Leó pápa a libanoni hatóságokhoz: a béke egy vágy és hivatás; ajándék és folyamatban lévő munka
XIV. Leó november 30-án, vasárnap délután érkezett meg Bejrútba. Ezzel megkezdte libanoni apostoli látogatását, amely december 2-án ér véget.
A libanoni államfő, a parlament elnöke és a miniszterelnök, valamint a maronita pátriárka fogadta a repülőtéren. Itt került sor egy rövid magánmegbeszélésre az államfővel és a miniszterelnökkel. Ezt követően a pápa az elnöki palotában tett udvariassági látogatást az államfőnél, Joseph Aounnál. Ezt követően találkozott a parlament elnökével, majd a miniszterelnökkel, Nawaf Salammal. A megbeszélések után Leó pápa és az államfő az elnöki palota kertjében elültettek egy cédrusfát a barátság jegyében. XIV. Leó pápa ezután találkozott a libanoni hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testület képviselőivel és beszédet intézett hozzájuk.
Leó pápa apostoli látogatásának központi témája Máté evangéliumának egy idézete: „Boldogok, akik békét teremtenek” (Mt 5,9). Beszédében e köré fonta gondolatait. Kiemelte a béketeremtők három tulajdonságát rendkívül bonyolult, konfliktusos és bizonytalan körülmények között: soha nem adják fel, a kiengesztelődés útján kezdenek újra, az áldozatok ellenére kitartanak.
„Nagy öröm számomra, hogy találkozhatok veletek, és ellátogathatok erre a földre, ahol a „béke” sokkal több, mint egy szó, mert itt a béke egy vágy és hivatás; ajándék és folyamatban lévő munka” – kezdte beszédét Leó pápa a libanoni hatóságok képviselőihez. A béketeremtők első jellemzőjét illetően hangsúlyozta: Van egy ragyogó tulajdonság, ami megkülönbözteti a libanoniakat: egy olyan nép, amely nem adja fel, hanem a megpróbáltatások közepette mindig tudja, hogyan kell bátran talpra állni. A rugalmasság a valódi béketeremtők lényeges jellemzője, mert a béke megteremtése valóban folyamatos újrakezdés. Sőt, az elkötelezettség és a béke szeretete nem ismer félelmet a látszólagos vereséggel szemben, nem riad vissza a csalódástól, hanem előre tekint, reménnyel fogad és átölel minden helyzetet. Kitartás kell a béke építéséhez; kitartás kell az élet védelméhez és ápolásához – nyomatékosította Leó pápa.
Majd feltette a kérdést: honnan jön az a hatalmas energia, amely soha nem hagyta elnyomva vagy reménytelenül ezt a népet? Sokszínű ország vagytok, közösségek közössége, melyet egy közös nyelv köt össze – válaszolta. Majd kiemelte, hogy Libanon élénk, jól képzett civil társadalommal büszkélkedhet, amely gazdag olyan fiatalokban, akik képesek egy egész nemzet álmait és reményeit kifejezni. Ezért arra buzdította a hatóságok képviselőit, hogy elkötelezetten és odaadással álljanak népük szolgálatába. Beszéljék a remény nyelvét, amely mindig újrakezdve mindenkit összehoz. Az egységben élés és növekedés vágya teremtsen többszólamú hangot minden csoportból. Továbbá segítsenek azok a mély szeretetkötelékek is, amelyek oly sok libanonit kötnek országukhoz szerte a világon.
A pápa ezt követően a béketeremtők második jellemzőjét fejtette ki: tudják, hogyan kezdjenek újra és ezt elsősorban a megbékélés fáradságos útján teszik. Itt a személyes és közösségi sebek, emlékezet begyógyításának fontosságát emelte ki, amely nélkül nehéz az út a béke felé. Az igazságot a másokkal való találkozás által tisztelhetjük – mutatott rá XIV. Leó. Tartós megbékélés nem jöhet létre közös cél nélkül, vagy anélkül, hogy nyitottak lennénk egy olyan jövőre, amelyben a jó győzedelmeskedik a múltban vagy a jelenben elszenvedett vagy okozott rossz felett. A megbékélés kultúrája tehát nem csupán alulról, néhány ember akaratából és bátorságából fakad. Szükség van olyan hatóságokra és intézményekre is, amelyek a közjót magasabb rendűnek ismerik el a részérdekeknél. A béke azt jelenti, hogy tudjuk, hogyan éljünk együtt, közösségben, megbékélt emberekként. Egy olyan megbékélés, amely azon túl, hogy képessé tesz minket az együttélésre, megtanít arra is, hogy együtt dolgozzunk egy közös jövőért, egymás mellett. Kölcsönös párbeszédre van szükség a félreértések közepette is, mert ez az út vezet a kiengesztelődéshez. A legnagyobb igazság az, hogy együtt vagyunk egy olyan terv része, amelyet Isten azért készített, hogy családdá válhassunk – emlékeztetett Leó pápa.
Végül rávilágított a béketeremtők harmadik tulajdonságára: Még ha áldozatot is követel, a béketeremtők mernek kitartani. Itt utalt a fiatalok, családok elvándorlásának jelenségére, hogy jobb jövőt keressenek maguknak. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy továbbra is nagyon értékes dolog a szülőföldünkön maradni, és nap mint nap azon dolgozni, hogy a szeretet és a béke civilizációját építsük – nyomatékosította a Szentatya. A béke mindig egy konkrét, élő kontextusban növekszik, amely földrajzi, történelmi és spirituális kötelékekből áll. Támogatnunk kell azokat, akik ápolják és erősítik ezt a békét, anélkül, hogy engednénk a szektarianizmusnak vagy a nacionalizmusnak. Az egyetemes testvériség és a társadalmi barátság minden társadalom két elválaszthatatlan és egyformán fontos pólusa (142) – idézte Ferenc pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikáját.
Ebben a kontextusban Leó pápa kiemelte a nők alapvető szerepét a béke megőrzésének és építésének fáradságos és türelmes erőfeszítéseiben. Ne feledjük, hogy a nők különleges béketeremtő képességgel rendelkeznek, mert tudják, hogyan ápolják és erősítsék meg az élettel, az emberekkel és a helyekkel való mély kötelékeket. Részvételük a társadalmi és politikai életben, valamint saját vallási közösségeikben az igazi megújulás tényezőjét jelenti az egész világon, akárcsak a fiatalokból áradó energia. Boldogok tehát a béketeremtők, és boldogok a fiatalok, akik maradnak vagy visszatérnek, hogy Libanon ismét élettel teli föld lehessen – hangsúlyozta a pápa.
Beszéde végén utalt arra az értékes, évezredes hagyományra, hogy a libanoniak szeretik a zenét. A béketeremtéshez hasonlította: A béke Isten ajándéka, amely mindenekelőtt a szívünkben lakozik. Olyan, mint egy belső, kifelé irányuló mozgás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy hagyjuk, hogy egy nálunk nagyobb dallam, az isteni szeretet vezessen minket. Akik táncolnak, könnyedén mozognak, anélkül, hogy a földet taposnák, lépéseiket másokéval összhangba hozva. Így van ez a békével is, amely a Lélek által ihletett út, és arra készteti szívünket, hogy meghallgasson, figyelmesebbé és tisztelettudóbbá teszi mások iránt. Bárcsak növekedne közöttetek ez a béke utáni vágy, amely Istentől származik; mert a béke ma is átalakíthatja azt, ahogyan másokra tekintetek, és ahogyan együtt éltek ezen a földön, amelyet Isten nagyon szeret és továbbra is megáld – zárta XIV. Leó első libanoni beszédét, amelyet a hatóságok képviselőihez intézett.
Forrás: Vatican News
