60. nap: Közbenjáró imádság – Biblia egy év alatt podcast

Korszak: Pusztai vándorlás

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked és dicsőítünk téged. Mint a zsoltáros, gyakran mi is azt látjuk, hogy akik nem hallgatnak rád, és azt teszik, amit akarnak, megbántanak másokat, ők tűnnek a legáldottabbnak. Még boldognak is látszanak azok, akik azt mondják: „Ki törődik Istennel? Hol van Isten?”. És több szeretetben van részük, mint azoknak, akik figyelnek az igédre, akik mindenben téged keresnek. Akik követnek, Uram, néha úgy tűnik, több nehézséggel küzdenek, mint azok, akik megfeledkeznek rólad, akik semmibe vesznek, akik nyíltan elutasítanak. Uram, Isten, ez egy nagy misztérium számunkra. De mi tudjuk, Urunk, Istenünk, hogy te igazságos vagy és nem feleded el a szegény kiáltását, nem hanyagolod el azokat, akik szeretnek téged. Továbbra is kiáltunk hozzád, továbbra is hallgatjuk igédet, továbbra is beléd helyezzük bizalmunkat, reményünket és egész életünket. Így könyörgünk hozzád Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Egy kis összefoglalás újra. A Számok könyve az elbeszélő könyvek egyike, az izraeliták pusztai vándorlását beszéli el: hogyan osztódnak törzsekre, családokra, hogyan lesznek szent néppé. Ma azt mondja az Úristen, hasonlóan a tegnap olvasottakhoz, hogy ha a tűzoszlop vagy a felhőoszlop felemelkedik, követniük kell egy meghatározott módon: úgy, hogy Júda családja indul el először. Júda neve dicsőítést jelent, ahogy erről korábban szót ejtettünk, ő vezeti a népet, mert mindig a dicsőítés kell, hogy elindítson bennünket a napjaink során. 

Tehát elkezdik a vándorlást. Mikor Izrael népe a pusztában táborozott, a tábor közepén volt a találkozás sátra, a szentély és a leviták. Körülöttük, a négy égtáj felé kiterjedve helyezkedett el a többi törzs. A vándorlás során a törzsek fele haladt elöl, utána a frigyláda a szent dolgokkal, a gersonitákkal, Kehát családjával és a meráritákkal, majd a többi törzs utánuk. Tehát a vándorlás során is Isten jelenléte és a szent tárgyak haladtak középen. 

Elindultak egy három napos útra és Párán pusztájába értek. Megjegyzendő, hogy három fő helyszín van a Számok könyvében: a Sínai-hegy és környéke, Párán pusztája, ahová most indulnak, és Moáb pusztája. Moáb a Jordánon túl van és onnan már látni Jerikót, az Ígéret földjét. Ez utóbbi helyen, Moáb síkságán mondja el Mózes az utolsó beszédét, ahogy a nép átnéz a Jordánon az Ígéret földjére. Ezt a beszédet rögzíti a Második Törvénykönyv.

A Második Törvénykönyvben ma azt olvassuk, hogy Isten ezt mondja Mózesen keresztül: „Tudom, hogy el fogtok bukni. Ez a történetetek része. Ahogy kiszabadítottalak benneteket az egyiptomi szolgaságból és kihoztalak benneteket ide, máris elfordultatok tőlem. Ismerem a szíveteket.” Ekkor Mózes számba vesz jónéhány helyet, ahol ez megtörtént, mint az aranyborjú esetét a Sínai-hegynél, Taberát, amiről holnap lesz szó, megemlíti Masszát, amiről már a Kivonulás könyve 17. fejezetében olvastunk, ahol megkísértették az Urat, majd Kibrot-Hattavát, a „Kívánkozás sírjai” nevű helyet – ez is a Számok könyve 11. fejezetében szerepel majd, ahol az egyiptomi ételek után sóvárognak. Ezek mind elbukásaik helyszínei, ahol Isten gondviselése ellenére sem bíztak benne. 

Majd Mózes azzal folytatja a mai részben, hogy ő közbenjárt a népért. Közvetítőre volt szükség Isten és az emberek között, hogy elnyerjék Isten irgalmát… Jézus Krisztus teljesíti be azt a közvetítő szerepet, amelyet Mózes gyakorolt, Ő az új Mózes. Nemcsak azért, mert Ő új törvényt ad nekünk a nyolc boldogságon keresztül, hanem azért is, mert Jézus hasonló Mózeshez, méghozzá abban az értelemben, hogy beáll a „résbe”. Ábrahámhoz hasonlóan beállt az Isten és ember közötti résbe, törésvonalba a Szodomáért való könyörgésben, amire biztosan emlékeztek még. Mózes számos alkalommal teszi meg a Számok könyvében, hogy közbenjár a népért. Lehívja rájuk Isten irgalmát és a nép megmenekül. Isten mindig meghallgatja Mózes kérését, úgy, mint Jézus Krisztus kérését a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.Bár látjuk ezt Mózesnél és Ábrahámnál, és végig a Bibliában, de végül Jézus világít rá, hogy az Atya szívének mélysége az irgalom. Hogy amikor mi hűtlenek vagyunk, Ő akkor is irgalmas hozzánk. Amikor mi megingunk, Ő rendíthetetlen marad.

Ezért adott lehetőséget Mózesnek arra, hogy „a résbe álljon”. Jézus Krisztus pedig úgy érkezett el hozzánk, mint az egyetlen közvetítő Isten és ember között. A Szűzanya és az Egyház többi tagjának közbenjárása mind Jézus Krisztus egyetlen közbenjáró szolgálatának része. De minket is meghív az Úr: meghív arra, hogy imádkozzunk egymásért. Meghív arra, hogy mi is a résbe álljunk — Mózeshez hasonlóan, Jézushoz hasonlóan —, és ki tudjuk mondani: most felemelem a testvéreimet, közbenjárok értük.

Mert, hogy itt vagyunk a 60. napon. És el kell mondanom: azoknak, akik ezen az úton járnak, szükségük van egymásra. Tudom, hogy nekem mennyire szükségem van a ti imáitokra. És tudom, hogy közületek sokan most nagyon sok terhet hordoznak. Nyom az élet súlya, az összeroppantó teher, de még is ott van annak tudata, hogy vannak testvéreid, akik veled együtt imádkozzák ezeket a szavakat, veled együtt hallgatják ezeket a szavakat, veled együtt járják végig a Biblia egy év alatt útját, és érted is imádkoznak. Ők is közbenjárnak érted, közvetítenek érted, és ugyanakkor számítanak a te közbenjárásodra is. A hitben járás nem magányos, hanem csoportos utazás.

Ezért folytassuk az imádságot egymásért, mert szükségünk van egymásra. Ott van a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki közbenjár értünk, aki él, hogy közbenjárjon értünk az Atya jobbján. És ott vagyunk mi is egymásnak. Ezért továbbra is imádkozzunk egymásért. Imádkozzunk a Zarándok.ma szerkesztőségéért is, az Új Jeruzsálem Katolikus Közösségért és az Ascensionért Kiadóért is… Dicsőítsük Istent, hadd szálljon fel elsőként Júda, azaz a dicsőítés hangja! Mert jó az Urat dicsérni.