Szent Apollónia: A kitört fogak tanúsága – Szentek élete
Szent Apollónia – szűz, vértanú
* Alexandria, Egyiptom, 210 körül + Alexandria, 249. február 9.
Egyiptomban született 210 körül.
A 3. század első felében az alexandriai keresztény közösségben élt egy Apollónia nevű hajadon, aki valószínűleg közösségének diakonisszája volt. A róla szóló egyetlen híradást püspökének, Nagy Dionüsziosznak az antiochiai püspökhöz írt levelében kaptuk, amelyben beszámolt számos alexandriai keresztény vértanúhaláláról; köztük volt Apollónia is. Valójában itt és ekkor nem a hivatalosan megszervezett keresztényüldözésről volt szó, hanem a fanatizált csőcselék akcióiról, épp a kereszténybarát Philippus Arabs császár uralkodása alatt (244-249).
Dionüsziosz püspök, aki maga is a deciusi keresztényüldözések hitvallója lett, többek között ezt írja:
„Nálunk az üldözés kezdetét nem a császári ediktum jelentette. Megkezdődött már egy évvel korábban. Városunk néhány hisztérikus hajlamú és önjelölt prófétája bejárta a házakat és ellenünk bujtogatta a tömeget. Az így fölingerelt népség minden alkalmat megragadott a kicsapongásokra. Testvéreink megölésével végezték démoni szolgálatukat abban a meggyőződésben, hogy az egyedül helyes istentiszteletet végzik.
Először megragadtak egy idős embert, név szerint Metraszt, és azt kívánták tőle, hogy gyalázza az élő Istent. Mivel nem járt el a kedvük szerint, megverték, kihegyezett nádszállal szúrtak az arcába és a szemébe, majd kivezették a városból és megkövezték.
Ezután egy Quinta nevű hívő asszonyt hurcoltak a templomba, és arra akarták kényszeríteni, hogy mutassa be a szokásos áldozatot. Mivel ő ezt megvetéssel visszautasította, összekötötték a lábát, és végigvonszolták a város durva kövezetén, majd a vérző, súlyos sebekkel teli testet megostorozták, és a városon kívül, ugyanott, ahol Metraszt megölték, őt is megkövezték.
Ezután megrohanták a keresztények lakásait, behatoltak keresztény szomszédaikhoz, fosztogattak és raboltak. Az értékesebb dolgokat elvitték, minden mást kidobáltak és elégettek az utcákon. Olyan volt az egész, mintha ellenséges csapat hódította és rabolta volna végig a várost. A testvérek pedig elmenekültek és elrejtőztek, s örömmel viselték el javaikból való kifosztásukat, hasonlóan azokhoz, akikről már Szent Pál tett tanúságot, hogy türelmesen viselték birtokaik elrablását”
Keresztények és zsidók egyaránt áldozataivá váltak az ilyen szörnyűségeknek. Dionüsziosz kifejezetten hangsúlyozza az üldözöttek szilárd bátorságát. Azt mondja: „Senki sem tagadta meg akkoriban az Urat, és még a magányosok sem mutatkoztak gyengének”.
Ezután Apollóniáról szól:
,,Ezt követően megragadták Apollóniát is, egy tiszteletreméltó, nagy tekintélynek örvendő hajadont. Olyan durván vágtak Apollónia arcába, hogy kitörtek a fogai. Utána a városon kívül meggyújtottak egy máglyát és megfenyegették, hogy elevenen elégetik, ha nem ismétli el istentelen beszédeiket. Ő azonban, amikor kérésére egy pillanatra elengedték, önként a lángok közé vetette magát, és ott égett el.”
Szent Apollónia a fogorvosok védőszentje lett, de mindenféle szájbetegségekkel kapcsolatban is kérik oltalmát.









