Hirdessük mindenütt az evangéliumot, hogy legyen a béke és a testvériség kovásza – Leó pápa Úrangyala imája

Isten meglátogatja és szeretetével áthatja életünk minden idejét és helyét, fogadjuk be meghívását – buzdított rá XIV. Leó pápa Jézus nyilvános működésének megkezdéséről szóló tanításában.

Ne legyünk rabjai egy túlzott óvatosságnak személyes és egyházi életünkben, döntéshozatalainkban. Az evangélium a bizalom kockázatát kéri tőlünk, hiszen Isten mindig jelen van, mindenkihez közel áll, nem zár ki senkit, hanem elvegyül az emberi helyzetekben és kapcsolatokban – tanította katekézisében a Szentatya.

Jézus, miután megkeresztelkedett, megkezdi hithirdetését és meghívja az első tanítványokat: Simont, akit Péternek is neveznek, Andrást, Jakabot és Jánost (vö. Mt 4,12-22) – kezdte beszédét XIV. Leó pápa, elemezve az évközi harmadik vasárnap evangéliumi szakaszát. Arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy ezt az evangéliumi jelenetet közelebbről megfigyelve két kérdést tehetünk fel: az egyik arra vonatkozik, hogy Jézus mikor kezdi el a küldetését, a másik pedig arra, hogy melyik helyet választja, hogy hirdesse az igét és meghívja az apostolokat. Kérdezzük meg tehát magunktól, hogy mikor kezdi? hol kezdi? nyilvános működését Jézus.

Máté evangelista mindenekelőtt azt mondja nekünk, hogy Jézus akkor kezdte meg igehirdetését, amikor „meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették”. Ez tehát nem a legmegfelelőbbnek tűnő pillanatban történik: Keresztelő Jánost éppen letartóztatták, ezért a nép vezetői kevéssé állnak készen arra, hogy befogadják a Messiás hírét. A pápa megállapította, hogy olyan időszakról van szó, amely óvatosságra intene, Jézus azonban éppen ebben a sötét helyzetben kezdi meg elhozni a jó hír fényét: „elközelgett a mennyek országa!”

Személyes és egyházi életünkben is, olykor a belső ellenállások vagy olyan körülmények miatt, amelyeket nem ítélünk kedvezőknek, azt gondoljuk, hogy nem megfelelő a pillanat az evangélium hirdetésére, egy döntés meghozatalára, egy választásra, egy helyzet megváltoztatására – mutatott rá a Szentatya. Azonban ez azzal a kockázattal jár, hogy lemerevedünk a határozatlanságban, vagy foglyai leszünk egy túlzott óvatosságnak, miközben az evangélium a bizalom kockázatát kéri tőlünk: Isten minden időben végzi művét és minden pillanat jó az Úr számára, még akkor is, ha mi nem érezzük magunkat készen vagy a helyzet nem tűnik a legkedvezőbbnek.

Leó pápa ezután az evangéliumi szakaszhoz fűződő második kérdést elemezte, amely arra a helyre vonatkozik, ahonnan Jézus elkezdi nyilvános működését: „Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le”. A pápa utalt rá, hogy Jézus Galileában marad, egy főleg pogányok által lakott területen, amely egy kereskedelmi útvonal, átjáró terület és a találkozás helye, mondhatnánk, hogy multikulturális térség, amelyen különböző származású és vallási hovatartozású személyek haladnak át. Az evangéliumi szakasz tehát azt mondja nekünk, hogy a Messiás Izraelből jön, de túlhalad saját földje határain, hogy hirdesse Istent, aki közel van mindenkihez, aki nem zár ki senkit, aki nem csak a tisztákért jött el, hanem éppen ellenkezőleg elvegyül az emberi helyzetekben és kapcsolatokban.

XIV. Leó pápa hangsúlyozta, hogy nekünk, keresztényeknek is le kell küzdenünk a kísértést, hogy bezárkózzunk: az evangéliumot ugyanis hirdetni kell és meg kell élni minden körülmények között és minden környezetben, hogy a testvériség és a béke kovásza legyen az emberek, a kultúrák, a vallások és a népek között.

Az első tanítványokhoz hasonlóan mi is arra vagyunk elhivatva, hogy befogadjuk az Úr meghívását, annak a tudatnak az örömében, hogy Ő meglátogatja és áthatja szeretetével életünk minden idejét és helyét – mondta Leó pápa, majd a következő buzdítással zárta beszédét:

„Imádkozzunk Szűz Máriához, hogy eszközölje ki számunkra ezt a belső bizalmat és kísérjen el bennünket utunkon!”

Forrás: Vatican News