A torinói lepel láttán a brit filmrendező szkeptikusból hívő lett

David Rolfe brit filmrendező azzal a meggyőződéssel, hogy középkori műtárgyról van szó, 1978-ban vizsgálatot kezd a torinói lepel ügyében. Célja világos: megmutatni, hogy az átverés. Kutatásai azonban jóval a tudományon túlra viszik őt. Lenyűgözve a misztérium erejétől és Krisztus arcának szemlélésétől, a megtérés tapasztalatát éli át.

David Rolfe azt gondolta, hogy lerántja a leplet egy csalásról. Az 1951-ben született brit rendező és fotós meg volt győződve arról, hogy a torinói lepel nem több egy tévesen tisztelt középkori műtárgynál. Ezért 1978-ban hozzákezdett egy dokumentumfilm forgatásához, amelynek jól meghatározott tudományos célja az volt, hogy bebizonyítsa a lepel hamis eredetét. De a kutatások folyamán a bizonyossága ingadozni kezdett.

Az ateizmusból az agnoszticizmusba, majd a kereszténységbe fordult. „A forgatás idején nem voltam hívő. Ma kereszténynek vallom magamat és rendszeresen imádkozom” – vallotta be 2022-ben, a „Torinói lepel háttértörténete” című podcastban (Guy Powell podcast sorozatának 15. részében – szerk.megj.). Azonban mégsem a Krisztus leplére vonatkozó szilárd bizonyítékok győzték meg őt, hanem maga Jézus Krisztus.

„Megtértem, amikor Krisztus arcát szemléltem a halotti leplen, ezt az isteni képet, amely felülmúlja azt, amit ember alkotni képes.”

Számára a torinói lepel meglátása hasonló mély spirituális élmény volt, mint János apostolnak az üres sír élménye: találkozás, amely megnyitja az utat a feltámadásba vetett hit felé (Jn 20, 6-8). A Néma tanú (1978), Néma Tanú 2 (2008) és legutóbb pedig a „Ki lehet Ő?” című dokumentumfilmjeibena rendező feleleveníti kutatását és belső utazását. Legutóbbi filmje alátámasztja azt a vélekedést, hogy a legújabb tudományos eredmények újraindítják a lepel hitelességérő szóló vita messze nem lezárt kérdését. David Rolfe története arról tanúskodik, hogy a Krisztus arcával való igazi találkozás felforgathat egy életet: a hit néha a legőszintébb kutatások során ott bukkan fel, ahol nem is számítunk rá.

A lepel hitelessége

A torinói lepel huszadik századi vizsgálatai, nevezetesen a szénizotópos (radiokarbon) kormeghatározás, kezdetben középkori eredetre mutattak. De ezeket a vizsgálatokat csak a szövetnek egy, a századok folyamán többször kezelt, restaurált részén végezték el. A legfrissebb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a lepel időrendileg az első évszázadra, Krisztus halálának idejére datálható. Ami az arc és a test lenyomatát illeti, kiderült, hogy azt sem festékkel, sem növényi színezékekkel, sem tintával nem készítették.

Egy 1977-es tanulmány felfedte, hogy a leplen lévő vérfoltok pontosan megfelelnek azoknak, amelyeket egy megfeszített ember bebugyolált teste hagyott volna a szöveten. A háton olyan nyomok is láthatók, amelyeket csak egy, a korbácsolás folyamán használt speciális római ostor okozhatott.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia