Hogyan kísért meg bennünket a sátán, és hogyan állhatunk ellen a gonosznak?

Szent Péter első levelében ezt mondja:

„Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.”

1Pt 5,8

Az apostol kezdettől fogva jól tudta, hogy a sátán lesben áll, készen arra, hogy vesztünkre törjön. Ő bizony nem azt a modern nézetet vallotta, amely szerint a sátán csak mese. A gonosz léleknek éppen az az egyik fő célja, hogy ne vegyük észre, vagy azt higgyük, hogy nem létezik. Ehelyett inkább legyünk résen.

„Bárhol emel Isten imádságnak házat,
A Gonosz is mindjárt oda kápolnát rak:
S ha gondosan nézzük meg ezt a két helyet,
Utóbbiban van ám nagyobb gyülekezet.”

Daniel Defoe (Az igazi született angol)

Lenyűgöző betekintést ad ez a pár sor a gonosz forgatókönyvébe. A hazugságok atyja ő, aki fortélyosan manipulálja áldozatait. Nem úgy kezdi, hogy mindjárt az isteni kegyelem teljes elutasítására buzdítja az embert. Ravaszul, lépésről lépésre vonja ő az embert egyre távolabb és távolabb Istentől. Vannak olyanok is, akik eközben azt hiszik, hogy az igaz Istent szolgálják, de valójában több istent szolgálnak.

A Sátán tudatunk peremén leselkedik, és a gyengeség legkisebb jelére is figyel. A kerítésnél ólálkodik, keresi, hol találhat valami rést. Templomaink ajtajában ül, néha még az előcsarnokba vagy a bejárathoz is elmerészkedik.

Hányszor fordult elő, hogy alig lett vége a misének, már ott a helyszínen pletykáltál, kárt tettél más becsületében? Akik a legközelebb állnak Istenhez, azok bukhatnak igazán nagyot. De arra is elhívást kaptunk, hogy mi készüljünk fel legjobban a védekezésre.

Hogyan kísért meg bennünket a sátán?

A sátán szeret minket gazdagsággal, hírnévvel, szexszel, hatalommal és a szabadság látszatával megkísérteni. Ezeket bálványokká formálja, és lassan, észrevétlenül csábít minket arra, hogy ezeket imádjuk az egyetlen igaz Isten helyett. Néha el is éri ezt, amikor azt suttogja fülünkbe, hogy bújjunk ki a felelősség alól, vagy hagyjuk el az imádságot. Figyelnünk kell az ellenség lépéseire.

C. S. Lewis, a keresztény író és gondolkodó nagyszerű levélregényében, a Csűrcsavar leveleiben, elmagyarázza, hogyan kísért minket a sátán (Budapest, Harmat Kiadó, 1997, Ford. Siklós József – a bekezdések számozását a magyar kiadásból vettük át. A szerk.). Az alábbiakban néhány kulcsfontosságú pontot foglalunk össze.

A regénybeli levelekben Csűrcsavar főördög unokaöccsét, az Ürömvölgyi nevű fiatal ördögtanoncot oktatja. Furcsának tűnhet, hogy Csűrcsavar megfogalmazásában egyes kifejezések értelme a megszokottnak a visszájára fordul (pl. Istent nevezi Ellenségnek, a Sátánt pedig Mi Atyánknak), de éppen ez a zseniális Lewis művében. Így belülről, a gonosz lelkek szemszögéből láthatjuk, hogyan tervezik megrontásunkat.

• A gonosz erők arról próbálnak meggyőzni bennünket, hogy „az imádság pontosan annyit ér, amennyire a kívánt érzést sikerült előidézni.” (4) Az érzések azonban általában csak attól függnek, hogy pillanatnyilag jó-e a közérzetünk, kipihentek vagyunk-e stb.
• Aggodalmaskodásunkon át támadnak. „Az emberi lelket a bizonytalanság és az aggódás zárja el legjobban az Ellenség erőfeszítéseitől. Ő azt kívánja, hogy az emberfajzatok azzal foglalkozzanak, amit tenniük kell; a mi dolgunk az, hogy azon rágódjanak, mi történhetik majd velük.” (6)
• Azon át bénítanak meg bennünket, amit egy adott helyzetben érzünk. „Minél többször érez anélkül, hogy cselekednék, annál képtelenebb lesz cselekedni, sőt idővel annál képtelenebb lesz még érezni is.” (13)
• Rávesznek, hogy figyelmünket a jelen pillanat helyett a jövőre irányítsuk. „Sokkal többet ér, ha arra bírjuk rá őket, hogy a jövőben éljenek …, ami ismeretlen előttük. Ha sikerül elérnünk, hogy arról töprengjenek, csak a képzeletükkel járatjuk a bolondját. – a jövő az, ami az időben leginkább ideigvaló; hiszen a múlt már megmerevedett és nem változik többé, a jelent pedig egészen átragyogják az örökkévalóság sugarai. (15)
• Jézust távolinak, ködösnek láttatják. Ne feledjük, ebben a könyvben Csűrcsavar ellensége a mi Urunk, Jézus. „Az Ellenség valóságos jelenlétét az emberfajzat imádság és a vele való közösség útján élheti át. Ehelyett mi odaállítunk egy pusztán elméletben valószínűsített, távoli, árnyékszerű, bárdolatlan alakot, aki valami fura nyelven beszélt, és már évszázadokkal ezelőtt meghalt. Ez semmiképp nem lehet hódolatunk tárgya.” (23)
• Rávesznek, hogy saját kedvenc ügyeinket helyezzük előtérbe, ahelyett hogy Krisztust keresnénk. Krisztus egyháza vagyunk, nem pedig mindenféle ügyek egyháza. „… elsőként arra kell törekedni, hogy emberünk a társadalmi igazságosságot az Ellenség akaratának ismerje fel, s ezért nagyszerű dolognak vélje. Innen kell eljuttatnunk odáig, amikor azért tartja a kereszténységet nagyszerűnek, amiért az megteremti az igazságos társadalom lehetőségét. Az Ellenség ugyanis nem tűri, hogy Őt segédeszköznek használják.” (23)
• Arra csábítanak, hogy csak addig próbálkozzunk az erény gyakorlásával, amíg az nehézzé nem válik. „Az olyan tisztaság, becsületesség vagy irgalmasság, amelyet a veszély le tud győzni, csak feltételesen tiszta, becsületes vagy irgalmas. Pilátus addig volt irgalmas, amíg a dolog veszélyessé nem vált reá nézve.” (29)

Az ellenállás

Hogyan állhatunk hát ellen a sátán sugallatainak és saját önzésünknek?

Az egyetlen válasz Jézus.

„Hisz nélkülem semmit sem tehettek.”

Jn 15,5

Nagyon hasznos olvasmány a Sátánnal szembeni ellenállásról Lorenzo Scupoli atya Lelki harc című műve. Klasszikus könyv, amely kiállta az idő próbáját.

Scupoli atya arra emlékeztet, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Krisztusban. Könyvének VI. fejezetében így fogalmaz: “Ezt az igazságot életünk minden napján, minden órájában, minden pillanatában szemünk előtt kell tartanunk, mert csak így érhetjük el, hogy a saját magunkba vetett bizalom valami úton-módon bele ne csússzék cselekedeteinkbe, vagy gondolatainkba.”

Vigyáznunk kell arra is, hogyan reagálunk a tétlenségre, pletykálkodásra, kapzsiságra, bujaságra, kevélységre és valamennyi egyéb kísértésre, amely az életünkben, a szívünk mélyén, meg a körülöttünk lévő világban jelentkezik. Tudatában kell lennünk, mi vesz körül bennünket.

Vigyáznunk kell, hogy kivel barátkozunk. Ha olyanokkal vesszük körül magunkat, akik számára nem Krisztus az első, saját értékrendünk is kárt szenvedhet. Rosszabb esetben bűnös szokásaikat, életmódjukat is átvehetjük.

Az offenzíva

Az ellenállás mellett lelki küzdelmünkben kezdeményezőnek is kell lennünk. Különösen az imádkozásban legyünk szorgalmasak. Ha nincs az imának rendszeres helye az életünkben, okos dolog megfelelő időt találni az imádkozásra, és szokásként illeszteni napirendünkbe. Minél több időt töltünk Jézussal, annál inkább hasonlóvá válunk Hozzá.

A legfontosabb, amit tehetünk, hogy rendszeresen élünk a szentségekkel, különösen az Eucharisztia és a bűnbánat szentségével. Az Oltáriszentség „az összes többi szentségeket felülmúlja erőben és méltóságban”, ebben ugyanis – írja Scupoli atya – „maga Krisztus harcol velünk. Mert aki eszi az Ő testét és issza az ő vérét, az Krisztusban marad és Krisztus őbenne.” Ezért amikor legyőzzük az ellenségeket, Krisztus vére az, ami győz, ahogyan a Jelenések könyvében meg van írva: ‘Legyőzték őt a Bárány vérével.’

Az Eucharisztia a szentségek szentsége, az Úr teste és vére. Azzal, hogy méltón vesszük magunkhoz az Eucharisztiát, közösségbe kerülünk a feltámadt és megdicsőült Krisztussal.

Másik gyönyörű szentség a bűnbánat szentsége, amely az Eucharisztia megtisztító erejéből fakad. Ha szokásunkká tesszük, hogy ehhez a szentséghez járulunk, közösségre kerülünk Krisztus keresztjével. Bűneinket és vétkeinket Krisztus lába elé visszük, azzal a tudattal, hogy Krisztus már meghalt bűneink bocsánatáért.

A sátán azt akarja, hogy távol maradjunk a szentségektől. Mindent meg kell tennünk, amit csak bírunk, hogy szentségi életet éljünk és bízzunk Jézusban. Ezzel mérjük a legnagyobb csapást a gonoszra.

A szent család

A Szent Család hatalmas segítség a gonosz elleni küzdelemben. Isten a Teremtés könyvének 3. fejezetében kinyilatkoztatta, hogy szent fiával egységben Szűzanyánk széttiporja majd a kígyó fejét. A Szűzanya Jézussal együtt ment a Golgotára, és tőr járta át lelkét, mikor gyötrelmek közt nézte, hogy szeretett Fiát rászegezik a keresztre és felemelik. Minden kegyelem, amelyet Krisztus kiérdemelt a világnak, Szűzanyánkra bízatott, hogy a Szentlélek ereje által szétossza azt. Hatalmas szövetségesünk ő, aki közbenjár értünk.

Szent Józsefet a „gonosz szellemek rémének” nevezik. Ő az Anyaszentegyház védőszentje, haldoklók pártfogója, Jézus földi oltalmazója, igazságos és tisztaságos ember. Kövessük példáját, és kérjük erőteljes közbenjárását. „Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése. (Jak 5,16)”.

Szűz Mária egyik megszólítása: „Szűzanyánk, ördögűzők segítője, gonosz szellemek réme”. Ő a világtörténelem leghatalmasabb asszonya. Teljesen mentes a bűntől, hittel fogadta el az angyal szavait, ő adott emberi testet Jézusnak. Ő az öntőforma, amelyből Krisztus származott, és hagynunk kell, hogy bennünket is mintegy megolvasztva, mindjobban szent fia képére formáljon.

A sátán ellen az egyik legerősebb fegyverünk a szent rózsafüzér. Pio atya egyszerűen csak „a Fegyverként” hivatkozott rá. Amikor a szentolvasót imádkozzuk, Krisztus misztériumai járnak át bennünket, miközben Szűzanyánkba, a betegek gyógyítójába, bűnösök menedékébe és szomorúak vigasztalójába kapaszkodunk.

SZENT MIHÁLY IMA

Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen
légy oltalmunk!
Esedezve kérjük:
„Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére
körüljárnak a világban,
Isten erejével
taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Ámen.

Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: CatholicLink