A lisieux-i karmeliták étrendje Szent Teréz idejében
A kolostor archívumát és a kis Teréz bizalmas leveleit olvasva a receptek mellett a nővérek Istennel teli mindennapjainak örömeibe is betekinthetünk.
Gyümölcs, zöldség, hal, tejtermékek… Mit ettek a lisieux-i karmelita apácák Szent Teréz idején? Vajon konyhájukban fontos szerepe volt-e az egészségnek és a finom ízeknek? A szájhagyomány és a lisieux-i karmelita kolostor archívumában megőrzött receptek alapján úgy tűnik, hogy étrendjük egészséges és viszonylag kiegyensúlyozott volt, bár lehet, hogy manapság kicsit könnyebbé tennénk.
Például a reggeli menü póréhagymás-burgonyalevesből állt (a nagyböjt idején ezt alaplé váltotta fel). Vasárnaponként a mise után, körülbelül 9 órakor a nővérek sóskás rizottót készítettek. Az ebéd halból vagy tojásból állt, zöldségek és a kertjükben termő gyümölcsök felhasználásával. A vacsora főként a kolostor kertjéből származó zöldségekből és gyümölcsökből állt.
Néha felszolgáltak egy-egy darab sajtot, és desszertként édes tejtermékeket. Általános szabályként a lisieux-i karmeliták – eltekintve a beteg nővérektől – soha nem ettek húst.
A kolostor archívumában őrzött receptek között található az ún. „lassan főzött leves” (főételként fogyasztották), nagyobb ünnepi alkalmakra készített almás omlett és a náluk hagyományos vasárnapi sóskás rizottó.
Kisebb ünneplés húsvét és karácsony alkalmával
Húsvétkor és karácsonykor a kolostori menü bőségesebb lett, és fehérbor kísérte az étkeket. Ezeket a kis ünnepi lakomákat a nővérek rokonai által a közösségnek küldött nagylelkű ajándékok tették lehetővé. Erre emlékszik hálával az Oltáriszentségről nevezett Mária nővér a szüleivel (a Guérin családdal) folytatott levelezésében:
„Tegnap este az ebédlő tele volt az Önök ajándékaival, még soha nem láttam ennyi ennivalót… és végül… még egy kosár szilva is érkezett… Ezúttal már nem tudtam visszafogni magam… Anyánk is mélyen meghatódott… de nem lehet szavakba önteni a hálát, amit mindannyian éreztünk.”
1895. szeptember 6.
„A karácsonyt a Karmelban úgy ünneplik, ahogy még soha nem láttam… A közösségre nem lehet ráismerni, mindenki felszabadult, és boldog. Az ételek csodálatosak, minden nap új fogások: hajdina palacsinta, fánk stb.”
1895. december 28.
Az „ördögi” homár története – ahogyan azt Teréz elmesélte
Még kagylók is megjelentek néha az ebédlő asztalain. A kis Teréz egy 1897. március 19-én kelt, a Kínában hittérítő Adolphe Roulland atyának címzett levelében a rá jellemző humorával ír le egy szokatlan jelenetet, amelyet egy homár váratlan megjelenése okozott a kolostor konyhájában. A homár is egy jótevő ajándéka volt:
Egy jótét lélek nemrégiben ajándékozott nekünk egy gondosan összekötözött kis homárt egy kosárban. Bizony már régóta nem láttunk ilyen csodát a kolostorban. Derék szakácsunk azonban emlékezett arra, hogy a kis állatot vízbe kell tenni, hogy megfőzzék. Így is tett, miközben azon panaszkodott, hogy milyen kegyetlenséget kénytelen elkövetni egy ártatlan teremtménnyel.
Az ártatlan teremtmény úgy tűnt, mintha aludna, és hagyta, hogy a szakácsnő azt tegyen vele, amit akar. Ám amint megérezte a meleget, kedves nyugalma átfordult dühbe. Ártatlanságának tudatában senkitől sem kért engedélyt arra, hogy a konyha közepére kiugorjon, ugyanis jótékony hóhérja nem fedte le a fazekat.
A szegény nővér azonnal megragadta a csipeszt, és kétségbeesetten rohant az ugráló homár után. A küzdelem jó ideig folytatódott, végül a harctól kimerült szakács, még mindig a csipesszel a kezében, sírva rohant anyánkhoz azzal, hogy a homárt megszállta az ördög. Arcvonásai sokkal kifejezőbben voltak, mint szavai. (Szegény áldott teremtmény, olyan édes, olyan ártatlan voltál egészen addig, és milyen ördögi lettél akkor! Tényleg, nem szabad elhinni a teremtmények bókjait!)
Anyánk nem tudta visszatartani a nevetését, amikor a szigorú bíró igazságot követelő kijelentéseit hallotta. Azonnal a konyhába ment, fogta a homárt – amely, mivel nem tett engedelmességi fogadalmat, még mindig némi ellenállást tanúsított –, börtönébe zárta, és csak akkor távozott, miután szorosan rázárta az ajtót (vagyis a fazék fedőjét).
Aznap délután a pihenő alatt az egész közösség könnye csordultáig nevetett a gonosz homáron, másnap pedig mindenki megkóstolhatta. Az, aki szórakoztatni akart minket, nem tévesztette el a célját, mert a híres homár, vagy inkább annak története, többször is a terítékre kerül – nem az ebédlőben… hanem a pihenőidőben.
1897. március 19.
És manapság?
Ma is ugyanígy készítenek ünnepi ételeket húsvétra vagy karácsonyra. Ilyenkor a nővérek ínyenc ajándékokat is kaphatnak, például csokoládét, ahogyan azt a karmeliták lapunknak elmondták. Természetesen születésnapok alkalmával a nővérek tortát sütnek a nap megünneplésére.
„Valójában semmi sem változott Szent Teréz óta. Kivéve talán egy dolgot: Teréz idején minden ételt előre kitálaltak. Minden nővérnek azt a tányért kellett elvennie, amelyet neki előre kitálaltak. Ma a tálakat körbeadják, és minden nővér annyit vesz, amennyit szeretne, persze ügyelve arra, hogy másoknak is jusson. Egyébként az étkezés szertartása és szabályai ugyanazok, mint régen”
– magyarázza Camille Burette, a lisieux-i karmelita kolostor levéltárosa.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
