Nikomédiai Szent Julianna, aki láncra verte az ördögöt – Szentek élete
Nikomédiai Szent Julianna – szűz, vértanú
* Nikomédia, 286 körül + Nikomédia, 305.
Julianna a kis-ázsiai Nikomédiában született 286 körül. Az Érdy-kódex szerint Nicomedia prefektusának, volt a jegyese, de nem akart addig egybekelni vőlegényével, míg az el nem fogadja Krisztus hitét. Apja emiatt levetkőztette, súlyosan megverette, és átadta a prefektusnak. A prefektus így szólt a leányhoz: „Kedves Juliannám, miért űztél gúnyt belőlem, hogy így visszautasítasz?” Julianna így válaszolt: „Ha imádod az én Istenemet, engedek neked, egyébként soha nem leszel a férjem.” Mire a prefektus: „Úrnőm, nem tehetem meg, a császár lefejeztetne.” Julianna: „Ha így félsz a halandó császártól, hogyan akarhatod, hogy ne féljem a halhatatlan Császárt? Tégy, amit akarsz, engem ugyan félre nem vezetsz.”
A prefektus ezért bíróság elé állíttatta, majd kínzásnak vetette alá Juliannát. Fél napon keresztül a hajánál fogva lógatták, majd forró ólmot öntöttek a fejére, de ő sértetlenül állta a csapásokat. Így végül vasláncra verték és börtönbe vetették.
A börtönben az ördög, angyal képében megjelent Juliannának, és azt tanácsolta neki, okosságból mégis áldozzon a római isteneknek. A lányt égi szózat világosította fel, hogy ne higgyen a hamis szónak. Julianna színvallásra kényszerítette az ördögöt, majd megkötözte, és vaslánccal megostorozta. (A szent alakját a különböző ábrázolásokon ezért jelenítik meg a leláncolt ördöggel.) A láncra vert, rimánkodó ördögöt a lány végighurcolta a piactéren, és beledobta a sárba. A prefektus ezután többször próbálta kivégeztetni Juliannát – kerékbe törette, ónnal teli fazékba vetette, de egyik módszer sem vált be. Végül lefejezéssel végzett a szűz mártírlánnyal. Látva Julianna kínjait és állhatatosságát, ötszáz férfi és százharminc nő vette fel a keresztény hitet, amiért aztán mindnyájukat kivégezték.
A legenda szerint a kivégzés pillanatában a prefektus éppen hajón utazott, amikor nagy szélvész támadt, a gálya pedig utasaival együtt a tengerbe veszett.
Nem csoda, hogy ez a regényes történet megragadta az emberek fantáziáját, és hamar elterjedt a keresztény világban. A Szent Julianna-történet megtalálható többek között a Jacopo de Voragine olasz érsek által összeállított Legenda Aurea (Arany legenda) című 13. századi legendagyűjteményben, nagy részben ennek fordításával készült a 16. századi, magyar nyelvű úgynevezett Érdy-kódex, ami 90 keresztény szent legendáját tartalmazza. Bár a Julianna név máig nagyon népszerű, Szent Julianna alakjával szinte egyáltalán nem találkozni a magyar népi és liturgikus hagyományban. Templomot is ritkán neveztek el róla.
A szent hamvait a 13. században Nápolyba szállították. Ünnepét a nyugati katolikus egyház február 16-án tartja. Julianna a betegek védőszentjeként is ismert, a hagyomány szerint a vajúdó és súlyos betegségben szenvedő nők imádkoznak hozzá kínjaik enyhítéséért.
