Leó pápa Isten Anyja ünnepén: Mária Gyermekének az arcával áld meg minket a teremtő Isten

Amiként hálaadással ért véget az óév, úgy egy ünnepi szentmise eucharisztikus hálaadásával kezdte az Új Esztendőt Leó pápa, melyet a Szent Péter bazilikában mutatott be Újév napján csütörtök délelőtt Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, „amikor Mária Istenanyaságának misztériumát ünnepeljük, aki „igenjével” segített a minden irgalom és jóakarat Forrásának emberi arcot adni, Jézus arcát, akinek a tekintetén keresztül az Atya szeretete elér és átformál minket”.

Ma, Isten Anya, Szűz Mária ünnepén, az új polgári év kezdetén a liturgia egy gyönyörű áldással fordul felénk: „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!” (4Móz 6,24-26) – kezdte beszédét a pápa. Az áldás Isten és Izrael népe kapcsolatában az ajándék szent és termékeny jellegét emeli ki: az ember mindazt, amit kapott, felajánlja a Teremtőnek, és Ő úgy válaszol, hogy jóságosan feléje fordítja arcát, akárcsak a teremtés hajnalán (vö. Ter 1,31).

Az áldást Izrael népe kapta, mely hosszú rabszolgaságtól megszabadulva, újjászületett Isten közbelépése és Mózes nagylelkű válasza révén. Ez a nép Egyiptomban némi biztonságban élt ugyan, hiszen volt bőven eledele, menedéke és stabilitása, de cserébe rabszolgasorban senyvedett, s az elnyomó zsarnokság egyre többet követelt tőle, miközben mind kevesebbet adott neki (vö. Kiv 5,6-7). Most a pusztai vándorlás során sok korábbi biztonságot nélkülöztek, de cserébe ott volt a szabadság, amely a jövőbe vezető nyitott útként egy olyan föld ígérete formájában öltött testet, ahol bilincsek és láncok nélkül élhetünk és növekedhetünk, aminek a neve: újjászületés – állapította meg a pápa.

Most az új év kezdetén a liturgia arra emlékeztet minket, hogy minden nap mindnyájan új életet kezdhetünk, Isten nagylelkű szeretetének, irgalmának és a mi szabadságunk válaszának köszönhetően. Szép így gondolni az új évre, mint egy felfedezendő nyitott útra, amelyen kegyelemből szabadon és a szabadság hordozóiként, megbocsátva és megbocsátást kérve járhatunk, bízva az Úr közelségében és jóságában, aki mindig elkísér minket. Eközben pedig Mária Istenanyaságának misztériumát ünnepeljük, aki „igenjével” segített a minden irgalom és jóakarat Forrásának emberi arcot adni, Jézus arcát, akinek a tekintetén keresztül az Atya szeretete elér és átformál minket. Az év elején arra kérjük az Urat, hogy érezzük mindig atyai ölelésének melegét és áldásának fényét, hogy jobban megértsük, hogy kik vagyunk és milyen csodálatos sorsra törekszünk.

Leó pápa Szent Ágoston tanítását idézte, aki szerint Máriában „az ember Teremtője emberré lett, hogy a csillagok teremtőjét egy asszony táplálja tejével, s noha ő maga volt a Kenyér, mégis éhezett, hogy megszabadítson minket, bár méltatlanok voltunk arra”. Így emlékeztetett Isten arcának egyik alapvető vonására: szeretetének teljes ingyenességére, amelyen keresztül megmutatkozott nekünk – ahogy a Béke Világnapjára írt üzenetében Leó pápa hangsúlyozta – „lefegyverzetten és lefegyverezően”, meztelenül, védtelenül, mint egy újszülött a bölcsőben. Ez pedig arra tanít minket, hogy a világot nem kivont karddal, ítélkezéssel, elnyomással vagy testvéreink kizárásával lehet megmenteni, hanem azzal, hogy fáradhatatlanul törekszünk mindenki megértésére, megbocsátására, felszabadítására és befogadására, számítás és félelem nélkül. Ez Istennek az arca, amelyet Mária hagyott, hogy kialakuljon és növekedjen a méhében, miközben teljesen megváltoztatta az életét. Ez az az arc, amelyet a várandós anya szemének örömteli, mégis törékeny fényével hirdetett; az az arc, amelynek szépségét nap mint nap szemlélte, ahogy Jézus felnövekedett, gyermekként, fiúként és ifjúként otthonában; és amelyet aztán alázatos tanítványi szívvel követett, amint ő küldetésének útjára lépett, egészen a keresztig és a feltámadásig. Hogy ez megtörténjen, Mária is elengedte védekezését, lemondott az elvárásokról, a követelésekről és a garanciákról, ahogyan az anyák teszik azt és életét fenntartás nélkül a kegyelemből kapott Fiának szentelte, hogy cserébe odaadhassa őt a világnak.

Mária Istenanyaságában így két hatalmas, „fegyvertelen” valóság találkozását látjuk: az egyik Isten valóságát, aki lemond istenségének minden kiváltságáról, hogy test szerint szülessen meg (vö. Fil 2,6-11), és Mária valóságát, aki bizalommal elfogadja Isten akaratát, miközben a szeretet tökéletes cselekedetével hódol előtte, szabadságának legnagyobb erejével.

Leó pápa Szent II. János Pál homíliáját idézte, melyet 2001-ben, Istenanyja ünnepén, a Nagy Jubileum lezárása idején mondott arról, hogy mit is találtak a pásztorok Betlehemben: „A Gyermek lefegyverző gyengédségét és meglepő szegénységét, valamint Mária és József alázatos egyszerűségét, mely átalakította az életüket, és „az üdvösség hírnökeivé” tette őket.

Szent II. János Pál pápa ezt a 2000-es Nagy Jubileum végén mondta: „Mennyi ajándékot, mennyi rendkívüli lehetőséget kínált a Nagy Jubileum a hívőknek! A kapott és adott megbocsátás megtapasztalásában, a mártírokra emlékezésben, a világ szegényei kiáltásának meghallgatásában mi is megpillantottuk Isten üdvözítő jelenlétét a történelemben. Mintha első kézből érintettük volna szeretetét, amely megújítja a föld színét” – szólt a pápa akkor, majd így zárta szavait: „Az imádására érkezett pásztorokhoz hasonlóan Krisztus tőlünk, hívőktől is azt kéri, hogy bátor készséggel újra induljunk el és hirdessük az evangéliumát, amely ősi, mégis mindig új. Elküldi őket, hogy üdvözítő üzenetével életre keltsék az emberi történelmet és kultúrát”.

Kedves testvéreim, most az Újév kezdetén, a Remény Jubileumának végéhez érkezve, közeledjünk hittel a betlehemhez, mint a „lefegyverzett és lefegyverző” béke helyéhez, az áldás helyéhez, ahol megemlékezünk az Úr csodáiról, amelyeket az üdvösség történetében és életünkben tett, majd újra útra kelhetünk, mint a betlehemi barlang alázatos tanúi, akik „dicsőítették és áldották az Istent” (Lk 2,20) mindazért, amit láttak és hallottak. Legyen ez a mi elkötelezettségünk, a mi elhatározásunk az elkövetkező hónapokra, és egész keresztény életünkre – zárta homíliáját Leó pápa a Szent Péter bazilikában Újév napján csütörtök délelőtt bemutatott szentmisén.

Forrás: Vatican News