Nemanja Szent Szabbasz Száva: Athosztól a szerb egyházig – Szentek élete
Nemanja Szent Szabbasz Száva – királyfi, metropolita
* Szerbia, 1174 körül + Tirnovó, Bulgária, 1235. január 14.
1174 körül született Szerbiában.
Nemanja Szent Simeon István szerb fejedelem harmadszülött fia volt. Rasztko névre keresztelték. Apja 1190 körül rábízta Halomfölde (Hercegovina) kormányzását. Rasztko ekkor már a szerzetesség felé vonzódott, és 1192-ben szülei tudta nélkül az Athosz hegyére menekült egy orosz antonita szerzetes kíséretében. Belépett a monostorba, és fölvette a Szabbasz (magyarul Csaba) szerzetesi nevet. A keresésére küldöttek itt megtalálták, de Szabbasz nem volt hajlandó hazatérni velük. Átküldték az akkor legjelentősebb görög monostorba, novíciusnak. Itt megtanult görögül, megismerte a bizánci liturgiát és irodalmat. Szülei hiába hívták ismételten vissza, sőt a neki küldött aranyat Szabbasz szétosztotta az athoszi templomok között. 1196-ban apja lemondott a fejedelemségről, és Simeon néven szerzetes lett. Nagy kísérettel érkezett, mert példáját a szerb nemesek közül többen is követték.
Sikeres küldetése eredményeként a szerb szerzetesek beköltözhettek Khilandari lepusztult monostorába, mely ezután fölvirágzott. Konstantinápolyi mintát követve Szabbasz új regulát írt szerb nyelven. 1200-ban meghalt az édesapja, akinek szentté avatását ő kezdeményezte. Diákonussá, majd pappá szentelték. Miután 1204-ben a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, az Athosz-hegyiek élete elbizonytalanodott. Ezért Szabbasz 1208 elején atyja ereklyéivel együtt visszatért Szerbiába, a Studenica monostorba, melynek igumenje lett. Bátyjával együtt fölépítették azt a központot, mely később a szerb érsekség székhelye lett. Míg Szabbasz ragaszkodott a bizánci ortodoxiához, bátyja, a fejedelem Rómához közeledett, 1217-ben velencei hercegnőt vett feleségül, és III. Honorius pápától koronát kapott. Emiatt Szabbász visszatért az Athoszra. Hazatérve a már létező két püspökség mellé hét újabbat alapított, nemzeti zsinatot hívott össze. 1221-ben III. Honorius pápa jóváhagyásával – mint az autonóm ortodox szerb egyház feje – megkoronázta a bátyját. A király követségbe küldte őt II. András magyar királyhoz (ur. 1205-35), aki hadjáratra készült Szerbia ellen. Közbenjárására a béke helyreállt a két uralkodó között.
A balkán félsziget bolgár fennhatóság alá került.
Mindezek miatt Szabbász lemondott az érsekségről, s ezzel a szerb ortodox egyház újra a bolgár Ohrida fennhatósága alá került.
1233 őszén elzarándokolt Jeruzsálembe, Alexandriába és a thébaiszi szerzetesekhez, majd Antiochián keresztül Konstantinápolyba. A Fekete-tengeren át jutott el a bolgár fővárosba, Tirnovóba, ahol megbetegedett és meghalt.
