarker eszközt használ a vizelet biomarkerek (ösztrogén, LH és progeszteron) kimutatására” – áll a weboldalán.

Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának adatai szerint a természetes családtervezési módszer tökéletes alkalmazás esetén 88–100%-os hatékonyságot biztosít a terhesség elkerülésében, míg a nem tökéletes alkalmazás esetén 70–98%-os hatékonyságot. A terhességre vágyó párok esetében a természetes családtervezési módszert nem használó párok körülbelül 85%-ánál jellemzően körülbelül egy éven belül bekövetkezik a terhesség, és három-hat hónapon belül azoknál, akik alkalmazzák a módszert.

Ferenc pápa 2023-ban (a teljes levél magyarul ld. itt) „értékes eszközként” dicsérte a Billings-módszert „a felelősségteljes döntések meghozatalához a gyermekvállalást illetően”, és „gondolkodásmódunk új forradalmát” sürgette, hogy „újra a természet nagy könyvéhez fordulva” megtanuljuk „tisztelni a test értékét”. Megjegyezte, hogy egyszerű a módszer a „fogamzásgátló kultúra” közepette, elősegítve a házastársak egymás iránti gyengédségét és „a hiteles szabadságra való nevelést. (KEK 2370 – szerk.megj.)

A terhesség erkölcsileg megengedett módon történő tervezésében, megelőzésében vagy elhalasztásában való hatékonyságon túl a természetes családtervezési módszert alkalmazó párok elismerik, hogy az nehéz lehet, de azt mondják, hogy javítja a kommunikációt és az önuralmat, és az időszakos önmegtartóztatás egyébként nehéz időszakait a mélyebb intimitás lehetőségévé alakítja.

Jessica Vanderhyde ápolónő és hétgyermekes anya, aki a Marquette-módszert alkalmazza, mivel férjével még nem érzik magukat felkészülve egy újabb gyermek fogadására, a CNA katolikus hírügynökségnek elmondta, hogy bár a természetes családtervezési módszer frusztráló lehet a szükséges önmegtartóztatási időszakok miatt, mégis „sokkal nagyobb bensőséghez vezet a házasságban”.

„Ha hosszú az önmegtartóztatás időszaka, megpróbálunk más módokat kitalálni a közelségre. Biztosítanom kell, hogy gyengédebb legyek vele, mert a szexuális intimitás az egyik fő módja annak, hogy érezze, hogy szeretem. Ha ez nem lehetséges, akkor ennek tudatában kell lennem” – mondta. „Jókká váltunk abban, hogy figyelembe vegyük egymás érzéseit és szükségleteit. Igyekszem a lehető legjobban megadni neki, amire szüksége van.”

Vanderhyde azt is hozzátette, hogy a ciklus-térkép (charting) készítése, a megfigyelt jelek táblázatba rögzítése hogyan hozhatja közelebb egymáshoz a párt, mivel lehetővé teszi a férj számára, hogy valóban értékelje felesége testét és szükségleteit is.

„A férjnek részt kellene vennie a ciklus folyamatos figyelésben” – folytatta –, „hogy teljes mértékben részese legyen a folyamatnak, és ne érezze úgy, hogy a felesége hangulatainak szeszélyeire van bízva.”

Jessica szerint ez feltárhat olyan mögöttes egészségi problémákat is, mint a meddőség vagy a hormonális egyensúlyhiány, amelyeket a mesterséges fogamzásgátlási formák elfedhetnek.

Fordította: Demény Anna
Forrás: EWTN News