61. nap: Panaszkodás a pusztában – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pusztai vándorlás

Ima

Mennyei Atyánk!

Hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Tudjuk, hogy te ott vagy, ha nehéz helyzetek elé nézünk. Amikor a saját erőnkre és bölcsességünkre támaszkodunk, akkor te egyértelműen és határozottan meghívsz minket, hogy a te erődre és a te bölcsességedre hagyatkozzunk. Istenünk, te tudod, hogy egyedül elbukunk, ezért ajánlod fel a te erődet és a te bölcsességedet nekünk. És mindezt ingyen adod. Ez a kegyelem ajándéka. A mai napon elfogadjuk ajándékodat, az erő és a bölcsesség ajándékát. Jézus nevében kérünk, változtasd meg a szívünket és segíts megszabadulni a megkötözöttségeinktől! Ámen.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Számok könyvének 11. fejezetében Izrael népének történetéről olvasunk, akik lázadnak és panaszkodnak, hogy ők milyen szerencsétlenek. Nem úgy, mint a Siralmak könyvében vagy a zsoltárokban találjuk, hogy „Istenünk, miért teszed ezt meg ezt velünk?” Ez egy másfajta panasz. Nem olyan, mint amikor egy gyermek mondja a szüleinek, hogy miért nem kaphatom meg ezt, vagy miért nem megyünk ide vagy oda… Ez itt a lázadás hangja – és ez a lényeg. Nem arról van szó, hogy éhesek vagyunk és enni akarunk. Ez a lázadás hangja. Itt van Izrael népe, akik végül is minden nap esznek valamit. Igaz, hogy csak mannát kapnak reggelire, ebédre és vacsorára is, de ők erre így válaszolnak: „Bárcsak visszamehetnénk Egyiptomba, ott ingyen kaptunk halat!” Mit is mondtok? Azt, hogy amikor rabszolgák voltatok, ingyen ehettetek? Nem, egyáltalán nem, hiszen rabszolgák voltatok! Igaz, hogy ehettetek uborkát, hagymát és fokhagymát, de mindez a szabadságotok árán történt. Annak árán, hogy nem vettek emberszámba titeket az egyiptomiak között. Most pedig Isten népe vagytok és szabadok vagytok. Isten gondot visel rátok, és etet titeket minden áldott nap! És erre ti azt mondjátok, hogy bárcsak még mindig szolgák lennénk? 

Mennyire hasonlóak vagyunk hozzájuk. Sokan kérdezik, hogy ha katolikus keresztény leszek, akkor boldog leszek? A gyónás után megkönnyebbülök majd? Ha átadom az életem Krisztusnak, jobban megy majd a sorom? Persze, ezek nagyszerű dolgok, én is jól akarom érezni magam, boldog akarok lenni és azt akarom, hogy rendben menjenek a dolgaim. De ezt soha nem ígérte Isten nekünk. Nem ígérte meg, hogy egészségesek leszünk és mindenünk meglesz, ha Jézus Krisztussal járunk. Sőt, Jézus ezt mondta „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” (Mk 8,34). De szabad leszel, nem leszel szolga. Életed lesz, az Úrhoz tartozhatsz, az övé lehetsz, bár lesznek problémáid és nehézségeid is. De légy bátor, mert Jézus mondja: „Én legyőztem a világot!”

És mi mégis azt mondjuk, hogy boldogabb voltam, mikor fokhagymát, hagymát és póréhagymát ehettem. Bármiért eladhatjuk a szabadságunkat. Eladhatjuk a kényelemért vagy a fokhagymáért.

Majd a továbbiakban olvassuk, hogy Mózes megosztja a terheit Izrael vénei között hetven férfival, akik megkapják a Szentlelket, Isten lelkét. Érdekes az a rész, amikor jelentik Mózesnek, hogy Eldád és Medád is elragadtatásba esett, pedig ők nem engedelmeskedtek Mózes hívásának a szent sátorhoz, és a táborban maradtak. Ám Mózes erre így válaszol: „Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” (Szám 11,29).

Amikor megkereszteltek, a pap megkente krizmával a homlokodat. Krizmával kenték fel korábban a papokat, a királyokat és a prófétákat. Így a keresztelésedkor téged is felkent a pap az általános papságra, valamint prófétává és királlyá kent fel, hiszen Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak a tagja lettél, ő pedig a világmindenség királya. Ezen kívül, a felkenés által te is az Úr prófétája lettél, és király vagy királynő lettél. Ez azt jelenti, hogy Isten elküldte, és te megkaptad a Szentlelket, hogy prófétává tegyen. A kérdés az, hogy élem-e, „gyakorlom-e” ezt az áldást, hogy prófétává kent fel engem Isten? Ennyit a Számok könyve 11. fejezetéhez. Ne felejtsétek el, hogy ez a pusztai vándorlás kezdete.

A Második Törvénykönyv 10. fejezete pedig a pusztai vándorlás vége. Itt Mózes összefoglalja a történetet a tízparancsolatról, amit másodszor kapott meg a kőtáblákon, s amelyeket a szövetség ládájába helyezett. A kulcsfontosságú rész ebben a fejezetben a törvény lényege, ami sokszor előjön még, a következő: „Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is láthatjátok.” (MTörv 10,15).

Ma is ezt mondja nekünk az Úr. Az Úr nekünk adta meg, hogy szerethessük. Ezért kaptuk a tízparancsolatot, hogy annak megtartásával is kimutassuk iránta való szeretetünket.

Ezért kaptál te is és én is meghívást arra, hogy részesei legyünk a Biblia egy év alatt podcastnek: mert az Úr feléd fordította a szívét. Igen, eredetileg nagyon világosan ezt olvassuk a Második Törvénykönyvben: „Isten a zsidó népre irányította szeretetét, őket választotta ki és utódaikat.” De a zsidó népen keresztül Isten az egész világot meg tudta áldani. És ebbe tartozol te is és én is. Ez azt jelenti, hogy ezt az áldást kiterjesztette, és szeretetét rád árasztotta. Ezért tartjuk meg a parancsolatokat, ezért imádkozunk, ezért nyitjuk meg ma a szívünket és az értelmünket az ő igéje előtt: mert szeretetből ránk tekintett. Nem mi vagyunk azok, akik először szerettük őt; Ő az, aki először szeretett minket. Ez annyira jó. Isten szeret téged. Isten szeret téged. Legyen ez ma számodra az ő személyes üzenete: Isten feléd fordította a szívét. Téged választott, hogy kiárassza kegyelmét és szeretetét.

Imádkozzunk továbbra is egymásért. Én imádkozom érted, és kérlek, te is imádkozz értem. Egy nagy közösség tagjai vagyunk, akik ennek az útnak a 61. napján járnak, ezért támogassuk és támogassátok egymást! Tudom, hogy sok Biblia egy év alatt közösség működik, ahol arról beszélgettek, ami itt elhangzott, amit hallottunk, és ami megérintett. Folytassátok tovább a közösségi együttléteket! Ez akkora áldás, egészen rendkívüli áldás, hogy együtt lehetünk. És köszönöm ezt Istennek és nektek.