Gajdátsy Árpád Béla: Hűség a háttérben a keresztig – Szentek élete

Gajdátsy Árpád Béla – kanonok, vértanú

*Bécs, 1887. január 16. +Nagyenyed, 1952. szeptember 14.

Romániában az erdélyi katolikus egyház központja 1948-ban nem csak ténylegesen, hanem az állam felé hivatalosan is Gyulafehérvár lett. Érthető, hogy a gyulafehérvári főpapság hamar a Securitate figyelmébe került. A kommunisták nem elégedtek meg Márton Áron püspök letartóztatásával és elhurcoltatásával, hanem célba vették az egyház hű papjait és szerzeteseit is.

Márton Áron püspököt a gyulafehérvári központból sokan követték a börtönbe, többek között a papnevelde rektora, Gajdátsy Béla, aki a nagyenyedi börtönben 1952-ben szenvedett vértanú halált.

Gajdátsy Béla Bécsben született 1887-ben, a család ugyanabban az évben Budapestre költözött. Érettségije után 1904-ben belépett a jezsuita rendbe.

Itt alapos humanisztikai és teológiai képzésben részesült, és sziklaszilárd jellemmé formálódott. A jezsuitáknál eltöltött 13 év életre szólóan meghatározta a papi egyéniségét. Életvitelében és magatartásában mindvégig jezsuita maradt.

1917-ben ismeretlen okból elhagyta a rendet. Innsbrucki rendházukban találkozott Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspökkel, aki meghívta őt az egyházmegyéjébe, s miután rendezte az egyházjogi helyzetét, 1918-ban pappá szentelte a Gyula-Fehérvári Székesegyházban.

A fiatal pap nevelői és segédlelkészi szolgálattal kezdte a pályáját.

1924-től a gyulafehérvári központba rendelték püspöki ceremoniáriusnak, majd két év múlva püspöki titkárnak. Majláth püspök jól választott. Egy igen nagy munkabírású és megbízható munkatársat talált benne.

1935-ben megtette a püspöki kancellária irodája igazgatójának.

Ebben a beosztásban vált három megyéspüspöknek is sorrendben, Majláth Gusztáv Károly, Vorbuchner Adolf, Márton Áron megbízható és hűséges munkatársává, az egyházmegye szürke eminenciásává.

Majláth püspök betegeskedése idején ő vezette az egyházmegyét. A püspöki aulában, a nehéz ügymenetekben, a zavaros helyzetekben nem volt fennakadás, mert az irodaigazgató mindig a háttérben tudott maradni és főpásztorait támogatva cselekedni.

Gajdátsy Béla neve kétszer került a püspökjelöltek listájára. Majláth Gusztáv Károly segédpüspöke kiválasztásánál, majd a súlyosan beteg Vorbuchner Adolf püspök helyébe. A püspökséget nem vállalta.

Viszont ő hívta fel a Szentszék figyelmét Márton Áron személyére, aki addig nem szerepelt a püspökjelöltek között.

Gajdátsy továbbra is irodaigazgató maradt, és a fiatal Márton Áron püspöknek is jobb keze lett. Az egyházmegye minden ügye, beleértve a személyi ügyeket is, a kisujjában volt.

Életvitele igen szigorúnak mondható. Kezelőorvosa és barátja, dr. Nagy András így emlékezik rá: „orvosi szolgálataimat sohasem vette igénybe, betegeskedéséről nem tudok.”

1940-ben a második bécsi döntést követően irodaigazgatói munkája mellett újabb megbízásban részesült. A Kolozsvárra került teológia egyházjog- és latin nyelv tanára és a püspöki helytartóság tanácsadója lett. Tanítványai, többek között Bálint Lajos, az első erdélyi érsek is, nagy elismeréssel nyilatkoztak róla.

Órái csodálatosak voltak, anyagát tökéletesen ismerte, növendékeit öntudatra és lelkiismeretességre akarta nevelni. Kispapjai félve tisztelték, de szigorúsága mögött megérezték megértő jóságát.

Amikor 1945-ben a Kolozsváron működő egyházmegyei kormányzóság és teológia személyzete visszaköltözött Gyulafehérvárra, Gajdátsy Béla megmaradt az eddigi beosztásaiban, a teológián egyházjogot, egyházi közigazgatást és latint tanított.

Két év múlva, 1947-ben Márton Áron püspök a papnevelde rektorának nevezte ki. Minden szempontból nehéz korszakban lett a szeminárium vezetője, de akkor ő volt erre a legalkalmasabb személy. A gondviselésbe vetett hite és egyháza iránti rendíthetetlen elkötelezettsége megingathatatlan, mindvégig kitartó személyiséggé formálta.

Mint rektor, nagy tekintélynek örvendett. Tisztelő papjai rövid rektorságát „Gajdátsy korszaknak” nevezték el. Határozottan elutasította az egyházellenes kommunista propagandát.

Egy alkalommal, amikor agitátorok jöttek, hogy békegyűlést tartsanak a kispapoknak, röviden azt válaszolta: „nem lehet”. Akiknek nincs békéjük, míg az egyházat meg nem semmisítik, azokkal mi nem közösködhetünk.

Az állami hatóságok előtt illegálisnak számító gyulafehérvári teológián az 1949–50-es tanév befejezésekor Gajdátsy Béla rektor azzal bocsátotta el a papnövendékeket, hogy abban az esetben térjenek vissza az új tanévre, ha őket csak az egyházilag hivatalos elöljárók hívják be.

Úgy is fogalmazhatnánk, előre látta a békepapi mozgalom következményeit, ami Márton Áron börtönévei alatt be is következett.

Gajdátsy Béla rektorként lett titkos ordináriusjelölt. Szerepelt a Márton Áron püspök által kijelölt sorban, de a joghatóság átvételére nem került sor, mivel 1951. március 10-én hazaárulás címen Sándor Imre titkos ordináriussal együtt letartóztatták. A valódi ok természetesen az volt, hogy egyházhűségben nevelte a kispapokat, és a végletekig ragaszkodott Áron püspök elveihez.

Bukarestbe vitték, és 1952. január 10-én 25 évre ítélték a 65 éves rektort. A perben kiszabott 25 évi kényszermunkát egészségi állapotára és életkorára gondolva, mosolyogva vette tudomásul.

Nyolc hónapig raboskodott a jilavai és enyedi börtönökben. 1952. szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztaltatásának ünnepén halt meg Nagyenyeden. Amit élete folyamán tisztelt és oly gyakran ölelt magához, a keresztet, annak ünnepe számára is megdicsőülést, az égi születésnapot jelentette. Az enyedi börtöntemetőbe temették el.

Tisztelői megkísérelték exhumálását és újratemetését, de a Securitate fogdmegjei megakadályozták. Napolc Veronika Krisztofora orsolyita nővér megszerezte az exhumáláshoz szükséges hatósági engedélyt. Botoni Árpád, borbándi plébános és Czimbalmos Julianna szociális nővér kíséretében 1957. november 9-én koporsóval és a szükséges kellékekkel kivonultak a nagyenyedi rabtemetőbe.

Könnyen megtalálták Gajdátsy Béla sírját. Kiásták, pontosan azonosítani tudták, de amikor a koporsóba be akarták tenni, rajtuk ütöttek a milicisták. Visszatetették a sírba azzal az indoklással, hogy a kiszabott börtönbüntetés évei még nem teltek le, s addig a holttesttel is ők rendelkeznek. Ma a börtöntemetőt több házak takarják.

Gajdátsy Béla, pápai prelátus, rektor, titkos ordináriust sok emberi érték és keresztény erény jellemezte. Az okosság, a megfontoltság, a műveltség, pontos érzék az ügyek iránt, a realizmus, a tapintatosság, az Isten akaratára való teljes ráhagyatkozás. Három püspöknek volt a fő munkatársa. Két évtizeden keresztül ő volt a gyulafehérvári központ erős oszlopa.

Írásai, fogalmazványai a püspöki iratok között lapulnak. Különösen a Szentszéknek felterjesztett levelek árulkodnak kiváló latin nyelvismeretéről. Neve alatt fennmaradt írásoknak mondhatjuk az írógéppel megírt lelki gyakorlatait. Jezsuita neveltetésénél fogva is szívesen tartott papi és szerzetesi csoportoknak lelki gyakorlatokat.

Lelkigyakorlatait a kommunizmus időszakában fokozottabban áthatotta az Istenre hagyatkozás, a szenvedés, a halál, a készenlét gondolata:

„Ha ma hív, ma kell mennem, mindenesetre készen kell lennem rá. A készület erre, a vágy, a törekvés, az elhatározás akkor, mikor érzem, hogy hív erre az Isten. Egész embervoltomat beállítom Isten szeretetére, és akkor erős alkotó lesz az. Akárhová hívsz, akármit bízol rám, te velem vagy. Nehéz, fájdalmas az út, Isten velem van. Még ha sötét, homályos völgyön keresztül vezetsz is, tudom, hogy te velem vagy. Ezzel a nagyszerű érzéssel kezdem mindig a napom, akárhová vet az élet, Isten velem van, és gyarlóságomból lesz meleg, mindent legyőző szeretet.”

És vele volt 1952-ben, Szent Kereszt felmagasztaltatásának ünnepén, amikor mindenkitől elhagyottan, számunkra ma is ismeretlen körülmények között visszaadta lelkét a Teremtőjének, és vele van ma is a megdicsült vértanúk társaságában, a mennyei otthonban.