Mit jelent, amikor egy püspököt „pátriárkának” neveznek?
Történelmileg a „pátriárka” cím azokat a püspököket jelölte, akik egy ősi egyházmegyének, az úgynevezett „patriarchátusnak” a fejei voltak.
Csak néhány olyan püspök van, akire „pátriárkaként” utalnak, és a pápának is a „Nyugat pátriárkája” a hivatalos címe. (XVI. Benedek pápa 2006-ban lemondott a címről, Ferenc pápa pedig 2024-ben visszaállította azt – ld. itt – szerk. megj.)
Ez a fogalom – mivel fontosnak hangzik – egyesek számára zavaró lehet, de kevesen ismerik ennek a különös címnek a történetét.
Mi a pátriárka?
A szó a görög patriarches, valamint a latin patriarcha kifejezésből származik, amely jelenti egy nemzetség, illetve család ősatyját vagy vezetőjét. A Bibliában, különösen az Ószövetségben sokszor használják. Különösen Ábrahám ismeretes úgy, mint a nemzetek „atyja”.
Hasonlóképpen Izrael tizenkét fia is úgy ismert, mint a „tizenkét pátriárka”, mivel ők voltak Izrael tizenkét törzsének ősatyái.
A kereszténység első évszázadaiban ezt a fogalmat kezdetben – a judaizmustól átvéve – olyan magas rangú püspökökre alkalmazták, akik egy adott földrajzi területet felügyeltek.
Idővel hivatalos címmé vált, és az érsekekre („főpüspök”) utalt, akik egy terület irányító főpásztorai voltak, és akik alá több püspök tartozott.
Az angol nyelvű Katolikus Enciklopédia (Catholic Encyclopedia) említi, hogy kezdetben csupán három pátriárka volt:
A legrégebbi kánoni törvény csak három püspöknek ismerte el azokat a jogokat, amelyeket a későbbi korok pátriárkai jogoknak neveztek: Róma, Alexandria és Antióchia püspökének. Szent Péter utóda – magától értetődő okból –a legmagasabb rangot töltötte be, személye által egyesítvén az összes méltóságot. Nemcsak püspök volt, hanem metropolita, prímás és pátriárka. A római tartomány metropolitája, Olaszország prímása és első a pátriárkák között.
Amikor Konstantinápoly politikai hatalma és befolyása megnőtt, és önmagát „új Rómának” nyilvánította, a „régi Róma” után a második pátriárka címét követelte magának. Ezt végül meg is kapta, továbbá Jeruzsálemet is hozzáadták a pátriárkák listájához történelmi jelentősége révén, ami öt patriarchátust eredményezett: Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antióchia és Jeruzsálem.
A pátriárkák ma
A Nagy Egyházszakadás után, amikor a Kelet elvált a Nyugattól, az ortodox püspökök megtartották a „pátriárka” kifejezés használatát, amely ma saját egyházaik vezetőire is utal. A jelenlegi püspökök azoknak az első püspököknek az utódai, akik ezt a szót használták.
Amikor XIV. Leó pápa törökországi útja során elmondta a Niceai Hitvallást, mind az öt ősi pátriárka jelen volt és csatlakozott ehhez az imaszolgálathoz, amit az ősi egyházak újraegyesítésére irányuló munka gyönyörű tükröződésének tekintettek.
Bizonyos keleti katolikusoknál szintén vannak „pátriárkák”, így Libanon legnépesebb keresztény egyházánál, ahol Béchara Boutros Raï bíborost Antióchia pátriárkájának, a maronita egyház vezetőjének nevezik.
A szír katolikus egyháznál Őboldogsága III. József Ignác Júnánt szintén Antióchia pátriárkájának nevezik.
Ezt nehéz nyomon követni, mivel öt egyház használja az antióchiai pátriárka címet: egy keleti ortodox (az antióchiai ortodox egyház), egy jakobita (a szír ortodox egyház), valamint három keleti katolikus (a maronita, a szír katolikus és a melkita bizánci katolikus egyházak).
Fordította: Jámbor Tibor
Szerkesztette: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia
