Új megoldást kínál a késői papi hivatásoknak az osztrák katolikus egyház?
A 45 és 60 év közötti férfiak felkészülhetnek a papi hivatásra, miközben világi foglalkozásukat is folytatják.
A katolikus egyház Ausztriában bemutatta új programját, amely lehetővé teszi a 45 és 60 év közötti férfiaknak, hogy – megtartva világi munkájukat – a papi hivatásra készüljenek.
Az osztrák szemináriumok rektorainak konferenciája az új programot január 5-én jelentette be az egyházmegyékben, hangsúlyozva, hogy a képzést azok számára, akik későbbi életkorban éreznek elhívást a papi szolgálatra, minden résztvevő esetében egyénre szabják ahelyett, hogy egy univerzális, mindenkire ráhúzható megközelítést alkalmaznának.
A program, amely a Zweiter Weg für Spätberufene (Második út a későn elhívottaknak) néven ismert, lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy teológiai tanulmányaikat rugalmas módon, vagy távoktatás formájában folytassák, miközben eredeti szakmájukat gyakorolják.
A jelöltek gyakorlati és spirituális képzése a szemináriumokban zajlik majd. Az osztrák médiában megjelent riportok azonban arra nem tértek ki, hogy a résztvevőknek ez alatt az idő alatt be kell-e költözniük a szemináriumba. Ezeket a képzéseket a jelölt világi munkaköri kötelességeit figyelembe véve szervezik majd.
Egyes esetekben az új program résztvevői megtarthatják munkájukat felszentelésük után is, de korlátozott módon, és ehhez egyházmegyéjük beleegyezése szükséges. A munkának összhangban kell lennie a papi szellemiséggel.
Azoknak a jelölteknek, akik politikai tisztséget töltenek be, fel kell adniuk azt, mielőtt az átmeneti diakónusi vagy papi képzést megkezdik.
Az új program azért szokatlan, mert a későbbi életkorban elhívott jelöltek általában feladják munkájukat, hogy teljesen tanulmányaiknak szentelhessék magukat a szemináriumokban, amelyek némelyike az idősebb férfiak képzésére szakosodott. A németországi Rajna-vidék-Pfalz tartományban a Szent Lambert Szemináriumban például azok, akik későbbi életkorban választják a papi hivatást, feladják munkájukat és a közösségben élnek.
Az új osztrák programban a részt vevő jelölteknek meg kell felelniük a latin rítusú egyházmegyékben szokásos papképzés alapvető követelményeinek. Nem lehetnek házasok, bár özvegyek igen, és élethosszig tartó cölibátust kell fogadniuk.
Ausztriában 9 millió ember él, ennek közel fele katolikus. Az ország Németországgal, Csehországgal, Szlovákiával, Magyarországgal, Szlovéniával, Olaszországgal, Svájccal és Lichtensteinnel határos.
Az Osztrák Statisztikai Hivatal szerint, amely a hivatalos országos adatokat közli, a 45 és 60 év közötti férfiak száma Ausztriában 850 000. Közülük 400 000 megkeresztelt katolikus, akik közül megközelítőleg 50 000 a rendszeres templomba járó. Habár a korcsoportban a rendszeresen misére járó férfiak legtöbbje nős, az új program lehetséges résztvevőinek a száma feltehetőleg jó néhány ezerre tehető.
Hasonlóan más nyugat-európai országokhoz Ausztriában is jelentősen csökkent a papi hivatást választók száma a II. Vatikáni Zsinatot (1962-65) követő évtizedekben. A késői elhívás jelensége a 20. század végére vált gyakorivá.
Az utóbbi években a későbbi életkorban elhívottak száma csökkent, mert több fiatal jelentkezett a papi képzésre. Az elmúlt években Ausztriában az átlagos pappá szentelési életkor 35 év vagy annál magasabb volt. Ez 2025-ben 34 évre csökkent, mivel a papságra készülő jelöltek életkora 27 és 31 év közé esett.
Az új program kidolgozói azt remélik, hogy a 45 és 60 év közötti férfiak számára kínált rugalmas képzés enyhíti majd az általános paphiányt. A szemináriumok rektori konferenciáján elhangzott, hogy a program által megcélzott korosztály tagjai „értékes erőforrásai az egyháznak, mivel világi hivatásukban megszerzett képességeiket felhasználhatják a közösség szolgálatában”.
A konferencia kimondta, hogy az új program a Vatikán irányelveit követi, ahogy az a Ratio Fundamentalis Institutionis Sacerdotalis című dokumentumban olvasható. A szöveg utal az idősebb papjelöltek „fejlettebb személyiségére”.
A Ratio Fundamentalis lefekteti, hogy a helyi püspöki konferenciák felelősek azért, hogy „a saját országukban lévő helyzetre szabott normákat” alkalmazzanak a papi hivatást idősebb korban választók esetében. A püspöki konferenciák dönthetik el, hogy szabnak-e korhatárt, vagy külön szemináriumot alapítanak-e az idősebb jelölteknek.
„Hasonlóan más szeminaristákhoz, az idősebb jelölteket is kísérni kell a komoly és minden részletre kiterjedő képzés során. Ilyen a közösségben megélt élet, a szilárd spirituális és teológiai alapok kialakítása megfelelő pedagógiai és didaktikai módszerek alkalmazásával, figyelembe véve az egyes emberek személyiségét,” olvasható a vatikáni szövegben.
Az osztrák szemináriumok rektori konferenciája arra hívja az új programja lehetséges jelöltjeit, hogy lépjenek kapcsolatba a helyi szemináriummal vagy az egyházmegyei hivatásgondozó irodával.
Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: The Pillar
