62. nap: Kémek kiküldése Kánaánba – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Pusztai vándorlás
Ima
Mennyei Atyánk!
Dicsőítünk téged és hálát adunk igédért, amely által szólsz hozzánk, és amin keresztül formálod az elménket és a szívünket, amikor megtanítasz rá, hogy mit szeressünk és mit ne. Megköszönjük azt is, hogy minket választottál. Hálát adunk, amiért hozzád tartozhatunk. Kérünk téged, add kegyelmed, hogy szívünk és elménk formálásán túl elfogadjuk életünkre vonatkozó akaratodat is! Segíts, hogy engedjük magunkat megszólítani és szeretni általad, úgy, ahogyan te kívánod! Jézus nevében kérünk, add kegyelmed, hogy mindenben igent mondhassunk neked a mai napon! Ámen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Számok könyvének 12. és 13. fejezete elég nagy falat. Ha a Számok könyvében leírtakat élő adásnak tekintjük, akkor a Második Törvénykönyv az ismétlés. Az egész történet rögtön azután játszódik, hogy a nép kiszabadult Egyiptomból. Talán két év sem telik el az indulás óta, amikor Mirjam és Áron Mózes ellen fordul, mielőtt még kémeket küldtek volna Kánaán földjére. A Második Törvénykönyv 11. fejezete is ezt az időszakot eleveníti fel.
Ami Áronnal, Mirjammal és Mózessel történik, az igen érdekes, afféle testvérharc. Mérgesek, amiért Mózes feleségül vette a kusita nőt. Itt Mózes eredeti feleségéről, Cipporáról van szó, aki Midián földjéről származott, amit Kúsánnak is neveztek. Rengeteg elmélet kering arról, mi is lehetett ezzel a gond, nem tudjuk a pontos választ. De nem is ez a lényeg. Ma is sokszor látunk olyat, hogy egy család nem tudja befogadni a sógort vagy a menyet. Ennek bármi lehet az oka: a családi háttér, a viselkedés, vagy egyéb különbözőségek.
A valódi problémájuk inkább az, hogy az Úr az öccsüket, Mózest választotta ki prófétának, aki nemhogy az Úrral, de sokszor az Úr nevében is beszél. A házasság egyébként nem lehet kifogásolható, különben az Úristennek is lett volna ehhez egy-két szava. A testvérek mégis szemrehányást tesznek Mózesnek, ezért az Úr megbünteti Mirjamot. A tetteknek mindig vannak következményeik. De amikor Mirjam leprás lesz, ez hirtelen egyesíti a két másik testvért. Mózes, Áron kérésére, közbenjár Mirjamért. Milyen gyakran tapasztalhatjuk mi is: ha megosztott is a család, egy súlyos vagy halálos betegség összerántja a rokonokat, mert csak együtt lehet érdemben kezdeni valamit a helyzettel. Ekkor felismerjük, hogy a kapcsolatunk fontosabb, mint a nézeteltéréseink. Ez történik itt is. Mirjam megkapja a leprát, a három testvér pedig újra egyesül az imában. Ez nagyon figyelemre méltó!
Ezután küldik a kémeket Kánaánba a 13. fejezetben. Ez fontos eseményekhez vezet. Azt az ígéretet kapták a zsidók, hogy tejjel és mézzel folyó földre jutnak, de Mózes azt is szeretné tudni, kik lakják azt. Erősek vagy gyengék? Fallal körülvett városokban élnek, vagy kint a síkon? Ezen múlik, hogy a harcban a védőnek, vagy a támadónak van-e előnye. Ekkor viszont a nép ráeszmél, hogy ők tulajdonképpen nem is harcosok. Egész életükben rabszolgák voltak, nem értenek a hadviseléshez, nincs jártasságuk a pusztai létben sem, inkább a szolgaság az, ami a vérükben van. Ott meglátják, hogy a kánaániak erősek, a falaik pedig magasak. Izrael lehetetlennek találja a küldetést, pedig nem egész két éve szakította ki őket az Úr a világ leghatalmasabb nemzete, az egyiptomiak karmaiból. Isten egyet is ért velük. Tényleg nem tudnak győzni. Az Úr viszont tud. De ők nem bíznak az Úrban, pedig erre lenne szükségük ahhoz, hogy birtokba vehessék a nekik járó földet. Valaminek történnie kell. Erről fogunk hallani a következő pár napban.
Még a Második Törvénykönyvről pár szót: a 11. fejezetben Mózes emlékeztet, mi fog történni, amikor Izrael megérkezik az ígéret földjére. Nagyszerű lesz, hihetetlen, de megint idegenek fogják őket körülvenni, és nagy lesz a kísértés, hogy a héberek hasonuljanak hozzájuk, hogy elfelejtsék, kik is ők, és kihez tartoznak valójában. Ezért emlékezniük kell az Úr igéjére és mindarra, amit értük tett. Így jelennek meg a szent szövegeket tartalmazó bőrtokok, dobozok, amiket a homlokukra, karjaikra, és ajtóikra rögzítenek, hogy emlékezzenek az Úr cselekedeteire.
Minderre nekünk is szükségünk van. Ezért használunk mi, katolikus keresztények is feszületeket, mert emlékeztetnek minket Isten szeretetére. Emlékeztetnek minket a bűn árára, a legnagyobb csodára, a megtestesülésre és a világ megváltására. Ezért teszünk ki ikonokat is a falunkra.
És ezért járjuk végig a Bibliát egy év alatt: mert nem akarjuk elfelejteni, mit tett értünk Isten. Ezért emlékezzetek, emlékezzetek arra, amit az Úr tett, és ne felejtsétek el sem a megpróbáltatások idején, sem a bőség idején. És ne felejtsétek el, hogy imádkozzatok egymásért! Mindig ezt mondom, mert szükségünk van arra, hogy imádkozzunk egymásért. Szükségem van a ti imáitokra, és ti is számíthattok az enyéimre.
