Vasárnapi ráhangoló: Az Isten nagy axiosza
A Vasárnapi ráhangoló középpontjában a kereszténység fájdalmas megosztottságának tapasztalata és az erre adott isteni válasz áll. Heiter Robert Gottfried rámutat: egy olyan világban élünk, amely nemcsak társadalmilag, hanem egyházi értelemben is széthullott, ahol még a leglényegesebb kérdésekben sem mindig az egység hangja szólal meg. Mindez azonban nem az elutasítás, hanem a remény kiindulópontja.
Az evangéliumi szakasz – Keresztelő Szent János tanúságtétele Jézusról, az Isten Bárányáról – különös hangsúlyt kap az évközi idő második vasárnapján, amely egybeesik a keresztények egységéért végzett imahét kezdetével. Az „Íme, az Isten Báránya” kijelentés nemcsak liturgikus formula, hanem Isten végérvényes döntése az ember mellett: nem mond le rólunk, nem vonja vissza szeretetét.
A gondolatmenet egyik kulcsképe a keleti egyházak püspökszentelési gyakorlata, ahol minden liturgikus ruhadarab feladásakor a nép egyöntetűen válaszol: Axios – méltó. Ezt a képet alkalmazva az atya arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten maga mondja ki ránk ezt a nagy axioszt: méltók vagyunk rá, hogy velünk éljen, bennünk munkálkodjon, és általunk építse az egységet.
A tanítás záró üzenete határozott és bátorító: ha Isten nem „dobja be a törölközőt”, akkor nekünk sincs jogunk feladni a reményt. Az egység nem a különbségek eltörléséből, hanem abból születik, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami Krisztusban összegyűjt bennünket – hogy az „egy akol és egy pásztor” ígérete újra kézzelfogható valósággá váljon.
