Vasárnapi ráhangoló: Az igazság attól még igazság
A Vasárnapi ráhangoló legutóbbi adásában Heiter Róbert Gottfried atya Jeremiás próféta történetén keresztül mutatott rá arra, milyen gyakran szembesülünk azzal, hogy az igazság nem mindig tetszik, mégis változatlanul igaz marad.
Az atya felidézte a prófétát, akit a vezetők a város romlásának vádjával ciszternába vetettek, mert nem azt hirdette, amit hallani akartak. Jeremiás nem volt hajlandó kiszolgálni a közízlést, hanem Isten üzenetét adta tovább – ezért vált kényelmetlen és nemkívánatos személlyé. Mégis, szavai beteljesedtek, és az Úr gondviselő szeretete nem engedte, hogy pusztulásba vesszen: a váratlan helyről érkező segítség, egy kusita szolga közbelépése mentette meg.
Gottfried atya szerint ebből két fontos tanulság fakad.
Egyrészt: a hívő ember nem a saját népszerűségét keresi, hanem Isten akaratát közvetíti – akkor is, ha ez olykor kényelmetlenséggel, elutasítással vagy kudarccal jár. „Katolikusnak lenni nem a saját népszerűségi indexünk növeléséről szól, hanem Krisztus ügyéről. És bizony, amikor az Ő igazságát képviseljük, előfordulhat, hogy a környezetünkben csökken a miénk” – fogalmazott az atya.
Másrészt: Isten sokszor váratlan eszközöket és embereket használ arra, hogy segítséget adjon. Nem ritka, hogy éppen olyanok kezét mozdítja meg értünk, akiktől nem is várnánk építő kritikát vagy támogatást. „Néha az Isten olyan kezeket mozdít, éppen értünk, akiket számon sem tartunk. Akire nem is gondolnánk” – hangsúlyozta.
Az elmélkedés végén arra hívta a hallgatókat, hogy legyenek nyitottak Isten meglepetésszerű ajándékaira és rejtett erőforrásaira. Ezekben is megmutatkozik az Ő szeretetének rugalmassága, amely mindig a javunkat akarja, még akkor is, ha nem onnan érkezik a segítség, ahonnan várnánk.
