Jézus arcában felragyog Isten dicsősége – XIV. Leó pápa Úrangyala imája

Nagyböjt második vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Leó pápa Isten arcának kinyilatkoztatásához fűzte gondolatait. Katekézisében kifejtette, hogy Urunk színeváltozása előrevetíti Húsvét fényét, hirdeti a jövőbeli feltámadást.

Krisztus a sötétséggel szemben az új fényt sugározza minden fájdalomtól meggyötört emberi testre, átalakítja a történelem sebeit, teljessé téve minden isteni szót. Az ateizmus reménytelenségére, az agnoszticizmus magányára az Atya az Üdvözítő Fiú ajándékával válaszol – tanította XIV. Leó pápa.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok – köszöntötte Leó pápa a Vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából a Szent Péter téren összegyűlt híveket, majd elemezte a vasárnapi evangéliumi szakaszt, amely Urunk színeváltozását beszéli el, egy fénnyel teli képet állítva mindannyiunk elé (vö. Mt 17,1-9). Ennek a képnek a megvalósítására Máté evangelista az Apostolok emlékezetébe mártja tollát, Krisztust Mózes és Illés között ábrázolva – fejtette ki a Szentatya, rámutatva, hogy az Emberré lett Ige a Törvény és a Prófécia között áll. Jézus az élő Bölcsesség, aki teljessé tesz minden isteni szót. Mindaz, amit Isten megparancsolt és sugallt az embereknek, Jézusban találja meg teljes és végleges megnyilvánulását.

Amint a Jordánban való megkeresztelkedés napján, úgy ma is halljuk a hegyen az Atya hangját, amely hirdeti: „Ez az én szeretett Fiam”, miközben a Szentlélek „fényes felhővel” takarja be Jézust (vö. Mt 17,5) – idézett a pápa Nagyböjt második vasárnapjának evangéliumi szakaszából. Az evangélium ezzel a valóban egyedülálló kifejezéssel szemlélteti Isten kinyilatkoztatásának stílusát. Az Úr, amikor megmutatkozik, tekintetünknek feltárja túláradó bőségét. Jézust előtt állva, akinek arca „ragyog, mint a nap”, „ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár”, a tanítványok Isten emberi ragyogását csodálják. Péter, Jakab és János egy alázatos dicsőséget szemlélnek, amely nem egy tömegek számára rendezett látványosságként, hanem ünnepélyes bizalomként mutatkozik meg – hangsúlyozta Leó pápa.

Urunk színeváltozása előrevetíti Húsvét fényét, a halál és a feltámadás, a sötétség és az új fény eseményét, amelyet Krisztus sugároz minden erőszak által megkínzott testre, a fájdalom által keresztre feszített testekre, a nyomorúságukban elhagyott testekre. Valójában, miközben a gonosz testünket csereáruvá vagy névtelen tömeggé alacsonyítja le, éppen ez a test Isten dicsőségében ragyog fel. A Megváltó így átalakítja a történelem sebeit, megvilágítva elménket és szívünket: kinyilatkoztatása az üdvösség meglepetése! – fejtette ki a pápa, majd a következő kérdéseket tette fel:

Lenyűgöz-e mindez bennünket? Isten igazi arca vajon talál-e bennünk csodálattal és szeretettel teli tekintetet?

Az ateizmus reménytelenségére az Atya az Üdvözítő Fiú ajándékával válaszol; az agnosztikus magányból a Szentlélek vált ki bennünket, felkínálva az élet és kegyelem örökös szeretetközösségét. Gyenge hitünkre válaszként hirdeti a jövőbeli feltámadást: ez az, amit a tanítványok Krisztus ragyogásában láttak, de ennek megértéséhez időre van szükség (vö. Mt 17,9).

A csend idejére, hogy meghallgassuk az Igét, a megtérés idejére, hogy élvezzük az Úr társaságát – fejezte be az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét Leó pápa arra buzdítva, hogy miközben mindezt megtapasztaljuk Nagyböjt idején, kérjük Máriát, az ima tanítóját és Hajnalcsillagot: őrizze meg a hitben lépteinket.

Forrás: Vatican News