Nagyböjti ráhangoló: A hiányaink helye Isten számára

A nagyböjti út elején, hamvazószerda utáni szombaton Kovács József atya Lévi meghívásának történetét állítja elénk (Lk 5,27–32). Jézus meglátja a vámost, megszólítja, és egyetlen mondattal új irányt ad az életének: „Kövess engem!” Lévi pedig felkel, mindent otthagy, és követi őt.

Az evangélium középpontjában a meghívás és a válasz áll. Isten minden embert meghív – nem a tökéleteseket, nem az „egészségeseket”, hanem a hiányokkal, töredezettségekkel élőket. Jézus nem az igazakat hívja, hanem a bűnösöket. Nem a teljességünkbe tud belépni, hanem a hiányainkba. A nagyböjt éppen arra ad lehetőséget, hogy felismerjük magunkban az „Isten alakú űrt”, ahol helyet készíthetünk számára.

Az atya hangsúlyozza: ne féljünk a saját töredezettségünktől. Ezek nem akadályai Isten működésének, hanem éppen a találkozás helyei. A böjt nem puszta hagyomány, hanem élő tapasztalat: gyógyulásra hívó út. Lehet, hogy környezetünk megkérdőjelezi, miért böjtölünk – de ez a kétezer éves út Isten ajándékára épül.

A záró ima képekkel mutatja be: ahogy a szobrász már látja a szobrot a márványban, a gazda a kalászt a magban, úgy látja Isten a megtért embert a bűnösben. A kérdés az: engedjük-e, hogy formáljon minket?

A nagyböjt tehát döntés: akarok-e elindulni? Akarom-e elfogadni az ajándékot – nem annak nagysága miatt, hanem azért, mert a Teljességtől kapom?

A nap kihívása

Ma állj meg egy csendes pillanatra, és tedd fel magadnak őszintén a kérdést:

Ha Jézus most azt mondaná nekem: „Kövess engem!”, mire kellene felkelnem és mit kellene otthagynom?

• Ne menekülj a hiányaid elől.
• Ne takargasd a töredezettségedet.
• Adj helyet Istennek ott, ahol gyenge vagy.

Konkrétan:

• Válassz ma egy apró lemondást vagy tudatos jócselekedetet.
• Ajánld fel úgy, mint ajándékot Istentől kapott lehetőséget a gyógyulásra.
• Kérd imában: „Uram, formálj engem olyanná, amilyennek Te látsz!”

Áldott nagyböjti utat!