Vasárnapi ráhangoló: A szeretet mindig a másik életében teljesedik be

Az évközi 25. vasárnap igéi Ámosz próféta figyelmeztető szavait hozzák elénk, aki a „szociális érzékenység prófétájaként” rámutat: a szegények elnyomása és az adományokkal való visszaélés nem pusztán emberi gyarlóság, hanem az égbe kiáltó bűn. Heiter Róbert Gottfried atya elmélkedésében hangsúlyozza: a keresztény hit és szeretet csak akkor valódi, ha a másik ember életében kézzel fogható segítséggé válik. Nem elég az imádság és a vallásos cselekedetek, azok „aprópénzre váltása” mindig az embertárs javában történik.

Gottfried atya rámutat: amikor a szegények javára szánt javak céltalan gyűjtögetéssé válnak, vagy nem érnek célba, az egész elveszíti értékét és megkérdőjeleződik. Az igazi kereszténység ott mérhető, ahol a másik szenvedését látva szeretetből cselekszünk – akkor is, ha ez kényelmetlen vagy fájdalmas. Isten nem felejti el sem a jó tetteket, sem a rossz döntéseket: így mindannyiunk felelőssége, hogy adományaink és szeretetünk valóban ott gyógyítsanak, ahol szükség van rá. A keresztény ember mércéje az, hogy mások életében válik áldássá.