Sarah bíboros: Ne szentségtelenítsék meg Franciaországot a halált hirdető barbár és embertelen törvényekkel

A franciaországi Bretagne-ban, Sainte-Anne-d’Auray településen ebben az évben ünnepelték Szent Anna jelenésének 400. évfordulóját. A jubileumi évforduló alkalmából július 26-án, szombaton pápai szentmisét tartottak a kegyhely emlékművénél, amelyet Robert Sarah bíboros, XIV. Leó pápa különmegbízottja vezetett. Megbízásáról a Zarándok.mán is beszámoltunk. Az Aleteia francia oldala szinte teljes egészében közölte a homília szövegét, amelyet rövidítve ismertetünk.

Sarah bíboros a beszéd elején köszöntötte a jelenlévő egyházi és állami személyiségeket, és elmondta, megbízásával XIV. Leó pápa azt kívánta hangsúlyozni, hogy milyen fontosnak tartja ezt a zarándoklatot. A jelenlévőknek, Szent Anna zarándokainak, átadta az értük imádkozó Szentatya üdvözletét és áldását.

„Ezen a helyen 400 évvel ezelőtt jelent meg Szent Anna Yvon Nicolazicnak, és azt mondta: „Yvon Nicolazic, Me zo Anna, mamm Mari (”Anna vagyok, Mária anyja”, breton nyelven – a szerk.). Yvon, ne félj, én Anna vagyok, Mária anyja, mondd el a papodnak, hogy a Bocenno nevű földön – vagyis ezen a helyen, ahol most vagyunk – valamikor az én nevemnek ajánlva épült egy kápolna, amely az első volt az egész országban. Már 924 éve és 6 hónapja romokban hever. Azt kívánom, hogy minél hamarabb épüljön újjá, és ti vegyétek gondjaitokba, mert Isten azt akarja, hogy ott tiszteljenek engem, és Isten azt akarja, hogy körmenetben látogassátok.”

Sarah bíboros hangsúlyozta, hogy Bretagne az Isten által kiválasztott szent föld – Isten választotta, Ő akarta, hogy Franciaország egy darabja szent hely, egy Istennek fenntartott hely legyen. Mindent Istennek köszönhetünk, aki szeretetből teremtett minket. Neki dicsőséget adni kötelesség és szükségszerűség. Nagyon fontos ennek tudatosítása, különösen a nyugati társadalmakban, amelyek hajlamosak Istent halottnak, haszontalannak és érdektelennek tekinteni.

Nyugaton a vallást túlságosan gyakran úgy mutatják be, mint ami csakis az emberi jólétet szolgáló tevékenység. Egyenlőségjelet tesznek a vallás és a humanitárius tevékenységek, a jótékonykodás, a migránsok és hajléktalanok befogadása és a világbéke előmozdítása közé. A spiritualitás pedig szerintük a személyes fejlődés egy formája, amely egy kis megkönnyebbüléssel szolgál a politikai és gazdasági tevékenységeivel elfoglalt modern embernek. Bár ezek a kérdések fontosak, a vallásnak ez a felfogása téves. A vallás nem az élelmezésről vagy a humanitárius tevékenységekről szól. A sivatagban ez volt az első kísértés, amelyet Jézus elutasított. Az emberiség megváltásához le kell győzni az éhség és a szegénység nyomorúságát, Jézus azonban azt válaszolja a Sátánnak, hogy nem ez a megváltás útja. Még ha mindenkinek lenne is elég ennivalója, az sem váltaná meg az emberiséget. Ami megmenti a világot, az Isten kenyere. Ami megmenti a világot, az az ember, aki letérdel Isten elé, hogy imádja és szolgálja őt. Isten nem a mi szolgálatunkban áll. Mi állunk az ő szolgálatában. Ha nem imádjuk Istent, akkor a végén önmagunkat imádjuk – hangsúlyozta Robert Sarah.

A bíboros arra kérte a franciaországi híveket, hogy ne szentségtelenítsék meg Franciaországot a halált hirdető barbár és embertelen törvényekkel, amikor Isten életet akar. Ne gyalázzák meg Franciaországot, mert ez szent föld, egy Istennek fenntartott föld, épp úgy, mint régiója, Bretagne. A francia föld templomai nem színházak, koncerttermek, kulturális központok vagy szórakozóhelyek, hanem Isten házai, ahova tisztelettel és áhítattal, megfelelően felöltözve kell belépnünk, mert reszketünk Isten nagysága előtt. Éspedig nem a félelem miatt reszketünk, hanem az átélt tisztelet és csodálat miatt.

Sarah bíboros így folytatta:

„Isten azért jön, hogy ma is azt mondja mindannyiunknak: “Kiválasztottam a lelkedet, kiválasztottam a szívedet, mint szent földet, amely imádjon engem”. Megkereszteltként a lelked szent hely; ne gyalázd meg azzal, hogy átadod a rendezetlen szenvedélyeknek és a világ szellemének. Ne gyalázd meg azzal, hogy megfosztod Istent az első helytől. Ha elpusztult a lelked temploma, akkor hallgasd meg Isten hívását. Itt az ideje, hogy újjáépítsd ezt a templomot, mégpedig arra a sziklára, arra a szilárd alapra, amelyre életünket és reményünket építenünk kell. Itt az ideje a gyónásnak, gyónjátok meg a bűneiteket, amelyeket szóval vagy cselekedettel, éjjel vagy nappal elkövettetek. Itt az ideje, hogy elűzzétek a pénz, a képernyők, a könnyű és közönséges csábítás bálványait. Isten a szíveteket akarja, Isten a lelketeket akarja, ahogyan ezt a bretagne-i földet is akarta.”

A lélek szent hely, amelyre vigyázni kell. Csak ebben a szentélyben tud beszélni hozzánk az Isten. Itt tud minket megvigasztalni, itt tud radikális megtéréssel visszahívni minket magához. Csak itt lehet meghallani a fiatal férfiakat és nőket a papi vagy szerzetesi életre szólító hívást. Ha a léleknek ezt a belső helyét bűnös világi szórakozásokkal megszentségtelenítjük, azt kockáztatjuk, hogy elszalasztjuk magát az életet. A test Isten temploma, és Isten Lelke lakik bennünk. Isten ránk bízta, hogy vigyázzunk rá. Isten akar minket.

A beszéd következő részében Sarah bíboros Szent Annáról szólt. Elmondta, hogy nincs még egy olyan hely a világon, ahol Szent Anna megjelent volna. Szent Anna különleges üzenetet hozott erre a kiváltságos helyre. Annának idős kora miatt nem született gyermeke Joachimtól. Micsoda szenvedés lehetett ez egy olyan nőnek, aki arra vágyott, hogy anya legyen, és csak várt és várt! Mennyit töprenghetett Szent Anna, vajon miért sújtja őt ez a megpróbáltatás!

Bizonyára vannak köztetek férfiak és nők, akik szenvednek attól, hogy nincs gyermekük, vagy akiknek szívét Szent Annához hasonlóan szenvedés, szorongás és aggodalom tölti el beteg, vagy hitüket elhagyó és Istentől eltávolodó gyermekeik miatt – mondta a bíboros. 

„Megpróbáltatásaink és szenvedéseink néha mélységes értetlenséget váltanak ki belőlünk. Miért következik be egy gyermek halála, az ártatlanok szenvedése, a háború, egy árulás, Istenem, miért? Néha úgy érezzük, hogy Isten elhagyott minket. Úgy tűnik, Isten már nincs itt, és Európa számára Isten halott. Lázadjunk fel? Higgyük azt, hogy Isten közömbössé vált irántunk? Fel kellene talán hagynunk a vallás gyakorlásával, mert Isten nem hallgatja meg az imáinkat? Hagyjuk abba az imádkozást, ne járjunk a vasárnapi misére? Nézzünk Szent Annára, és halljuk meg a hangját. Mit tesz ő? Lázad Isten ellen? Elfordul Istentől? Nem, megmarad az imádásban. Isten hatalmasabb a mi félreértéseinknél, a mi kételyeinknél. Isten nagyobb a szívünknél. A gonosz misztériumára az egyetlen válaszunk a csendes imádat. Igen, a gonosz érthetetlen, de a hitből tudjuk, hogy az Istenbe vetett imádó bizalom erősebb, mint a gonosz abszurditása.”

A szentbeszéd végén a bíboros emlékeztetett arra, hogy Szent Anna azért jött ide, hogy elmondja Bretagne és egész Franciaország népének, és rajtuk keresztül minden embernek, hogy a kétségbeesés ellen az egyetlen orvosság Isten imádása. Csak ez biztosíthat szilárd és tartós békét az embereknek. Mindenki, akik kétségbeesettnek érzi magát gyermeke, szülei, hazája miatt, vesse tekintetét Szent Annára. Szent Anna türelmes és csendes imádata vezetett Máriának, a Megváltó anyjának, a legszebb, legtisztább és legszentebb teremtménynek a megszületéséhez.

„Amikor néha minden sötétnek tűnik, mondjuk el szeretett XIV. Leó pápánkkal együtt, hogy a gonosz nem fog győzni. Isten, a mi Istenünk, végtelenül jó, végtelenül szép, végtelenül nagy. Ma, Szent Annával együtt, ezen az Isten által kiválasztott áldott helyen, hangozzon fel mindannyiunk szívében a szeretetnek ez a kiáltása: “Jöjjetek, imádjuk az Urat, jöjjetek, imádjuk őt, boruljunk le előtte, hajtsunk térdet az Úr, a mi Teremtőnk előtt, mert ő a mi Istenünk. Ámen”.