68. nap: Meriba vizeinél – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk, tudjuk, hogy te jó és hűséges vagy, és hűséged nemzedékeken keresztül tart. Kérjük, segíts minket hűségesnek maradni hozzád! Segíts, hogy meglássuk hűségedet, kegyelmedet, igazságodat és jóságodat minden szavadban! Add, hogy igéd formálja a látásunkat, értelmünket és szívünket! Segíts, hogy azt szeressük, amit te szeretsz, és azt gyűlöljük, amit te gyűlölsz! Segíts, hogy mindenekfelett téged szeressünk, embertársainkat pedig úgy, mint önmagunkat! Ezt kérjük Jézus nevében! Ámen.
Elmélkedés
A Számok könyvének 19. fejezetével kapcsolatban két megjegyzésem van. Az egyik a vörös tehén, amit teljesen el kell égetni, és miközben ég, három dolgot kell rádobni: cédrusfát, izsópot és karmazsint, amelyek közül az izsóp kap fontos szerepet, ami egy lila virágú, illatos, gyógynövényként is használt törpecserje. Jézust a kereszten izsóp szárára tűzött, borba mártott szivaccsal kínálják meg. A mostani nem az első alkalom, hogy az izsóp használata szóba kerül. Az Egyiptomból szabaduló zsidók az utolsó éjszakán a bárány vérébe mártott izsóppal kenték meg házaik szemöldök- és ajtófélfáját. Jézus Krisztushoz, a kereszten értünk vérző Isten Bárányához izsóp-száron nyújtják fel a borba mártott szivacsot, így teremtve kapcsolatot a zsidó pászka ünneppel. Itt, a vörös tehén elégetésénél is jelen van az izsóp, s arra gondolunk, hogy ez újra Jézussal van kapcsolatban. Igen, mert a vörös tehén elégetésének szertartása a bűnök megbocsátásáról szól, a tisztátalanból tisztává válásról, a közösségtől való elidegenedés állapotából a közösségbe való visszatérésről.
Később, ugyanebben a fejezetben szó van a halottakkal való érintkezésre vonatkozó törvényről. Ezek a szabályok nagyon észszerűek, hiszen betegséget, fertőzést lehet ilyen módon kapni, ami halálos lehet, tehát várni kell, míg megtisztul az ember. A várakozás folyamatában nemcsak fizikálisan, de szertartásosan is meg kell mosakodni. Ami itt egyedi, hogy megemlíti azt az estet, amikor valaki öntudatlanul egy sírra lép, s így tisztátalanná lesz. Ez párhuzamba állítható Jézus megjegyzésével a farizeusokról, amikor azokat fehérre meszelt síroknak nevezi. Kívülről tisztának tűnnek, de belül tele vannak a halott csontjaival. Jézus figyelmeztet, hogy ami kívülről tisztának látszik, az belül, a szív szintjén tisztátalan lehet.
A Számok könyve 20. fejezete felveszi újra a történet fonalát, és egy fordulóponttal folytatja az elbeszélést. A pusztában vándorló izraeliták Cin pusztájában vannak, nincs vizük és panaszkodnak Mózesnek és Áronnak. Isten azt mondja Mózesnek, hogy parancsolják meg a sziklának, hogy adjon vizet, és Isten vizet fog fakasztani az egész közösségnek és állataiknak is. És mit tesz Mózes? Elveszti a türelmét, s ahelyett, hogy ráparancsolna a sziklára, és eszközévé válna a csodának mindenki szeme láttára, mérgesen kétszer ráüt a sziklára, ami mindent megváltoztat. Mivel Áron és Mózes ezt tették, Isten azt mondja nekik, hogy nem léphetnek be az ő örökségébe, nem vezethetik be a népet az ígéret földjére. Ez elég igazságtalannak tűnhet, különösen, mivel Mózes a kezdetektől nagyon hűséges, és Isten üzenetét mindig világosan és hűen tolmácsolja a nép felé. Közbenjár a népért Istennél és viszi Isten válaszát a népnek. Mégis, ez a kis vétek olyan súlyosnak bizonyul. De miért?
Felismerhetjük benne, hogy a vezetők tetteit Isten máshogyan ítéli meg. Isten azt mondja, hogy Mózesnek és Áronnak az ő kegyelme és igazságossága tanúiként kellett volna viselkedniük, de nem így tettek, hanem haraggal cselekedtek mindenki szeme láttára. Ahelyett, hogy ez egy nyilvánvaló csoda lett volna, most úgy tűnik, mintha ráütöttek volna a sziklára és annak hatására tört volna elő a víz. De nem csak ennyiről van itt szó. Később Szent Pál azt mondja, hogy a szikla a pusztában Krisztus volt (vö. 1Kor 10,4). Tehát misztikus módon Mózes Jézus szimbólumára ütött. Ez utalhat a tett komolyságára.
Az utolsó megjegyzést az Áron halála előtti szakaszhoz fűzöm, ahol Edom megtagadja a földjén való áthaladást. Nemrég volt róla szó, hogy az edomiták Ézsaunak, Jákob testvérének leszármazottai, gyakorlatilag unokatestvér nép. Edom lakói nem hiszik el, hogy az izraeliták békésen vonulnának keresztül az országon, ezért megtagadják tőlük az áthaladást. Ez a rész arra a mélységes törésre világít rá, amely ebbe a családba beférkőzött.
A Második Törvénykönyv 21. fejezetében sokak számára provokatívak lehetnek a törvények. Ugyanakkor látnotok kell, hogy milyen bölcs rendelkezések ezek. Azt mondja az Írás, hogy amikor háborúba indulsz, és a foglyok közt látsz egy gyönyörű nőt, megszerezheted és feleségül veheted… Hogyhogy? Akarata ellenére is? Nos, akkoriban így zajlott az élet, és Isten a realitással teremt kapcsolatot. De azt mondja, hogy bár ezt a kor szokásai szerint megteheted, különleges módon kell az asszonnyal bánnod, mert nem a tulajdonod, nem a foglyod, nem a rabszolgád… Először is, le kell vágni a haját és a körmeit. Ez annak a jele, hogy maga mögött hagyja a régi életét és belép az újba. Leveti fogsága ruháit és házadban marad, nem a szolgád lesz. Ha feleségeddé teszed, akkor családtag lesz és nem másodrangú ember. Gyászolhatja a szüleit egy hónapon keresztül. Tehát, időt adsz neki, mint bárki másnak, aki gondjaidra van bízva, hogy elgyászolja meghalt hozzátartozóit, elmúlt életének veszteségeit. Ha már nem kedveled őt – számomra ez is felháborítóan hangzik –, elválhatsz tőle, de nem adhatod el pénzért, mert nem a rabszolgád volt, hanem a feleséged. És nem szabad vele durván és rosszul bánni. Ha elválsz tőle, akkor teljesen egyenértékű családtagként kell elválnod tőle. Ebben a részben Isten tudomásul veszi, hogy a szívünk megtört, rendetlen, és mi aszerint akarunk cselekedni, de van számos korlátozás. Ezek pedig mind az így szerzett feleséget védik – ebben látom én Isten bölcsességét. Így találkozik Isten igéje a mi megtörtségünkkel.
A következő esetben ugyanígy igazságot tesz két feleség között – bár mi felháborodva mondjuk: Miért nem csak egy van? Hiszen a Teremtés könyve 2. fejezetében, Ádám és Éva esetében egy férfiről és egy asszonyról olvasunk. Ebben az kérdésben majd Jézus tesz igazán rendet. De a Második Törvénykönyv szerinti egyezség ez: ha több feleséged van, és egyiket szereted, a másikat meg nem, akkor, ha a szeretett feleség a másodszülött fiadnak ad életet, nem mondhatod, hogy az ő fiának adom a nagyobb örökséget, mivel ezt az asszonyt kedvelem jobban. Nem, a törvény szerint az elsőszülött fiú kapja az örökséget. A törvény független az érzéseidtől és attól, amibe a kísértések vinnének.
A következő rész a lázadó és önfejű fiúról szól, akit végső soron meg is lehet kövezni. Ez hogy van? Amikor törvényeket olvasunk, néhány a bekövetkezett rossz orvoslásáról szól, mások pedig büntetésről. De vannak olyanok is, melyek elrettentésül szolgálnak. És ez a mostani ilyen, ami a rossz útra tért, léha, mulatozós, önfejű fiúról szól, aki nem hallgat szülei szavára, s így a megkövezés lehetőségével néz szembe. Ez a rendelkezés felszólítja Izrael fiait, hogy hallják meg az igét és féljék az Istent. Tehát ez a törvény elrettentésül adatik. Azért annyit hadd tegyek hozzá, hogy mivel ezt a büntetést a két szülőnek, ráadásul együtt kellett kérnie városuk véneitől, elég valószínűtlen, hogy ez gyakran előfordult volna. Nem is látunk egy esetet sem Izrael bibliai történetében, amikor ilyenre sor került volna.
Végül, egy olyan emberről szól az ige, aki halálbüntetést érdemlő bűnt követett el, ki is végzik, felakasztják, de a testét nem hagyják éjszakára a fán függeni, hanem eltemetik. Lehet, hogy mi most ezt nem az igazságosság és irgalmasság találkozásának látjuk, pedig az. Ha valaki megérdemelten kap halálbüntetést, az igazságosság. És az, hogy nem hagyják a testét a vadállatok prédájául, hogy megszégyenítsék, megalázzák a holttestet, hanem napnyugta előtt eltemetik, ez kegyelet és irgalmasság. Ezt megint úgy kell értenünk, hogy Isten szava belép egy brutális, erőszakos világba és kevésbé kegyetlenné és erőszakossá teszi azt.
Isten igéje egy durva, erkölcstelen világba jön, és azt mondja, hogy tegyük a világot kevésbé erkölcstelenné: gyorsan el kell temetni, megadni a végtisztességet, „mert átkozott az, aki a fán függ”. Hoppá! Ezek a szavak Jézusra utalnak. Szent Pál tesz erről a mondatról egy megjegyzést a Galatákhoz írt levél 3. fejezetében, ahol azt mondja, hogy Krisztus megszabadított minket a törvény átkától, mert átokká lett értünk, és idézi a Második Törvénykönyv 21. fejezetének ezt a sorát: „mert írva van, hogy átkozott, aki a fán függ”. Ezt azért tette Jézus, hogy az ábrahámi áldás elérjen hozzánk, nem zsidókhoz is Jézus Krisztusban. Jézus magára vette az átkot, ami minket illet, hogy elhozhassa számunkra az áldást, hogy megszabadulhassunk a bűn átka alól. Azért, hogy mi is elnyerjük a megígért Szentlelket a hit által. Mekkora ajándék ez!
Imádkozom mindnyájatokért, és remélem, ti is imádkoztok értem. Kérlek benneteket, imádkozzunk egymásért, miközben tovább haladunk ezen az úton. Ez a 68. nap — bekerült a „jegyzőkönyvbe”, ott van a könyvekben, és te itt vagy, haladsz tovább.










Köszönöm szépen a mai tanítást is Kornél atyának.
Àldjon az Úr Kornél atya köszönjük szépen a szép beszédet és elmélkedést imãdkozunk érted és mindenkiért akik imádkozzàk az egy év bibliàt szép napot mindenkinek Ámen 🙏🙏🙏
Köszönöm atyám az elmélkedésedet, mindig sokat segít a biblia értelmezésében. Ísten áldjon!